5. RÉSZ.

Jérusálembeliek gonoszsága.

Járjátok el Jérusálem útczáit, és lássátok meg most, és vegyétek eszetekbe, és tudakozzátok meg az ő útczáin, ha leltek é egy embert, ha vagyon é, ki * igaz ítéletet tegen, ki igazságot szeressen; és megkegelmezek néki.

2. És ha így esküsznek is: Él az Úr! bizony hamisan esküsznek.

3. Uram a te szemeid avagy nem a tökéletességre néznek é? Megverted * őket; de nem bánkódtak, megemésztetted őket; de a dorgálást nem akarják felvenni, az ő orczáik keményebbek voltak a kősziklánál, nem akartak megtérni.

4. Én azért ezt mondom vala: Bizony parasztok ezek és bolondok; mert * nem tudják az Úrnak útát, az ő Istenek ítéletét.

5. Elmegyek a Főemberekhez, és szólok nékik mert ők tudják az Úrnak útát, az ú Isteneknek ítéletét: de azok is egyetemben * elvetették az igát, elszaggatták a köteleket.

6. Annakokáért megszaggatja őket az oroszlán az erdőből, a pusztában lakozó farkas elpusztítja őket, az ő városaik ellen vigyáz a * párducz, valaki kijő ő közzűlök elszaggatja; mert eláradtak az ő bűneik, elsokasodtak az ő pártolkodásaik.

7. Óh miért kegyelmeznek meeg tenéked? A te fijaid elhagytak engemet és esküsznek azokra, kik nem istenek. * Mihelyt megelégítem őket, azonnal paráználkodnak, és nagy sereggel a paráznának házába gyülnek.

8. Mint a kövér lovak, mellyek reggel eleget esznek, ollyanok voltak; kiki az ő felebarátja * feleségére nyerít.

9. Avagy nem látogatom é meg ezért őket? azt mondja az Úr! avagy e féle nemzetséget, minémű ez, nem büntet é meg az én lelkem?

10. Menjetek fel az ő kerítésire, és rontsátok el, mindazáltal mindenestől fogva semmivé * ne tegyétek: törjétek el a kerítéseknek magasságit: mert nem az Úrié # azok.

11. Mert vétkezvén vétkezet én ellenem az Izráel háza és a Júda háza, azt mondja az Úr!

12. Megtagadták az Urat, és ezt mondották: Nincsen, és * nem következik reánk a veszedelem, sem fegyvert, sem éhséget nem látunk.

13. És a Próféták széllé lésznek, és ő bennek semmi igaz beszéd nincsen, nékik lészen űgy dolgok!

14. Azért azt mondja a Seregeknek ura Istene, hogy ezt mondottátok: Ímé én ollyanná tészem az én beszédemet a te szádban, * minémű a tűz; és e népet, mint a fákat, és az megemészti őket.

15. Ímé én hozok ti reáotk messze földről való pogányt, óh Izráelnek háza, azt mondja az Úr, kegyetlen nemzetséget, régi nemzetséget, olly nemzetséget, mellynek nyelvén * nem értesz, meg sem érted mit szól!

16. Az ő tegze mint a megnyilt koporsó, mindnyájan erősek lésznek.

17. És megemészti a te * veteményidet, és a te kenyeredet, mellyet a te fijaid és leányid ettek volna meg: megeszi juhodat és ökrödet, megeszi szőlődeet és figédet, szegénységre juttatja fegyver által a te erős városidat, mellyekben bízol vala.

18. De a napokban is, azt mondja az Úr, ugyan nem végzem el ti veletek az én haragomat.

19. És mikor ezt kérénditek: Miért mívelte a mi Urunk Istenünk velünk mind ezeket, te ezt mondjad nékik: A miképen elhagytatok * engemet, és idegen isteneknek szolgáltatok a ti földetekben: azonképen szolgáljatok # idegeneknek az idegen földön.

20. Kiáltsátok ezt a Jákób házában, és hirdessétek a Júdában mondván:

21. Halljátok meg most ezt, óh bolond és balgatag * nemzetség, kiknek szemek vagoyn, # s nem látnak, kiknek fülök vagyon, s nem hallanak!

22. Nem féltek é genemet? azt mondja az Úr: Az én orczám előtt nem reszkettek é? Ki * rendeltem a fövenyet a tenger határának, örökkévaló végezés szerint, mellyet által nem hág. Jólleheet megindulnak: de felűl nem haladják, és megháborodnak az ő habjai, de azon által nem mennek.

23. De e népnek szíve * elhajlott és visszavonó; a mint elhajlottak, úgy mennek elő.

24. És nem mondják magoknban: Féljük immár a mi Urunkat Istenünke, ki áld idején és későn vaó esőt az ő idejében: és az aratás törvényének heteit megőrzi nékünk.

25. A ti álnokságitok fordították el ezekeet, és a ti gonoszságitok tiltják meg ezt a jót ti tőletek;

26. Mert találtatnak az én népem között istentelenek, mert kétfelé fülelnek mint a madarászok, és tőrt hánynak, mellyben az embereket megfogják.

27. Mint a kalitka madrakkal teli, úgy az ő házok teli álnoksággal; azokáért nagyokká lettek, és gazdagokká.

28. Megkövéredtek, * fényesek, az instentelenek gonosz cselekedetét is meghaladták; igaz ítélettel # nem ítéltek, az árvának igaz ítéletet nem tettek: mindazáltal mégis szerencsések, a szegényeknek igazságokat is ki nem szolgáltatták.

29. Ezeket nem látogatom é én meg, azt mondja az Úr; a nemzetséget, melly ilyen, nem bünteti é meg az én lelkem?

30. Csudálatos és rettenetes dolog lett e földön;

31. A Próféták hamisan * prófétálnak, és a Papok ajándékokat vesznek: az én népemnek pedig tetszenek. És valyon mit mívelnétek végezetre?