22. RÉSZ.
Intetnek a jerusálemi Fejedelmek. Jövendölés Sallum, Jóákim m és
Jékóniáés ellen.
Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda Királyának házába, és ott mond
meg e szót.
2. És mond ezt: Halld meg az Úrnak szavát, Júdának Királya, ki ülsz
a Dávid királyiszékében, te és a te szolgád, és a te néped, kik béjártok e
kapukon.
3. Ezt mondja az Úr: Tegyetek * ítéletet és igazságot, és mentsétek
meg a nyomorultat a nyomorgatónak kezéből, a jövevényt, árvát, és özvegyet ne
nyomorgassátok, és rajta erőszakot ne tegyetek, és az ártatlan vért e helyen ki
ne ontsátok:
4. Mert ha cselekedvén cselekszitek e dolgot; bémennek e háznak *
kapuin a Dávid magvából való Királyok, kik ülnek az ő székiben, szekereken és
lovakon ülvén, mind ő, mind az ő szolgái, mind az ő népe;
5. Ha nem fogadjátok e szókat, én magamra * megesküdtem, azt mondja
az Úr, hogy e ház elpusztul.
6. Mert ezt mondja az Úr a Júda Királyának háza felő: Ollyan voltál
te én előttem mint Gileád, és voltál a Libánusnak feje; ha el nem pusztitlak
mint a városokat, mellyekben nem lakoznak.
7. És felkészitem ellened a rablókat, mindetn az ő fegyverével
egyetemben, és kivágják a te válogatott czédrusidat és a szénre teszik:
8. És áltamennek e városon sok népek, és ezt mondják egymásnak:
Miért mivelte az Úr * ezt e nagy várossal?
9. És ezt mondják: Mert elhagyták az ő Uroknak Isteneknek frigyét,
és térdet fejet hajtottak az idegen isteneknek, és nékik szolgáltak.
10. Ne sirassátok a halottat, és ne bánkódjatok rajta, hanem sirván
sirassátok azt, ki a rabságra vitetik: mert többé vissza nem jő, és az ő
születésének földét nem látja;
11. Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jósiásnak a Júda Királyának
fija felől, ki uralkodik Jósiásnak az ő attyának * helyette: Mikor kimegyen e
helyből vissza nem tér többé ide.
12. Hanem a helyen, hová a rabságra elvitetik, ott hal meg, és e
földet többé nem látja.
13. Jaj annak, a ki házat épit * hamisan magának, és felházakat
álnokul: az ő felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérit néki meg
nem adja.
14. A ki ezt mondja: Nagy házat épitek magamnak és széles vacsoráló
helyet, és ablakokat csinál rajta, és czédrusfából csinált deszkákkal bélli
meg, és megfesti czinóbriummal!
15. Uralkodol é azért, hogy czédrussal kerited meg magadat? a te
atyád nem ett é és ivott é? mikor igazságot és itéletet cselekednék, akkor jól
volt néki dolga.
16. Igaz törvényt tett a szegénynek és a szükölködőnek, és akkor jó
volt dolga. Nem ez é az én igaz esméretem? azt mondja az Úr!
17. De a te szemeid, és szived csak a te fösvénységedre * vagynak,
és az ártatlan vérnek kiontására és a ragadományra, s nyomorgatásra, hogy
ezeket cselekedjed.
18. Azért ezt mondja az Úr * Joákim felől, Jósiásnak a Júda
Királyának fija felől: Nem siratják őtet, mondván: Jaj atyámfia! vagy: Jaj
húgom! nem siratják őtet, mondván: Jaj Uram! Jaj az ő dicsőségének!
19. Szamárnak temetségével temettetik el, * kivonatik, és
elvettetik Jérusálem kapuin kivül!
20. Menj fel a Libánus hegyére, és kiálts, és a Básán hegyében
emeld fel szódat, és kiálts mindenfelé; mert elromlottak minden te szeretőid!
21. Szóltam néked, még mikor békességben volnál; de ezt mondottad:
nem hallgatlak. * Ifjuságodtól fogva ez a te útad, hogy az én szómat nem
hallgattad!
22. Minden te pásztoridat megemészti a szél, és a te szeretőid a
rabságra mennek: akkor szégyent vallasz, és megpirulsz minden te
gonoszságodért.
23. Te, ki lakozol a Libánusban, fészket vertél a czédrusfákon,
micsoda lészen a te vigasságod, mikor eljőnek a te fájdalmid, mint a
gyermekszülőnek fájdalmai?
24. Élek én, azt mondja az Úr, hogy * ha Kóniás, Joákimnak a Júda
Királyának fija ollyan volna is, mint az én jobbkezemben való # gyűrű:
mindazáltal onnan én téged kivonnálak.
25. És adlak téged a te lelked keresőinek kezekbe, és azoknak
kezekbe, kiknek tekintetektől félsz és Nabukodonozornak a Babilóniai Királynak
kezébe, és a Káldeusoknak kezekbe.
26. És elvitetlek téged és a te anyádat, a ki szült téged, idegen
földre, mellyben nem születtetek, és ott meghaltok;
27. És a földre vissza nem jőnek, mellyre az ő lelkek visszajőni
kivánkoznék!
28. Avagy utálatos és elromlott * edény é az a férjfiú, ez a
Kóniás? avagy olly edény é, mellyben semmi gyönyörüség nincsen? miért vettettek
el, ő és az ő magva; és a földre hányattak, mellyet ők nem tudtak?
29. Föld, * föld, föld, halld meg az Úrnak szavát!
30. Ezt mondja az Úr: Írjátok fel, hogy ez a férjfiú árva lészen, a
férjfiúnak semmi jó előmenetele nem lészen az ő idejében; mert senkinek, ki az
ő magvából a Dávid székiben ül * jó állapotja nem lészen és többé Júdában nem
uralkodik!