18. RÉSZ.

Zsidók keménysége. Gonosz tanács Jerémiás ellen.

Ez a beszéd, mellyet szóla az Úr Jerémiásnak, mondván:

2. Kelj fel, és menj bé a fazekasnak házába, és ott megmondom néked az én beszédimet.

3. Azért bémenék a fazekas házába, és imé fazekat csinál vala a kereken.

4. És eromla az edény a fazekas kezében, mellyet sárból csinált vala, és fordulván csinála abból más edényt, a mint jobbnak tetszék a fazekasnak, hogy cselekednék.

5. És szóla az Úr nékem, mondván:

6. Valoyn mint e fazekas, nem cselekedhetem é ugy ti veletek, óh Izráelnek háza? azt mondja az Úr: Ímé mint a sár a fazekasnak kezében: * úgy vagytok ti az én kezemben: Izráelnek háza.

7. Ha szólok a nép ellen, és az ország ellen, hogy * kigyomlálom, megrontom, és elvesztem egy szempillantásban!

8. Ha a nép, a melly ellen szóltam, megtér az ő gonoszságából: * én is megbánom a gonoszt, mellyet elvégeztem vala, hogy ő vele cselekedném.

9. Viszontag ha szólok a nép felől, és az ország felől, hogy megépitem, és megplántálom azt.

10. Ha gonoszt cselekeszik én előttem, és nem hallgatja az én szómat: megbánom a * jót, mellyet végeztem vala, hog vele jól cselekedjem.

11. Most azért mond meg, kérlek, a Júda férjfiainak és a Jérusálemben lakozóknak, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé én készitek ti ellenetek gonsozt, és gondolok ellenetek gondolatot; térjetek meg * most, kiki mind az ő gonosz őtáról, és a ti útaitokat forditsátok jóra, és a ti cselekedeteiteket.

12. És ezt mondották: nincsen * szándékunk a megtérésre, hanem a mi gondolatink után megyünk, és mindnyájan a mi gonsoz szivünknek gondoaltját cselekesszük.

13. Azért ezt mondja az Úr: Kérdjétek meg most a * népeket, ki hallott hasonlatost ehez? nagy undokságot cselekedett az Izráelnek leánya!

14. Valyon elhagyja é valaki a mező kősziklájának vizét, és azt melly a Libánus havasáról származik? valyon elhagyja é az idegen hives folyóvizeket?

15. Mert elfelejtkezett rólam az én népem, hijába tésznek áldozatot, holott megbotránkoztatták őket az ő útokban, az ő régi útokban, hogy járnának az ösvényeken, tudniillik a járatlan úton:

16. Hogy az ő földöket * elpusztitsam, és nevetségessé tégyem örökké, hogy valaki általmégyen rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.

17. Mint a napkeleti széllel, elvesztem őket az ellenség előtt, hátamat, * nem orczámat mutatom nékik az ő veszedelmeknek napján!

18. És mondának: Jertek el, és gondoljunk Jerémiás ellen * gondolatokat: mert a Paptól el nem vész a törvény, és a tanács a # Bölcstől, sem az ige a Prófétától. Jertek el, és verjük meg őtet nyelvvel és ne hallgassunk semmi szavaira!

19. Figyelmezzél, Uram, én reám és az én peresimnek szavokat halld meg!

20. Valyon a jóért gonosszal kell * é fizetni hogy árkot ástak az én lelkemnek? Emlékezzél meg, hogy én előtted állottam, hogy ő érettek jót # szólanék, hogy ő rólok a te haragodat elforditanám.

21. Annakokáért az ő fijaikat vesd * az éhségre, és hányd őket a szablyára, és legyenek az ő asszonynépeik özvegyek és árvák, és azoknak férjeik haláloshalállal verettessenek meg, az ő ifjaik fegyver muiatt vesszenek el a harczon.

22. Hallattassék a kiáltás az ő házaikból, mikor nagy hirtelen reájok hozod a sereget: mert vermet ástak, hogy megfogjanak engemet, és tőrt vetettek az én lábaimnak.

23. Te pedig Uram, tudod minden ő tanácsokat az én * halálomra én ellenem, ne kegyelmezz meg az ő álnokságonak és az ő bünöket el ne felejtsd; halljanak el előtted, a te haragodnak idején cselekedjél ő ellenek.