63. RÉSZ.
Választattak szabadulása. Könyörgés a Babilóniai fogságból való
megszabadításért.
Kicsoda ez a ki jő Edomból, veres ruhákban * Botzrából? ki az ő
ruhájában ékes, ki az ő erejének nagyságában jár? Én vagyok, ki igazságot
szólok, elégséges vagyok a megtartásra.
2. Mi az oka, hogy * vers a te ruhád, és a te ruháid ollyanok, mint
a bornyomó ruhája?
3. Egyedűl tekertem a * sajtót, és a népek közzűl senki nem volt
velem, mert megtapodom őket az én búsulásomban, és megtapodom őket az én
haragomban, és azoknak vérek hintetik az én ruháimra, és minden én ruháimat
békeverem;
4. Mert bosszúállásnak * napja vagyon az én szívemben, és az
enyéimnek megszabadíttatásoknak esztendje eljött!
5. Mikor pedig látnám, hogy senki nem volna a népnek segítője, és
álmélkodnám, hogy senki nem segéllené őket: szabadulást szerzett nékem az én *
karom, és az én haragom segélle engem.
6. És megtapodom a népeket az én haragomban, és megrészegítem őket
az én búsulásomban, és földhöz verem az ő erősségeket.
7. Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, és dícsérem az Urat mind
azokért, mellyeket velünk cselekedett az Úr, és az Izráel házával tett sok
jótéteményéért, mellyet cselekedett velek az ő kegyelmességinek soksága
szerint.
8. Mert ezt mondotta: Bizony én népem ez, olly fiak, kik velem
álnokúl cselekesznek; azért lett ő Megtartójok!
9. Minden ő háborúságokban ő is velek együtt háborgattatott. az ő *
orczájának Angyala megszabadította # őket, hozzájok való szerelméből és
kegyelmességéből megszabadította őket, hordozta és viselte őket minden időben;
10. Ők pedig engedetlenek voltak, * és megharagították az Istennek
szent Lelkét; annakokáért lett nékik ellenségek, ő hadakozott ellenek.
11. De megemlékezék a régi időkről, Mózesről, és az ő népéről,
mondván: Hol a ki ezeket kihozta * a tengerből az nyájának pásztorával egybe?
hol vagyon a ki ő belé adta az ő szent Lelkét?
12. Ki vezérli vala őket Mózes jobbkeze által, az dicsőséges
karjával, ki a vizekeet előttök ketté * választotta, hogy magának örökévaló
nevet szerezne?
13. Ki viselte ezeket a mélységes örvényekben, hogy meg ne
ütköznének, mint a ló a sík mezőn?
14. Mint a juhokat, mellyek a völgyre szállanak alá, úgy viselte
őket az Úrnak Lelke; Így vezérletted a te népedet, hogy magadnak dicsőséges
nevet szereznél!
15. Tekints alá az * Égből, és nézz alá szentségednek és
dicsőségednek hajlékából: hol vagyon a te buzgó # szerelmed és hatalmasságod? a
te irgalmasságidnak és kegyelmességidnek sokságok megtartódzott é én tőlem?
16. Mert te mi Atyánk vagy, ha Ábrahám nem tud is * minket: és
Izráel nem esmér is minket: mindazáltal Uram, te mi Atyánk vagy, és mi
Megszabadítónk, öröktől fogva vagyona te Neved!
17. Miért engednél * minket, Uram, a te útaidról eltévelyednünk? a
mi szívünket miért idegenítetted el a te félelmedtől? térj meeg a te
szolgáidért, kik a te örökségednek nemzetségiből valók;
18. Kevés ideig bírta a te szentségednek népe a te örökségedet: a
mi ellenségink megtapodták * a te szent helyedet;
19. Ollyanokká lettünk, * mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál,
és a kik a te nevedről nem neveztetnek.