19. RÉSZ.

Júda romlása jelentetik az edény romlása által.

Ezt mondja az Úr: Menj el, és végy magadnak a fazekastól egy sárból csinált korsót, és ved melléd a népnek Véneit, és a Papok Véneit.

2. És menj ki a Hinnom fijának völgyéhez, melly vagyon a napkeleti kapunak ajtaja felől, és nagy szóval kiáltsad ott e szókat, mellyekeet én néked mondok.

3. És ezt mondjad: Halljátok meg az Úrnak bszédét Júdának Királyai és Jérusálemnek polgárai: Igy szól a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Emé én nyomoruságot hozok e helyre, ugyannyira, hogy valaki meghallándja azt, megcsendülnek * fülei belé!

4. Azért, mert elhagytak engemet és elidegenitették e helyet, és áldozatot tettek benne az idegen * isteneknek, kiket sem ők nem esmértek sem az ő attyaik, sem a Júdának Királyai, és bétöltötték a helyet ártatlan # vérrel;

5. És emelének oltárokat a Baálnak, hogy az ő gyermekeiket a tüzben megégetnék, és áldoznának a Baálnak, mellyet nem parancsoltam, sem felőle nem szóltam, sőt még szivembe is nem jutott.

6. Azért imé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és e hely nem hivattatik többé Tófetnek, és a Hinnom fija völgyének, hanem megölés völgyének;

7. És eszét vesztem a Júdának, és a Jérusálembelieknek e helyen, és levágatom őket fegyvrrel az ő ellenségeik előtt, és az ő lelkes keresőinek kezek által, és az ő holttesteket az égi madarakkal étetem meg, és a földnek fenevadaival.

8. És e várost * csudának teszem, és megsüvölti, valaki általmegen rajta, álmélkodik és süvölt az ő nagy romlásin.

9. És megétetem velek az ő fijaiknak húsokat, és leányaiknak * húsokat, és kiki mind az ő barátjának húsát megeszi a megszállásban, és a nyomoruságban mellyel megszorongatják őket az ő ellenségeik, és a kik keresik az ő lelkeket.

10. Azután törd el a korsót azoknak szemek láttára, kik te veled elmennek.

11. És mond ezeket nékik: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Igy megrontom e népet és e várost, mint megrontja az ember a fazekastól csinált edényt, mellyet többé meg nem épithetnek: és a Tófetben * temettetnek el; mert más hely nem lészen a temetségre.

12. Úgy cselekeszem, mégis azt mondom, e hellyel, és az ő lakosival; azt mondja az Úr, hogy tégyem e várost ollyanná, mint a Tófet:

13. És lésznek Jérusálemnek házai, és a Júda Királyinak házai, mint a Tófetnek helye * undokok: mind azokért a házakért, a mellyeknek # tetjén áldoztak az ég egész seregének, és áldozatot tettek az idegen isteneknek.

14. Azután haza jövén Jerémiás a Tófetből, a hová küldötte vala őtet az Úr hogy prófétálna; megállapodék az Úr házának pitvarában, és szóla az egész községnek.

15. Ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Imé én hozok e város ellen, és ennek minden városai ellen minden gonsozt, mellyről szóltam ő ellene; mert megkeményitették az ő nyakokat, hogy ne hallanák az én * beszédimet.