63. RÉSZ.

Választattak szabadulása. Könyörgés a Babilóniai fogságból való megszabadításért.

Kicsoda ez a ki jő Edomból, veres ruhákban * Botzrából? ki az ő ruhájában ékes, ki az ő erejének nagyságában jár? Én vagyok, ki igazságot szólok, elégséges vagyok a megtartásra.

2. Mi az oka, hogy * vers a te ruhád, és a te ruháid ollyanok, mint a bornyomó ruhája?

3. Egyedűl tekertem a * sajtót, és a népek közzűl senki nem volt velem, mert megtapodom őket az én búsulásomban, és megtapodom őket az én haragomban, és azoknak vérek hintetik az én ruháimra, és minden én ruháimat békeverem;

4. Mert bosszúállásnak * napja vagyon az én szívemben, és az enyéimnek megszabadíttatásoknak esztendje eljött!

5. Mikor pedig látnám, hogy senki nem volna a népnek segítője, és álmélkodnám, hogy senki nem segéllené őket: szabadulást szerzett nékem az én * karom, és az én haragom segélle engem.

6. És megtapodom a népeket az én haragomban, és megrészegítem őket az én búsulásomban, és földhöz verem az ő erősségeket.

7. Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, és dícsérem az Urat mind azokért, mellyeket velünk cselekedett az Úr, és az Izráel házával tett sok jótéteményéért, mellyet cselekedett velek az ő kegyelmességinek soksága szerint.

8. Mert ezt mondotta: Bizony én népem ez, olly fiak, kik velem álnokúl cselekesznek; azért lett ő Megtartójok!

9. Minden ő háborúságokban ő is velek együtt háborgattatott. az ő * orczájának Angyala megszabadította # őket, hozzájok való szerelméből és kegyelmességéből megszabadította őket, hordozta és viselte őket minden időben;

10. Ők pedig engedetlenek voltak, * és megharagították az Istennek szent Lelkét; annakokáért lett nékik ellenségek, ő hadakozott ellenek.

11. De megemlékezék a régi időkről, Mózesről, és az ő népéről, mondván: Hol a ki ezeket kihozta * a tengerből az nyájának pásztorával egybe? hol vagyon a ki ő belé adta az ő szent Lelkét?

12. Ki vezérli vala őket Mózes jobbkeze által, az dicsőséges karjával, ki a vizekeet előttök ketté * választotta, hogy magának örökévaló nevet szerezne?

13. Ki viselte ezeket a mélységes örvényekben, hogy meg ne ütköznének, mint a ló a sík mezőn?

14. Mint a juhokat, mellyek a völgyre szállanak alá, úgy viselte őket az Úrnak Lelke; Így vezérletted a te népedet, hogy magadnak dicsőséges nevet szereznél!

15. Tekints alá az * Égből, és nézz alá szentségednek és dicsőségednek hajlékából: hol vagyon a te buzgó # szerelmed és hatalmasságod? a te irgalmasságidnak és kegyelmességidnek sokságok megtartódzott é én tőlem?

16. Mert te mi Atyánk vagy, ha Ábrahám nem tud is * minket: és Izráel nem esmér is minket: mindazáltal Uram, te mi Atyánk vagy, és mi Megszabadítónk, öröktől fogva vagyona te Neved!

17. Miért engednél * minket, Uram, a te útaidról eltévelyednünk? a mi szívünket miért idegenítetted el a te félelmedtől? térj meeg a te szolgáidért, kik a te örökségednek nemzetségiből valók;

18. Kevés ideig bírta a te szentségednek népe a te örökségedet: a mi ellenségink megtapodták * a te szent helyedet;

19. Ollyanokká lettünk, * mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, és a kik a te nevedről nem neveztetnek.