JERÉMIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.

1. RÉSZ.

Jerémiás hivatala: két rendbeli látása.

Jerémiásnak, Hilkia fijának beszédei, melly Hilkia az Anatót városban lakozó Papok közzűl vala, a Benjámin földében.

2. Kinek szóla az Úr, Jósiás * idejében, az ő királyságának tezenharmadik esztendejében, ki a Júda Királyának Amonnak fija vala.

3. Szóla Jóákim * idejében is, ki Jósiásnak Júda Királyának fija vala, mind # a Sédékiásnak, a Jósiásnak, Júda Királya fijának egész tizenegyedik esztendejéig, mind Jérusálemnek rabságra való elviteléig, melly lett ötödik hónapban.

4. Szóla azért az Úr nékem, mondván:

5. Minekelőtte a te anyádnak méhében formálnálak; esmértelek * tégedet; és minekelőtte születnél, megszenteltelek tégedet: Prófétának rendeltelek tégedet a Pogányok között.

6. És mondék: Ah, ah Uram Isten! ímé nem tudok * szólni: mert gyermek vagyok én;

7. És monda az Úr nékem: Ne mond ezt; Gyermek vagyok én; hanem valamire küldlek téged, elmenj * és valamiket parancsolok néked, megmondjad.

8. Ne félj tőlök: mert * veled vagyok én hogy megoltalmazzalak téged, azt mondja az Úr!

9. És kinyujtá az Úr az ő kezét, és megilleté * az én számat, és monda nékem: Ímé adom az én igémet a te szádba:

10. Ímé én ma téged Prófétává tészlek a Pogányokon, és országokon, hogy gyomlálj, * ronts, veszess, törj, építs, és plántálj!

11. Annakfelette szóla az Úr nékem, mondván: Mit * látsz te Jerémiás? és mondék; mondolavesszőt látok én?

12. És monda nékem az Úr: Jól láttad: mert melly hamar a mondola megvirágzik: oly igen vigyázok az én igémre, hogy bételjesítsem azt.

13. És monda az Úr nékem másodszor, mondván: Mit látsz te? Felelék én: Forró Fazekat látok én, mellynek szája észak felől vagyon.

14. És monda nékem az Úr: Észak felől jő * a veszedelem e földnek minden lakosira:

15. Mert ímé én az észak felől való országoknak minden nemzetségit * öszvegyüjtöm, azt mondja az Úr, hogy eljövén, kiki mind letegye az ő székit Jérusálemnek kapui előtt, és köröskörűl minden keritései ellen, és Júdának minden városai ellen.

16. És megjelentem az én ítéletimet ezek ellen, az ő sok gonoszságokért: mert elszakadtak tőlem és idegen isteneknek áldoztak, * és az ő tulajdon kezeik munkáit imádták.

17. Te azért övezd meg magadat, és felkelvén mond meg nékik azokat, mellyeket én néked parancsolok: ne félj tőlök, hogy téged előttek el ne veszesselek;

18. Mert ímé én ma tettelek téged * erős várossá és vasoszloppá, és érczbástyává mind az egész földön a Júda Királyai ellen, az ő Fejedelmei ellen, az ő Papjai ellen, és a föld népe ellen!

19. A kik viaskodnak te ellened, de meg nem győznek téged; * mert te veled vagyok én, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak tégedet.