26. RÉSZ.
Jerémiás kinra vádoltatik. Megszabadúl.
A Joákim * uralkodásának elein, ki Jósiásnak a Júda Királyának fija
vala, e szót szólá az Úr, mondván:
2. Ezt mondja az Úr: Állj az Úr házuának pitvarában, és szólj a
Júdának minden városiban való polgároknak, kik * eljőnek, hogy imádkozzanak az
Úrnak házában, szóld mondom, mind ez ígéket, mellyeket parancsoltam néked, hogy
szóljad nékik, és az ígét el # ne lopjad.
3. Ha szót * fogadnak, és kiki mind megtér az ő gonosz útáról: én
is megtérek a háborúságtól, mellyet gondolok, hog reájok elhozzak az ő
cselekedeteiknek gonoszságáért.
4. És mond meg nékik: Így szól az Úr: Ha nem fogadjátok szómat,
hogy az én törvényimben járnátok, mellyet néktek előtökbe vetettem;
5. Hogy engednétek a Prófétáknak az én szolgáim beszédinek, kiket
én ti hozzátok bocsátok, reggel felkelvén és elküldvén, és nem engedtetek:
6. Bizonyára tészem e házat ollyanná mint a * Siló, és e várost
megátkozzák e földnek minden nemzetségei.
7. Meghallák pedig a Papok, és a Próféták, és az egész község, hogy
Jerámiás ez ígéket szólná az Úr házában.
8. És lőn mikor Jerémiás elvégezné a beszédeket, mellyeket az Úr
parancsolt vala, hogy megmondaná mind az egész községnek; megragadák őtet a
Papok és a Próféták, és az egész község, mondván: Meg kell * halálnak halálával
halnod!
9. Miért prófáltál * az Úrnak nevével, mondván: Mint a Siló, ollyan
lészen e ház, és e város elpusztíttatik úgy annyira, hogy még lakozó sem lészen
rajta? és öszvegyüle az egész község Jerémiás ellen az Úrnak házába.
10. Meghallák pedig a Júdának Fejedelmei ezeket, és felmének a
Kuirály házából az Úrnak házába, és leülének az Úr új kapujának ajtajában.
11. És szólának a Papok, és a Próféták a Fejedelmeknek, és az egész
községnek, mondván: Halálra * méltó ez ember: mert szólott e város ellen, a
mint tulajdon füleitekkel hallottátok!
12. És szóla Jerémiás mind azoknak a Fejedelmeknek; és az egész
községnek mondván: Az Úr küldött el engem hogy prófétálnék * e ház ellen, és e
város ellen, és szólnám mind e szókat mellyeket hallottatok.
13. Most azért jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket;
és fogadjátok az Úrnak a ti Istenteknek szavát, és az Úr elhagyja * a
nyomorúságot, mellyel fenyegetett titeket.
14. Én pedig ímé kezetekben vagyok, cselekedjetek velem a mint
jónak és a min igaznak tetszik néktek:
15. Mindazáltal bizonnyal ehidjétek, hogy ha megöltök engem,
ártatlan vér szál ti reátok és e városra, és annak lakosira: mert bizony az Úr
küldött el engem ti hozzátok, hjogy a ti füleitek hallására megmondanám mind e
szókat.
16. És mondának azok a Fejedelmek, és az egész község a Papoknak,
és a Prófétáknak: nem méltó ez ember a halálra: mert az Úrnak a mi Istenünknek
nevében szólt nékünk!
17. És felkelének a földnek elei közzűl némelly férjfiak, és
szólának az egész községnek, mondván:
18. A Morástbeli * Mikeás prófétált Ezékiásnak a Júda Kiráyainak
idejében, és szóla az egész Júda népnek, mondván: Ezt mondja a Seregeknek ura:
A Siont mint a szántóföldet megszántják, és Jérusálem elpusztúl és e háznak
hegyét erdő növi bé:
19. Megölvén megölte é azért őtet Ezékiás * Júdának Királya, és az
egész Júda? nem féle é az Urat? nem könyörgött é az Úrnak? és meg nem
tartóztatta é az Úr magát a háborúságtól, mellyel fenyegette őket? és mi nagy
gonoszt cselekedünk a mi lelkeink ellen?
20. Volt annakfelette egy ember, ki az Úrnak nevében prófétált,
tudniillik, Uriás, Semájának fija, Kirjátjeárimból való, és prófétált e város
ellen, és e föld ellen, mind a Jerémiás beszédi szerint:
21. És meghallá Joákim Király, és mind az utánna való urak, és
minden ő Fejedelmei az ő beszédit, és akará a Király őtet megölni; de megérté
Uriás, és megijjede, és elfuta, és általméne Égyiptomba.
22. És Joákim Király embereket külde Égyiptomba, Elnátánt az Akbor
fiját, és egyéb férjfiakat vele együtt Égyiptomba.
23. És kihozák Uriást Égyiptomból, és őtet Joákim Király eleibe
vivék, ki megöleté őtet fegyverrel, és az ő holttestét vetteté a községnek
temetőhelyébe.
24. De Ahikámnak a Sáfán * fijának keze lőn Jerémiással, hogy ne
adnák őtet a község kezébe # halálra.