JERÉMIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.
1. RÉSZ.
Jerémiás hivatala: két rendbeli látása.
Jerémiásnak, Hilkia fijának beszédei, melly Hilkia az Anatót
városban lakozó Papok közzűl vala, a Benjámin földében.
2. Kinek szóla az Úr, Jósiás * idejében, az ő királyságának
tezenharmadik esztendejében, ki a Júda Királyának Amonnak fija vala.
3. Szóla Jóákim * idejében is, ki Jósiásnak Júda Királyának fija
vala, mind # a Sédékiásnak, a Jósiásnak, Júda Királya fijának egész
tizenegyedik esztendejéig, mind Jérusálemnek rabságra való elviteléig, melly
lett ötödik hónapban.
4. Szóla azért az Úr nékem, mondván:
5. Minekelőtte a te anyádnak méhében formálnálak; esmértelek *
tégedet; és minekelőtte születnél, megszenteltelek tégedet: Prófétának
rendeltelek tégedet a Pogányok között.
6. És mondék: Ah, ah Uram Isten! ímé nem tudok * szólni: mert
gyermek vagyok én;
7. És monda az Úr nékem: Ne mond ezt; Gyermek vagyok én; hanem
valamire küldlek téged, elmenj * és valamiket parancsolok néked, megmondjad.
8. Ne félj tőlök: mert * veled vagyok én hogy megoltalmazzalak
téged, azt mondja az Úr!
9. És kinyujtá az Úr az ő kezét, és megilleté * az én számat, és
monda nékem: Ímé adom az én igémet a te szádba:
10. Ímé én ma téged Prófétává tészlek a Pogányokon, és országokon,
hogy gyomlálj, * ronts, veszess, törj, építs, és plántálj!
11. Annakfelette szóla az Úr nékem, mondván: Mit * látsz te
Jerémiás? és mondék; mondolavesszőt látok én?
12. És monda nékem az Úr: Jól láttad: mert melly hamar a mondola
megvirágzik: oly igen vigyázok az én igémre, hogy bételjesítsem azt.
13. És monda az Úr nékem másodszor, mondván: Mit látsz te? Felelék
én: Forró Fazekat látok én, mellynek szája észak felől vagyon.
14. És monda nékem az Úr: Észak felől jő * a veszedelem e földnek
minden lakosira:
15. Mert ímé én az észak felől való országoknak minden nemzetségit
* öszvegyüjtöm, azt mondja az Úr, hogy eljövén, kiki mind letegye az ő székit
Jérusálemnek kapui előtt, és köröskörűl minden keritései ellen, és Júdának
minden városai ellen.
16. És megjelentem az én ítéletimet ezek ellen, az ő sok
gonoszságokért: mert elszakadtak tőlem és idegen isteneknek áldoztak, * és az ő
tulajdon kezeik munkáit imádták.
17. Te azért övezd meg magadat, és felkelvén mond meg nékik azokat,
mellyeket én néked parancsolok: ne félj tőlök, hogy téged előttek el ne
veszesselek;
18. Mert ímé én ma tettelek téged * erős várossá és vasoszloppá, és
érczbástyává mind az egész földön a Júda Királyai ellen, az ő Fejedelmei ellen,
az ő Papjai ellen, és a föld népe ellen!
19. A kik viaskodnak te ellened, de meg nem győznek téged; * mert
te veled vagyok én, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak tégedet.