23. RÉSZ.
Fenyegettetnek a Fejedelmek: szabadítás ígértetik. Panasz a
Prófétákról.
Jaj a * pásztoroknak, kik elvesztik és elszaggatják az én mezőmnek
juhait, azt mondja az Úr.
2. Azért ezt mondja az Úr, az Izráelnek Istene, a pásztoroknak, kik
legeltetik az én népemet: Ti kergettétek el az én juhaimat, és elszélhedtétek
őket; és meg nem látogattátok őket; ímé én meglátogatom rajtatok a ti gonosz
cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja za Úr.
3. Én pedig öszvegyüjtöm az én juhaimnak maradékát minden földekről,
mellyekre üzéndem őket, és visszahozom őket az ő ablakaikba, és szaporodnak, és
megsokasodnak.
4. És rendelek melléjek * pásztorokat, kik legeltessék őket, és
többé nem félnek, és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak azt mondja az Úr!
5. Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és feltámasztom Dávidnak
* igaz Magvát, és uralkodik a Király, és szerencsésen cselekeszik, ítéletet és
igazságot cselekeszik, e földön.
6. Annak idejében megszabadúl a Júda, és az Izráel csendességben
lakozik: és ez az ő neve, mellyel nevezik őtet: Az Úr mi igazságunk!
7. Azért ímé elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, mellyekben
nem mondják többé: Él az Úr, a ki kihozta az Izráel fijait Égyiptomnak
földéből;
8. Hanem inkább ezt mondják: Él az Úr, a ki kihozta, és a ki
vezérlette az Izráel házának magvát, az északi földről és minden földekről,
mellyekre kiüztem vala őket, és lakoznak az ő * földökben.
9. A Prófétákért megkeseredett az én szívem én bennem, minden
csontaim megmozdultak, ollyan vagyok mint a részeg és mint az ember, kit a bor
meghatott, az Úrért, és az ő szent ígéjiért;
10. Mert a föld bétölt * paráznákkal, mert a hamis esküvésért a
föld elpusztíttatott, a pusztának mezeje elszáradott, és az ő futások a
gonoszra vagyon, és az ő hatalmasságok hamis volt;
11. Mert mind a Próféta, mind * a Pap vétkeztek, még az én házamban
is megtaláltam az ő gonoszságokat, azt mondja az Úr!
12. Azért az ő útok lészen ollyen, mint az igen sík * útak a
setétben, megbotránkoznak és elesnek: mert háborúságot hozok ő reájok, az ő
meglátogatásoknak esztendejét, azt mondja az Úr.
13. A Samariabeli Prófétákban is láttam bolondságot: mert a Baál
nevében prófétáltak, és elcsalták az én népemet az Izráelt.
14. És a Jérusálembeli Prófétákban is láttam rútságot: mert
paráználkodnak és hazugságban járnak: sőt a gonoszoknak pártjokat fogják,
úgyannyira, hogy senki meg nem tér az ő gonoszságából: úgy tartom őket
mindnyájan, mint * Sodomát, és a benne lakókat, mint Gomorát.
15. Azért ezt mondja a Seregeknek Ura azoknak a Prófétáknak: Ímé én
adok enniek * ürmöt, és inniok mérget adok nékik; mert a Jérusálembeli
Prófétáktól ment ki a gonoszság minden földre.
16. Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Ne hallgassátok azoknak a
Prófétáknak szavaikat, kik prótéfálnak néktek; megbolondítanak titeket, az ő
szíveknek látását szólják, nem az Úrnak szájából.
17. Szüntelen ezt mondják azoknak a kik megutálnak engemet: Azt
mondta az Úr: Békességtek * lészen néktek; és mindeneknek, kik járnak az ő
szíveknek keménységében, ezt mondották: Nem jő ti reáotk a veszedelem;
18. Mert ki állott az Úr tanácsában, ki látta és hallotta az ő
igéjét? ki figyelmezett az ő igéréjére, és hallotta azt?
