23. RÉSZ.

Fenyegettetnek a Fejedelmek: szabadítás ígértetik. Panasz a Prófétákról.

Jaj a * pásztoroknak, kik elvesztik és elszaggatják az én mezőmnek juhait, azt mondja az Úr.

2. Azért ezt mondja az Úr, az Izráelnek Istene, a pásztoroknak, kik legeltetik az én népemet: Ti kergettétek el az én juhaimat, és elszélhedtétek őket; és meg nem látogattátok őket; ímé én meglátogatom rajtatok a ti gonosz cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja za Úr.

3. Én pedig öszvegyüjtöm az én juhaimnak maradékát minden földekről, mellyekre üzéndem őket, és visszahozom őket az ő ablakaikba, és szaporodnak, és megsokasodnak.

4. És rendelek melléjek * pásztorokat, kik legeltessék őket, és többé nem félnek, és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak azt mondja az Úr!

5. Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és feltámasztom Dávidnak * igaz Magvát, és uralkodik a Király, és szerencsésen cselekeszik, ítéletet és igazságot cselekeszik, e földön.

6. Annak idejében megszabadúl a Júda, és az Izráel csendességben lakozik: és ez az ő neve, mellyel nevezik őtet: Az Úr mi igazságunk!

7. Azért ímé elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, mellyekben nem mondják többé: Él az Úr, a ki kihozta az Izráel fijait Égyiptomnak földéből;

8. Hanem inkább ezt mondják: Él az Úr, a ki kihozta, és a ki vezérlette az Izráel házának magvát, az északi földről és minden földekről, mellyekre kiüztem vala őket, és lakoznak az ő * földökben.

9. A Prófétákért megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontaim megmozdultak, ollyan vagyok mint a részeg és mint az ember, kit a bor meghatott, az Úrért, és az ő szent ígéjiért;

10. Mert a föld bétölt * paráznákkal, mert a hamis esküvésért a föld elpusztíttatott, a pusztának mezeje elszáradott, és az ő futások a gonoszra vagyon, és az ő hatalmasságok hamis volt;

11. Mert mind a Próféta, mind * a Pap vétkeztek, még az én házamban is megtaláltam az ő gonoszságokat, azt mondja az Úr!

12. Azért az ő útok lészen ollyen, mint az igen sík * útak a setétben, megbotránkoznak és elesnek: mert háborúságot hozok ő reájok, az ő meglátogatásoknak esztendejét, azt mondja az Úr.

13. A Samariabeli Prófétákban is láttam bolondságot: mert a Baál nevében prófétáltak, és elcsalták az én népemet az Izráelt.

14. És a Jérusálembeli Prófétákban is láttam rútságot: mert paráználkodnak és hazugságban járnak: sőt a gonoszoknak pártjokat fogják, úgyannyira, hogy senki meg nem tér az ő gonoszságából: úgy tartom őket mindnyájan, mint * Sodomát, és a benne lakókat, mint Gomorát.

15. Azért ezt mondja a Seregeknek Ura azoknak a Prófétáknak: Ímé én adok enniek * ürmöt, és inniok mérget adok nékik; mert a Jérusálembeli Prófétáktól ment ki a gonoszság minden földre.

16. Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Ne hallgassátok azoknak a Prófétáknak szavaikat, kik prótéfálnak néktek; megbolondítanak titeket, az ő szíveknek látását szólják, nem az Úrnak szájából.

17. Szüntelen ezt mondják azoknak a kik megutálnak engemet: Azt mondta az Úr: Békességtek * lészen néktek; és mindeneknek, kik járnak az ő szíveknek keménységében, ezt mondották: Nem jő ti reáotk a veszedelem;

18. Mert ki állott az Úr tanácsában, ki látta és hallotta az ő igéjét? ki figyelmezett az ő igéréjére, és hallotta azt?

19. Ímhol az Úrnak szélvésze * nagy haraggal kijő, és a következendő szélvész a hitetleneknek fejekre esik.

20. Nem szünik meg az Úrnak haragja mind addig is, míg meg nem cselekeszi, és míg az ő szívén gondolatit bé nem teljesíti, az utolsó napokban értitek meg e dolognak értelmét.

21. Nem küldöttem * azokat a Prófétákat, és ők futnak vala; nem szólottam nékik, és ők prófétálnlak vala.

22. Ha az én tanácsomat fogadták volna; bizonyára megtanították volna az én népemet az én ígéimre, és megtéritették volna őket az ő gonosz útokról, és az ő cselekedeteknek gonoszságáról.

23. Nemde nem közel való Isten vagyok é én? azt mondja az Úr, és nem messze való Istené é?

24. Valyon elrejtezhetik é valaki * a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őtet, azt mondja az Úr? én valyon nem töltöm é bé a mennyet és a földet? Azt mondja az Úr:

25. Hallottam, hogy mondják a Próféták, kik prófétálnak az én nevemben hazugságot, mondván: Álmot láttam, álmot láttam!

26. Meddig lészen a hazugságot * prófétáló Prófétáknak szívekben ez? kik az ő szíveknek csalárdságát prófétálják.

27. Kik el akarják az én népemmel felejtetni az én * nevemet az ő álmaikal, mellyekeet minden az ő társának beszél, miképen az ő attyaik elfelejtkeztek az én nevemről a Baálért.

28. A melly Prófétánál álom vagyon, beszéljen álmot; a kinél pedig az én ígém vagyon, beszélje az én ígémet igazán; micsoda hasonlatosság vagyon a polyva és a búza között; azt mondja az Úr!

29. Nem olyan é az én ígém, mint a tűz? azt mondja az Úr, és mint pőröly, melly megrontja a kősziklát?

30. Azokáért ímé én a Prófétákra térek, azt mondja az Úr, kik az én beszédimet ellopják, kiki mind az ő barátjától.

31. Ímé én a Prófétákra térek, azt mondja az Úr, kik felemelik nyelvekeet, és azt mondják: Monda az Úr!

32. Ímé én a Prófétákra támadok, kik hazug álmokat * prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat és megcsalják az én népemet az ő hazugságokkal és hizelkedésekkel: Én pedig nem bocsátottam őket, sem parancsoltam nékik: és használván nem használtak e népnek, azt mondja az Úr!

33. Mikor pedig megkérd téged e nép, vagy a Próféta, vagy a Pap mondván; Micsoda az Úrnak terhe? Akkor feleld ezt nékik: Micsoda az Úrnak terhe? Ez: Elhagylak titeket, azt mondja az Úr!

34. Mert a melly Próféta vagy Pap, vagy község azt mondándja: Ez az Úrnak terhe; meglátogatom azt az embert és annak házát.

35. Kiki mondja ezt az ő barátjának, és kiki az ő attyafiának: Mit felelt az Úr? és mit szóla az Úr?

36. És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé; mert mindennek terhes lészen az ő szava, ha elfordítjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek beszédit.

37. Ezt mondjad a Prófétának: Mit felele néked az Úr, és mit szóla az Úr!

38. Hogyha ezt mondjátok: Ez az Úrnak terhe; tehát ezt mondja az Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: Ez az Úrnak terhe, jóllehet küldék ti hozzátok, a kik ezt mondanák: Ne mondjátok: Ez az Úrnak terhe;

39. Azt mondom, hogy ezért ímé én elfelejtkezvén elfelejtkezem ti rólatok, és kigyomlállak titeket, és a várost, mellyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orczám elől.

40. És örökkévaló szégyent, és örökkévaló * gyalázatot hozok ti reátok, mellyel el nem felejtetik!