4. RÉSZ.

Intés a megértésre. Zsidóság pusztulása.

Ha megtéréndesz Izráel, azt mondja az Úr, én hozzám férj: És ha előlem elveted a te utálatosságidat, és * nem bujdosol.

2. És ha így eskülszöl: Él az Úr, tökéletességben, ítéletben és igazságban: áldják ő benne magokat a nemzetségek, és ő benne dicsekednek;

3. Mert azt mondja az Úr a Júda férjfiainak és a Jérusálembelieknek; Szántsatok magatoknak új * ugart és ne vessetek a tövisekbe.

4. Metéljétek körűl * magatokat az Úrnak, és vessétek el a ti szíveteknek bőreit, Júda férjfiai, és Jérusálem lakosai, hogy az én haragom felgerjedvén annyira ne égjen, hogy senki el # ne olthassa, a ti cselekedeteiteknek gonoszságéért.

5. Hirdessétek Júdában, és Jérusálemben jelentsétek meg, és mondjátok meg, trombitáljatok a földön, kiáltsatok, gyüljetek egybe és mondjátok: Gyüljetek öszve és menjünk bé az erős városokba.

6. Emeljetek zászlót Sionba, gyűljetek öszve, ne álljatok: mert * én veszedelmet hozok észak felől, és nagy romlást.

7. Kivetette magát az oroszlán az ő barlangjából, és a nemzetségnek rablója elindult, kijött helyéből, hogy elpusztítsa a te földedet, és a te városid elpusztíttassanak, hogy senki azokban ne lakjék.

8. Ezokáért öltözzetek * zsákba, sírjatok és jajgassatok: mert az Úrnak felbúsult haragja nem távozott el rólunk!

9. Mert a napon, azt mondja az Úr, elvész a Király bátorsága, és a Fejedelmek bátorsága, és elálmélkodnak a Papok, és a Próféták * csudálkozinak.

10. És akkor ezt mondom: Ah! ah! Uram Isten, bizony ezt fogják mondani: Igen megcsaltad e népet és Jérusálemet, ezt mondván: Békességtek lészen néktek: holott a szablya elhatott mind lelkünkig!

11. Az időben ezt mondják e népnek és Jérusálemnek: Ímé nagy száraztó szél jő a pusztának magas helyein, az én népem leányának útán, nem szórásra, sem tisztításra;

12. Ezeknél hatalmasb szél jő el nékem, akkor én is ítéletet mondok nékik.

13. Ímé mint a felhő, úgy jő, és mint a szélvész az ő szekere, az ő lovai gyorsabbak a saskeselyűknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!

14. Jérusáelm, tisztítsd meg * szívedet a gonoszságtól, hogy megtarthassál: meddig maradnak te benned a te gonosz gondolatid?

15. Mert hírmondó hirdeti az ellenségnek jövetelit Dán felől, és hirdeti a veszedelmet Efraim hegyén is.

16. Mondjátok meg e népeknek: Hirdessétek meg a Jérusálembelieknek; ímé messze földről eljőnek az őrizők, és kiáltanak Júdának városai ellen.

17. Mint a mezőnek őrizői, úgy lésznek a város körűl: mert engemet felbosszantott, azt mondja az Úr!

18. A te útad, és a te cselekedetid szerzették ezt néked: ez a te gonsozságod: mert mivelhgoy keserű, a te szívedre is elhatott.

19. Fáj a bélem, * a bélem és az én szívemnek rekeszi, az én szívem háborog bennem, nem hallgatom el; mert a trombitaszót hallottad, óh én lelkem, és a hadnak kiáltását.

20. És hogy egyik veszedelem a másik veszedelmet követi: mert az egész föld elpusztíttatik, hirtelenséggel elpusztíttatnak az én sátorim, és az én felvont kárpitjaim egy szempillantásban.

21. Valyon meddig látom a zászlót? és hallom a trombitaszót?

22. Míg * bolod lészen az én népem, mígnem engem esmérnek, míg balgatag fiak és értelem nélkűl valók, míg bölcsek lésznek a gonoszra, a jó cselekedetre pedig balgatagok.

23. Ha tekintem a földet, ímé hijábavaló és puszta: ha tekintem az egeket, semmi világosságok nincsen:

24. Ha tekintem a hegyeket, * ímé reszketnek, és minden halmok ingadoznak:

25. Ha tekintem, ímé egy ember * sincsen, és minden égi madarak elmentek;

26. Ha tekintem, ímé a zsíros tartomány olyan mint a puszta, és minden ő városai eltörettek, az Úr miatt, és az ő haragja miatt;

27. Mert ezt mondja az Úr: Elpusztíttatik az egész * föld; mindazáltal nem lészen akkor # vége.

28. Ezért sír * a föld, és odafel meghomályosodik az ég: mert én mondottam, gondoltam, és meg nem bántam, és azt el nem változtatom.

29. A lovagoknak és a kézíveseknek kiáltások előtt elfutnak mindnyájan a városbeliek, elrejteznek a sűrű erdőkben, felmennek a kősziklákba, minden város elpusztíttatik, és senki sem lakozik azokban.

30. Te pedig elpusztulandó tartománynak népe, mit cselekeszel? ki most öltözöl skárlátban, és ékesíted magadat aranyos kösönytyűkkel, és a te orczáidat megfested * festékkel, hijába ékesíted magadat: mert a te szeretőid utálnak tégedet, keresik a te életedet;

31. Mert mintegy gyermekszülő asszony szavát hlalom; azt mondom, hogy mintegy első gyermekszülő asszonynak kiáltását; úgy hallom a Sion leányának szavát, ki nagy óhajtással összeveri kezeit, mondván: Jaj * most nékem: mert elfogyatkozott az én lelkem a megölettekért!