18. RÉSZ.
Zsidók keménysége. Gonosz tanács Jerémiás ellen.
Ez a beszéd, mellyet szóla az Úr Jerémiásnak, mondván:
2. Kelj fel, és menj bé a fazekasnak házába, és ott megmondom néked
az én beszédimet.
3. Azért bémenék a fazekas házába, és imé fazekat csinál vala a
kereken.
4. És eromla az edény a fazekas kezében, mellyet sárból csinált
vala, és fordulván csinála abból más edényt, a mint jobbnak tetszék a
fazekasnak, hogy cselekednék.
5. És szóla az Úr nékem, mondván:
6. Valoyn mint e fazekas, nem cselekedhetem é ugy ti veletek, óh
Izráelnek háza? azt mondja az Úr: Ímé mint a sár a fazekasnak kezében: * úgy
vagytok ti az én kezemben: Izráelnek háza.
7. Ha szólok a nép ellen, és az ország ellen, hogy * kigyomlálom,
megrontom, és elvesztem egy szempillantásban!
8. Ha a nép, a melly ellen szóltam, megtér az ő gonoszságából: * én
is megbánom a gonoszt, mellyet elvégeztem vala, hogy ő vele cselekedném.
9. Viszontag ha szólok a nép felől, és az ország felől, hogy
megépitem, és megplántálom azt.
10. Ha gonoszt cselekeszik én előttem, és nem hallgatja az én
szómat: megbánom a * jót, mellyet végeztem vala, hog vele jól cselekedjem.
11. Most azért mond meg, kérlek, a Júda férjfiainak és a
Jérusálemben lakozóknak, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé én készitek ti
ellenetek gonsozt, és gondolok ellenetek gondolatot; térjetek meg * most, kiki
mind az ő gonosz őtáról, és a ti útaitokat forditsátok jóra, és a ti
cselekedeteiteket.
12. És ezt mondották: nincsen * szándékunk a megtérésre, hanem a mi
gondolatink után megyünk, és mindnyájan a mi gonsoz szivünknek gondoaltját
cselekesszük.
13. Azért ezt mondja az Úr: Kérdjétek meg most a * népeket, ki
hallott hasonlatost ehez? nagy undokságot cselekedett az Izráelnek leánya!
14. Valyon elhagyja é valaki a mező kősziklájának vizét, és azt
melly a Libánus havasáról származik? valyon elhagyja é az idegen hives
folyóvizeket?
15. Mert elfelejtkezett rólam az én népem, hijába tésznek
áldozatot, holott megbotránkoztatták őket az ő útokban, az ő régi útokban, hogy
járnának az ösvényeken, tudniillik a járatlan úton:
16. Hogy az ő földöket * elpusztitsam, és nevetségessé tégyem
örökké, hogy valaki általmégyen rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.
17. Mint a napkeleti széllel, elvesztem őket az ellenség előtt,
hátamat, * nem orczámat mutatom nékik az ő veszedelmeknek napján!
18. És mondának: Jertek el, és gondoljunk Jerémiás ellen *
gondolatokat: mert a Paptól el nem vész a törvény, és a tanács a # Bölcstől,
sem az ige a Prófétától. Jertek el, és verjük meg őtet nyelvvel és ne hallgassunk
semmi szavaira!
19. Figyelmezzél, Uram, én reám és az én peresimnek szavokat halld
meg!
20. Valyon a jóért gonosszal kell * é fizetni hogy árkot ástak az
én lelkemnek? Emlékezzél meg, hogy én előtted állottam, hogy ő érettek jót #
szólanék, hogy ő rólok a te haragodat elforditanám.
21. Annakokáért az ő fijaikat vesd * az éhségre, és hányd őket a
szablyára, és legyenek az ő asszonynépeik özvegyek és árvák, és azoknak férjeik
haláloshalállal verettessenek meg, az ő ifjaik fegyver muiatt vesszenek el a
harczon.
22. Hallattassék a kiáltás az ő házaikból, mikor nagy hirtelen
reájok hozod a sereget: mert vermet ástak, hogy megfogjanak engemet, és tőrt
vetettek az én lábaimnak.
23. Te pedig Uram, tudod minden ő tanácsokat az én * halálomra én
ellenem, ne kegyelmezz meg az ő álnokságonak és az ő bünöket el ne felejtsd;
halljanak el előtted, a te haragodnak idején cselekedjél ő ellenek.