3. RÉSZ.

Zsidók keménysége. Isten külömb-külömbféle ígéretei.

Ezt mondván: Ha a férjfiú elhagyja az ő feleségét, és az elhagyván az ő férjét, más férjfiúhoz megyen: valyon az elébbi * férje veszi é többé azt hozzá? avagy nem fertéztetnék é meg valóban az a föld? Te pedig sok társaiddal paráználkodtál; mindazáltal térj én hozzám, azt mondja az Úr!

2. Emeled fel szemeidet a hegyekre, és lásd meg, hol * nem paráználkodtál? nékik leültél az útakon, mint az Arábiabeli tolvaj a pusztában, és megundokítottad a földet a te paráznaságiddal és gonoszságoddal.

3. És jóllehet nem adatnék eső, és nem volna tavaszi eső: mindazáltal a te orczád a parázna asszonyéhaz hasonló volt, nem akartad esmérni a szemérmet.

4. Valyon avagy csak most nem kiáltod é ezt nékem: Én atyám, az én ijfúságomnak te vagy vezér!

5. Valyon mind örökké haragszik é? mind végig megtartja e a haragot: Ímé mondod és cselekeszed a gonsozságokat, a mint tőled lehet.

6. És monda az Úr nékem Jósiás Király idejében: Láttad é mit cselekedett az én tőlem elfordult Izráel? elment ő minden ő magas * hegyeire, és minden zöld fa alá, és ott paráználkodott.

7. És mondék minekutánna mind ezeket cselekedte volna: Térj meg * hozzám; és nem tére, és látá ezt az ő hitetlen huga a Júda.

8. Annakokáért tetszék nékem, hogy mind azokért az okokért, tudniillik, hogy a tőlem elszakadott Izráel paráználkodott, elhagynám * őtet és elválásról való levelet adnék néki: mindazáltal nem félt az ő hitetlen huga a Júda, hanem elment és paráználkodott ő is.

9. És az ő híres paráznaságával megfertéztette a földet: mert paráználkodék a kővel és a fával.

10. Mindazáltal mind ezek után is nem tére meg én hozzám az ő hitetlen huga a Júda, tiszta szíve szerint, hanem képmutatással, azt mondja az Úr!

11. Azért mondá nékem az Úr: Inkább igazítja magát a viszálkodó Izráel, hogysem mint a hitetlen * Júda.

12. Menj el, és kiáltsad e szókat északra, és mondjad: Térj meg visszavonó Izráel, ezt mondja az Úr, és elvészem az én haragomat ti rólatok: mert kegyelmes * vagyok én, azt mondja az Úr, nem tartok haragot mind örökké:

13. Csak hogy esmérd meg a te hamisságodat, hogy a te Uradat Istenedet elhagytad, és minden útakat eljárván, az idegenekhez adtad magadat minden zöld fa alatt, és az én szómat nem fogadtátok, azt mondja az Úr!

14. Térjetek meg ti szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr: mert én * férjetekké lettem néktek, és hozzám # veszlek titeket, egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből, és béiktatlak titeket Sionba.

15. És az én szívem szerint való Pásztorokat * adok néktek ott, és legeltetnek titeket tudománnyal, és értelemmel.

16. És minekutánna megsokasultok és megszaporodtok a földön, a napokban, azt mondja az Úr: többé nem mondják: Ez az Úr frigyének ládája, szívekbe sem ötlik, meg sem gondolják, meg sem látogatják; és nem lészen többé.

17. Az időben Jérusálemet hívják az Úr királyiszékinek, és minden nemzetségek oda gyülnek az Úr nevében, Jérusálembe, és nem követik többé az ő gonosz szíveknek akaratját.

18. Azokban a napokban * a Júda háza menvén az Izráel házával, eljőnek egyetemben észak földe felől, a földre, mellyet örökségűl adtam a ti atyáitoknak.

19. Mert én illyen módon szólék: Miképen számláljalak titeket a fiak közzé, és mimódon adjam néked a gyönyörűséges földet, a Pogányok seregeinek kivánatos örökségét? És azt végezém: Ezt mondjad nékem: Én atyám! én tőlem el ne szakadj.

20. Bizony miképen hitetlenül cselekeszik az asszony az ő férjével, mikor őtet elhagyta: azonképen hiteltneül * cselekedtetek én velem Izráelnek háza, azt mondja az Úr:

21. A ti szótok hallassék a magas helyekne, az Izráeliták sírások és könyörgések; mert * elfordították az ő útakat, elfelejtkeztek az ő Urokról Istenekről.

22. Térjetek meg szófogadatlan fiak, és meggyógyítom a ti ellenségiteket: Hallattassék mondom e szó: Ímé mi járulunk * te hozzád: mert te vagy a mi Urunk Istenünk!

23. Bizony megcsalattattunk a halmoktól, és a h egyeknek sokságitól: bizony az Izráelnek megmaradása az * Úrban a mi Istenünkben vagyon!

24. Mert e gyalázat emésztette meg a mi atyáinknak munkáját gyermekséginktől fogva, az ő juhokat, barmokat, fijaikat és leányaikat.

25. Hevertünk a mi szégyenvallásunkban, és a mi gyalázatunk béfedezett minket: mert a mi Urunkkal Istenünkkel hitetlenül * cselekedtünk, mi és a mi atyáink gyermekséginktől fogva mind e mia npaig, és nem egnedtünk a mi Urunk Istenünk szavának.