5. RÉSZ.
Jérusálembeliek gonoszsága.
Járjátok el Jérusálem útczáit, és lássátok meg most, és vegyétek
eszetekbe, és tudakozzátok meg az ő útczáin, ha leltek é egy embert, ha vagyon
é, ki * igaz ítéletet tegen, ki igazságot szeressen; és megkegelmezek néki.
2. És ha így esküsznek is: Él az Úr! bizony hamisan esküsznek.
3. Uram a te szemeid avagy nem a tökéletességre néznek é? Megverted
* őket; de nem bánkódtak, megemésztetted őket; de a dorgálást nem akarják
felvenni, az ő orczáik keményebbek voltak a kősziklánál, nem akartak megtérni.
4. Én azért ezt mondom vala: Bizony parasztok ezek és bolondok;
mert * nem tudják az Úrnak útát, az ő Istenek ítéletét.
5. Elmegyek a Főemberekhez, és szólok nékik mert ők tudják az Úrnak
útát, az ú Isteneknek ítéletét: de azok is egyetemben * elvetették az igát,
elszaggatták a köteleket.
6. Annakokáért megszaggatja őket az oroszlán az erdőből, a
pusztában lakozó farkas elpusztítja őket, az ő városaik ellen vigyáz a *
párducz, valaki kijő ő közzűlök elszaggatja; mert eláradtak az ő bűneik,
elsokasodtak az ő pártolkodásaik.
7. Óh miért kegyelmeznek meeg tenéked? A te fijaid elhagytak
engemet és esküsznek azokra, kik nem istenek. * Mihelyt megelégítem őket,
azonnal paráználkodnak, és nagy sereggel a paráznának házába gyülnek.
8. Mint a kövér lovak, mellyek reggel eleget esznek, ollyanok
voltak; kiki az ő felebarátja * feleségére nyerít.
9. Avagy nem látogatom é meg ezért őket? azt mondja az Úr! avagy e
féle nemzetséget, minémű ez, nem büntet é meg az én lelkem?
10. Menjetek fel az ő kerítésire, és rontsátok el, mindazáltal
mindenestől fogva semmivé * ne tegyétek: törjétek el a kerítéseknek magasságit:
mert nem az Úrié # azok.
11. Mert vétkezvén vétkezet én ellenem az Izráel háza és a Júda
háza, azt mondja az Úr!
12. Megtagadták az Urat, és ezt mondották: Nincsen, és * nem
következik reánk a veszedelem, sem fegyvert, sem éhséget nem látunk.
13. És a Próféták széllé lésznek, és ő bennek semmi igaz beszéd
nincsen, nékik lészen űgy dolgok!
14. Azért azt mondja a Seregeknek ura Istene, hogy ezt mondottátok:
Ímé én ollyanná tészem az én beszédemet a te szádban, * minémű a tűz; és e
népet, mint a fákat, és az megemészti őket.
15. Ímé én hozok ti reáotk messze földről való pogányt, óh
Izráelnek háza, azt mondja az Úr, kegyetlen nemzetséget, régi nemzetséget, olly
nemzetséget, mellynek nyelvén * nem értesz, meg sem érted mit szól!
16. Az ő tegze mint a megnyilt koporsó, mindnyájan erősek lésznek.
17. És megemészti a te * veteményidet, és a te kenyeredet, mellyet
a te fijaid és leányid ettek volna meg: megeszi juhodat és ökrödet, megeszi
szőlődeet és figédet, szegénységre juttatja fegyver által a te erős városidat,
mellyekben bízol vala.
18. De a napokban is, azt mondja az Úr, ugyan nem végzem el ti
veletek az én haragomat.
19. És mikor ezt kérénditek: Miért mívelte a mi Urunk Istenünk
velünk mind ezeket, te ezt mondjad nékik: A miképen elhagytatok * engemet, és
idegen isteneknek szolgáltatok a ti földetekben: azonképen szolgáljatok #
idegeneknek az idegen földön.
20. Kiáltsátok ezt a Jákób házában, és hirdessétek a Júdában
mondván:
21. Halljátok meg most ezt, óh bolond és balgatag * nemzetség,
kiknek szemek vagoyn, # s nem látnak, kiknek fülök vagyon, s nem hallanak!
22. Nem féltek é genemet? azt mondja az Úr: Az én orczám előtt nem
reszkettek é? Ki * rendeltem a fövenyet a tenger határának, örökkévaló végezés
szerint, mellyet által nem hág. Jólleheet megindulnak: de felűl nem haladják,
és megháborodnak az ő habjai, de azon által nem mennek.
23. De e népnek szíve * elhajlott és visszavonó; a mint
elhajlottak, úgy mennek elő.
24. És nem mondják magoknban: Féljük immár a mi Urunkat Istenünke,
ki áld idején és későn vaó esőt az ő idejében: és az aratás törvényének heteit
megőrzi nékünk.
25. A ti álnokságitok fordították el ezekeet, és a ti gonoszságitok
tiltják meg ezt a jót ti tőletek;
26. Mert találtatnak az én népem között istentelenek, mert kétfelé
fülelnek mint a madarászok, és tőrt hánynak, mellyben az embereket megfogják.
27. Mint a kalitka madrakkal teli, úgy az ő házok teli álnoksággal;
azokáért nagyokká lettek, és gazdagokká.
28. Megkövéredtek, * fényesek, az instentelenek gonosz cselekedetét
is meghaladták; igaz ítélettel # nem ítéltek, az árvának igaz ítéletet nem
tettek: mindazáltal mégis szerencsések, a szegényeknek igazságokat is ki nem
szolgáltatták.
29. Ezeket nem látogatom é én meg, azt mondja az Úr; a nemzetséget,
melly ilyen, nem bünteti é meg az én lelkem?
30. Csudálatos és rettenetes dolog lett e földön;
31. A Próféták hamisan * prófétálnak, és a Papok ajándékokat
vesznek: az én népemnek pedig tetszenek. És valyon mit mívelnétek végezetre?