15. RÉSZ.

Júda büntetése. Jerémiás panasza s imádsága.

És monda az Úr nékem: Ha * előttem állanának Mózes & és # Sámuel is: az én szívem nem hajlana ## e néphez: Kül ki az én orczám elől, és menjenek ki.

2. Ha pedig ezt mondják néked: Hová megyünk ki? ezt mondjad nékik: Így szól az Úr: A ki halálra * való, halálra: és a ki fegyverre, fegyverre: és a ki éhségre, éhségre: és a ki fogságra, fogságra.

3. És elejekbe vetek nékik négyfélét, azt mondja az Úr: fegyvert * a megölésre, és ebeket a megszaggatásra, és égi madarat, és e földi vadat a megverésre, és az elvesztésre.

4. Bujdosókká teszem őket e földnek minden országiban, Manasséért, * Ezékiásnak a Júda Királyának fijáért, és azokért, mellyeket Jérusálemben cselekedett.

5. Mert ki könyörül te rajtad, Jérusálem? és ki vigasztal meg tégedet? és ki mozdul ki csak helyéből is, a ki tudakoznék a te állapotod felől?

6. Te hagytál el engemet, azt mondja az Úr; az elébbi vétekre * tértél; azért kinyujtom az én kezemet te reád, és elvesztelek tégedet: elfáradtam minduntalan # elváltoztatván a büntetést!

7. És megszórom * szórólapáttal őket a földnek minden kapuiban, árvává teszem, elvesztem az én népemet; mivelhogy az ő útaikról meg nem tértek.

8. Meghaladták sokasággal az ő özvegyei a tengernek fövenyét: hozok nékik az ifjaknak gyülekezetei ellen pusztitót délben, bocsátok reájok hirtelenséggel való észveszést és félelmet;

9. Elfogyatkozik a hét gyermeket szülő asszony, a fájdalom miatt elfogyatkozott az ő lelke: az ő világa elmulik, mikor még nappal volna, megszégyenül és elpirul, és az ő maradékokat a fegyverre vetem az ő ellenségeik előtt, azt mondja az Úr!

10. Jaj nékem én anyám, hogy szültél engemet, visszavonásnak és az egész földön való perpatvarnak férjfiát! Nem adtam kölcsönt, ők sem adtak nékem kölcsönt: mégis minden szidalmaz engemet!

11. Monda az Úr: ha a te időd hátravaló részének jól nem lészen: ha meg nem engesztelem néked az * ellenséget a gonosz időben, és a háborúságnak idején;

12. Valyon eltöri é a vas az északi vasat és az aczélt?

13. A te kincsedet és gazdagságidat a prédára vetem pénz * nélkűl a te bűneidért, minden te határaidban.

14. És vitetlek téged a te ellenségidhez a földre, mellyet nem láttál: mert az én búsulásomnak égő * tüze ti ellenetek felgerjedett!

15. Te tudod, óh Uram, emlékezzél meg rólam, * és látogass meg engem, és ments meg engem az én ellenségimtől, a te haragodnak halasztásában ne végy ki engem; tudjad, hogy te éretted szenvedem a gyalázatot.

16. Mikor a te beszéded jelen * volt, helyet adtam annak, és a te beszéded nékem örömemre volt, és szívemnek vígasságára: meert a te nevedről neveztetem, óh Seregeknek Ura Istene!

17. Nem ültem a csúfolóknak gyülekezetekben, és nem örvendeztem a te kezedért, csak egyedül ültem: mert bosszusággal bétöltöttél engemet.

18. Miért lészen az én fájdalmam örökkévaló, és az én vereségem halálos és gyógyulhatatlan? Lennél é nékem mint az álhatatlan hazug pataknak * folyása?

19. Annakokáért ezt mondja az Úr: Ha megtéréndesz, én is megtéritlek tégedeet, előttem állasz, és ha elválasztod a jót a hitványtól, ollyan lészesz mint az én szám. Térjenek meg ők te hozzád, de te ne térj ő hozzájok.

20. És dalka téged e népnek erős * ércz bástyául, és viaskodnak ellened; de nem győzhetnek meg tégedet; mert én veled vagyok, hogy megtartsalak és megszabdítsalak téged, azt mondja az Úr!

21. És megszabadítlak téged a hitetleneknek markokból, és kiveszlek téged az erőseknek * kezekből.