7. RÉSZ.

A bálványozó s szófogadatlan nép hijába bizakodik a külső isteniszolgálatban.

Ez a beszéd, mellyet szól Jerémiásnak az Úr, mondván:

2. Állj az Úr házának ajtajában, és kiáltsad ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úrnak szavát mindnyájan ti Zsidók, kik bémentek az ajtókon, hogy imádjátok az Urat.

3. Így szól a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, * veletek lakozom ez helyen.

4. Ne bízzatok hazugságban, mondván: Az Úrnak * templomba, az Úrnak temploma ez!

5. Hanem inkább valóban jobbítsátok meg a ti útaitokat, és cselekedeteiteket, és igaz ítéletet tégyetek az ember között és az ő felebarátja között:

6. A jövevényt, árvát és özveget meg ne nyomorgassátok, * és az ártatlan vért ki ne ontsátok e helyen, és idegen istenek után ne járjatok a ti mgatok veszedemére.

7. És azt mivelem, hogy békességgel lakozzatok e helyen, a földön, mellyet adtam a ti atyáitoknak mind örökkön örökké.

8. Ímé ti hisztek a hazug beszédeknek, mellyeknek semmi haszna nincsen.

9. Valyon mikor loptok is, vagy öltök, és paráználkodtok, és hamissan esküsztök, és áldoztok a Baálnak; és idegen istenek után jártok, kiket nem esmértek;

10. Akkor is eljöttök é, és állotok én előttem e házban, melly neveztetik az én nevemről, és azt mondjátok: Megszabadulunk; hogy azután ugyanezen utálatos dolgokat cselekedjétek.

11. Valyon latroknak * barlangjává lett é e ház ti előttetek, melly az én nevemről neveztetik? Azért én is reá gondoltam, azt mondja az Úr.

12. Mert menjetek el az én helyemre, melly vala Silóban, a hol először * lakozott az én nevem, és lássátok meg, mit cselekedtem azzal, az én népemnek Izráelnek gonoszságáért.

13. Mivelhogy pedig mind e dolgokat cselekeszitek, azt mondja az Úr, és mikor szüntelen szólok néktek reggel felkelvén, nem halljátok és mikor * kiáltok néktek, nem feleltek:

14. Annakokáért úgy cselekeszem e házzal, melly az én nevemről neveztetik, a mellyben ti * bíztok, és e hellyel, mellyet adtam néktek és a ti atyáitoknak, miképen Silóval # cselekedtem.

15. És elvetlek titeket orczám elől, miképen elvetettem minden ti atyátokfiait, Efraimnak * egész magvát.

16. És te ne * imádkozzál e népért és ne kiálts ő érettek, se ne könyörögj, és közben se járj: mert én téged meg nem hallgatlak.

17. Nem látod é te, ők mit cselekesznek a Júda városiban, és Jérusálemnek útczáin?

18. A fiak fát szednek, az atyák szenet gyújtnak, az asszonyok dagasztanak, hogy az ég Királynéasszonyának * béleseket csináljanak, és áldozzanak az idegen isteneknek, hogy engem haragra indítsanak.

19. A vagy én ellenem vagyon é, hogy ezek engem ingerlenek? azt mondja az Úr! avagy inkább nem ő ellenek vagyon é, ő magoknak gyalázatjokra?

20. Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiöntetik e hely ellen, az emberekre és az oktalan állatokra, a mezőnek fáira, és a földnek gyümölcsire, felgerjed és meg nem * oltatik.

21. Ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráel Istene: A ti egészen égetendő áldozatitokat tegyétek a ti egyéb áldozatitokhoz, és egyétek meg * azoknak húsát;

22. Mert nem szóltam a ti atyáitokkal és nem parancsoltam nékik a napon, mellyen kihoztam őket Égyiptom földéből, az égőáldozatok és egyéb áldozatok felől:

23. Hanem e szót parancsoltam nékik, mondván: Engedjetek * az én szómnak, és én néktek # Istentek lészek, és ti nékem népeim lésztek: és járjatok mind azon az úton, mellyet parancsolok néktek, hogy jól legyen dolgotok:

24. De nem engedtek, * és nem hajtották hozzám az ő fülöket, hanem jártak az ő tanácsokban, az ő gonosz szíveknek keménységében, és hátramásztak, nem előmentek.

25. Az naptól fogva, mellyen kijöttek a ti attyáitok Égyiptom földéből, ez napig, küldöttem * ti hozzátok minden én szolgáimat a Prófétákat, minden nap reggel felkelvén, és küldvén:

26. De nem hallgattak * engem és nem hajtották hozzám az ő fülöket, hanem megkeményitették az ő nyakokat, gonoszbul cselekedtek, hogysem mint az ő attyaik!

27. És mikor megmondod nékik mind e beszédeket, ugyan nem hallgatnak meg téged. és mikor kiáltasz is nékik, meg nem felelnek néked..

28. Annakokáért mond ezt nékik: Az a nép ez, melly nem engedett az ő Ura Istene szavának, sem a tanítást fel nem vették; elveszett az * igazság, és kiszaggatattott az ő szájokból!

29. Beretváld el hajadat, és vesd el, és nagy jajgatással jajgass a hegyeken: mert utálja az Úr és elhagyja a nemzetséget, a mellyre haragszik:

30. Mert én előttem a Júdának fijai gonoszt cselekedtek, azt mondja az Úr, az ő utálatosságaikat * helyheztették a házban, melly az én nevemről neveztetik, hogy azt megfertéztetnék.

31. És emeltek oltárokat * Tófetben, melly vagyon a Hinnom fijának völgyében, hogy megégetnék az ő fijaikat és leányaikat tüzzel, mellyet nem parancsoltam, sem szívemben nem gondoltam.

32. Azért ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és többé nem neveztetik az a hely Tófetnek, és Hinnom fija völgyének; hanem öletés völgyének; mert noha temetkeznek Tófetben, mindazáltal nem lészen elég hely a temetésre.

33. Hanem e nmépnek teste lészen az égi madaraknak * és e föld vadainak étkek, és nem lészen ki elüzze azokat.

34. És azt m1velem, hogy megszünjék a Júda városiban és Jérusálemnek utczáin az örömnek * szava, és a menyasszonynak szava: mert elpusztul a föld!