16. RÉSZ.

Júda fenyegettetik. Szabadulás igértetik.

Szóla az Úr nékem, mondván:

2. Ne végy magadnak feleséget, és ne legenek néked fijaid vagy leányid itt e helyen;

3. Mert ezt mondja az Úr a fijak és leányok felől, kik helyen születtetnek, és azoknak annyaik felől, a kik szülik azokat és azoknak attyaik felől, a kik nemzették azokat itt e földön:

4. Keserves halállal * halnak meg, nem sirattatnak, és el nem temeettetnek, ganéjjá lésznek e földnek szinén: fegyver és éhség miatt emésztetnek meg, és lészen az ő holttestek az égi madaraknak és a föld vadinak étkek.

5. Mert ez mondja az Úr: ne menj siralmas házhoz, ne menj sírni, se pedig fel nem indittassál ő érettek: mert az én békességemet e néptől elvettem, azt mondja az Úr, az én * irgalmasságomat és kegelmességimet;

6. És meghalnak mind a nagyok, mind a kicsinyek e földön;nem temetik el őket, sem siratják őket, és nem * metélik magokat, sem hajokat ki nem szaggatják ő érettek.

7. És a kezeket nem verik össze ő érettek a gyászoláskor, hogy őket vígasztalnák a megholt felől; és nem itatják őket a vigasztalásoknak poharából az ő attyok felől, és az ő annyok felől!

8. A lakodalmas házba is bé ne menj, hogy leülj velek az ételre és italra;

9. Mert azt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Ímé én elveszem innen e helyről a ti szemeitek eőtt a ti időtökben a vigasságnak * szavát és az örömnek szavát, a vőlegénynek szavát, és a menyasszonynak szavát.

10. És lészen mikor megmondod e népnek mind e szókat, és ezt mondják néked: Miért mondotta * az Úr felőlünk mind ezt a nagy gonoszt? És micsoda a mi álnokságunk? És mellyik a mi bűnünk, mellyel vétkeztünk a mi Urunk Istenünk ellen?

11. Akkor mond ezt nékik: azért hogy elhagytak a ti atyáitok engem, azt mondja az Úr, és idegen istenek után mentek, és nékik szolgáltak, és imádták őket, és elhagytak engemet, és az én törvényemet meg nem őrizték.

12. És ti * gonoszabbul cselekedtetek, hogysem mint a ti atyáitok; és ímé ti elindultatok mindnyájan a ti gonosz szíveteknek keménysége után úgyannyira, hogy engem nem hallgatnátok.

13. Azért kiüzlek * titeket e földről a földre, mellyet ti nem láttatok, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok az idegen isteneknek nappal és éjjel: mert meg nem kegyelmezek néktek.

14. Azért ímé eljőnek a napok azt mondja az Úr, és többé nem mondják; Él az Úr, a ki kihozta az Izráel fijait Égyiptomnak földéből.

15. Hanem ezt mondják: Él az Úr, a ki kihozta az Izráel fijait az * északnak földéből, és egyéb földekből mellyekre számkivetette vala őket, minekutánna visszahozom őket az ő # földökbe mellyet adtam az ő attyaiknak.

16. Ímé én küldök a sok halászokhoz, azt mondja az Úr, és meghalásztatnak, és annakutánna elküldök a sok vadászokhoz, és kivadásszák őket minden hegyből és minden halomból, és a kőszikláknak hasadékjaiból:

17. Mert az én szemeim vagynak minden ő * őtaikon, nem rejteznek el az én orczám elől, és nem fedeztetett el az ő álnokságok az én szemeim elől.

18. És először megfizetek az ő álnokságokért és vétkekért kétképen;mert megundokitották * az én földemet az ő utálatosságaiknak holttestével, és az én örökségemet bétöltötték az ő fertelmességeikkel.

19. Az Úr az én erősségem és az én bástyám, és az én oltalmam az én nyomoruságomnak napján; te hozzád jőnek a népek a földnek határiból, és ezt mondják: Bizony hazugságot birtak a mi atyáink, hijábavalóságot, és semmi haszon nem volt bennek.

20. Valyon csinálhat é magának az ember isteneket? Bizony azok nem istenek!

21. Azért ímé én megmutatom nékik ez úttal, megmutatom, mondom, nékik az én kezemet és az én erősségemet, és megesmérik, hogy az én nevem Úr!