19. Ímhol az Úrnak szélvésze * nagy haraggal kijő, és a
következendő szélvész a hitetleneknek fejekre esik.
20. Nem szünik meg az Úrnak haragja mind addig is, míg meg nem
cselekeszi, és míg az ő szívén gondolatit bé nem teljesíti, az utolsó napokban
értitek meg e dolognak értelmét.
21. Nem küldöttem * azokat a Prófétákat, és ők futnak vala; nem
szólottam nékik, és ők prófétálnlak vala.
22. Ha az én tanácsomat fogadták volna; bizonyára megtanították
volna az én népemet az én ígéimre, és megtéritették volna őket az ő gonosz
útokról, és az ő cselekedeteknek gonoszságáról.
23. Nemde nem közel való Isten vagyok é én? azt mondja az Úr, és
nem messze való Istené é?
24. Valyon elrejtezhetik é valaki * a rejtekhelyeken, hogy én ne
lássam őtet, azt mondja az Úr? én valyon nem töltöm é bé a mennyet és a földet?
Azt mondja az Úr:
25. Hallottam, hogy mondják a Próféták, kik prófétálnak az én
nevemben hazugságot, mondván: Álmot láttam, álmot láttam!
26. Meddig lészen a hazugságot * prófétáló Prófétáknak szívekben
ez? kik az ő szíveknek csalárdságát prófétálják.
27. Kik el akarják az én népemmel felejtetni az én * nevemet az ő
álmaikal, mellyekeet minden az ő társának beszél, miképen az ő attyaik
elfelejtkeztek az én nevemről a Baálért.
28. A melly Prófétánál álom vagyon, beszéljen álmot; a kinél pedig
az én ígém vagyon, beszélje az én ígémet igazán; micsoda hasonlatosság vagyon a
polyva és a búza között; azt mondja az Úr!
29. Nem olyan é az én ígém, mint a tűz? azt mondja az Úr, és mint
pőröly, melly megrontja a kősziklát?
30. Azokáért ímé én a Prófétákra térek, azt mondja az Úr, kik az én
beszédimet ellopják, kiki mind az ő barátjától.
31. Ímé én a Prófétákra térek, azt mondja az Úr, kik felemelik
nyelvekeet, és azt mondják: Monda az Úr!
32. Ímé én a Prófétákra támadok, kik hazug álmokat * prófétálnak,
azt mondja az Úr, és beszélik azokat és megcsalják az én népemet az ő hazugságokkal
és hizelkedésekkel: Én pedig nem bocsátottam őket, sem parancsoltam nékik: és
használván nem használtak e népnek, azt mondja az Úr!
33. Mikor pedig megkérd téged e nép, vagy a Próféta, vagy a Pap
mondván; Micsoda az Úrnak terhe? Akkor feleld ezt nékik: Micsoda az Úrnak
terhe? Ez: Elhagylak titeket, azt mondja az Úr!
34. Mert a melly Próféta vagy Pap, vagy község azt mondándja: Ez az
Úrnak terhe; meglátogatom azt az embert és annak házát.
35. Kiki mondja ezt az ő barátjának, és kiki az ő attyafiának: Mit
felelt az Úr? és mit szóla az Úr?
36. És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé; mert mindennek terhes
lészen az ő szava, ha elfordítjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi
Istenünknek beszédit.
37. Ezt mondjad a Prófétának: Mit felele néked az Úr, és mit szóla
az Úr!
38. Hogyha ezt mondjátok: Ez az Úrnak terhe; tehát ezt mondja az
Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: Ez az Úrnak terhe, jóllehet küldék ti
hozzátok, a kik ezt mondanák: Ne mondjátok: Ez az Úrnak terhe;
39. Azt mondom, hogy ezért ímé én elfelejtkezvén elfelejtkezem ti
rólatok, és kigyomlállak titeket, és a várost, mellyet néktek és a ti
atyáitoknak adtam, elvetem az én orczám elől.
40. És örökkévaló szégyent, és örökkévaló * gyalázatot hozok ti
reátok, mellyel el nem felejtetik!