60. RÉSZ.

Az isten népe Gyülekezetinek állapotja az Evangyéliom prédikálásának kezdetiben.

Kelj fel, világoskodjál: mert eljött a te világosságod, és az Úrnak dicsősége rajtad feltámadott!

2. Mert ímé a setétség béborította a földet, és a homályosság a népeket! rajtad pedig feltámad az Úr, és az ő dicsősége te rajtad megláttatik.

3. És járjanak a Pogányok * a te világosságodban, és a Királyok a néked támadott fényességben.

4. Emeled fel köröskörűl a te szemeidet, és * lásd meg: Mind ezek egybegyültek, hogy hozzád jöjjenek: A te fijaid nagy messze földről eljőnek, és a te leányid ölben hozatnak el!

5. Akkor meglátod, és világos lészesz, elálmélkodik ugyan, de kiterjed a te szíved; mivelhgoy hozzád fordult a tengernek soksága, hozzád gyülekezett a Pogányoknak erejek.

6. A tevéknek soksága elborít tégedet, Midiánnak és Efának tevéinek fijai mindnyájan Sébábol eljőnek aranyat és temjétn hoznak, és az Úrnak dícséretit hirdetik:

7. Kédárnak minden juhai hozzád gyülnek; Nébajótnak * kosai szolgálnak néked; a kik az én oltáromhoz járulnak, kedvesek lésznek és az én dicsőségemnek házát megdícsőítem!

8. Kicsodák ezek, a kik úgy jőnek mint a felleg, és mint galambok az ő ablakokra?

9. Mert a szigetek engemet várnak, és először is Társisnak hajói, hogy elhozzák a te fijaidat messze földre, az ő ezüstöket és aranyokat velek egybe, a te Urad Istened nevének, és az Izráel Szentének: mert megdicsőítetett tégedet!

10. És megépítik az idegenek * a te kőfalaidat, és azoknak Királyaik szolgálnak néked, mert haragomban megvertelek vala; de jóvoltomból könyörültem rajtad.

11. És nyitva lésznek * a te kapuid szüntelen, éjjel és nappal bé nem zároltatnak, hogy bévigyék hozzád a Pogányoknak sokságát, azoknak Királyaik is bévitessenek.

12. Mert a nemzetség, az ország, melly néked nem szolgáland; * elvész, és azok a népek mindenestől elpusztíttatnak.

13. A Libánus ékessége te hozzád megyen, a jegenyefa, a puszpang és a fenyőfa mind egyetemben az én szent helyemnek megékesítésére, hogy az én lábaimnak helyét megékesítsem.

14. És a kik téged nyomorgattak azoknak fijaik hozzád mennek magokat mealázván, és * leborúlnak a te lábaidnak talpainál, valakik téged megutálnak vala, és neveznek téged Úr városának és e Siont az Izráel szent Istenéjének.

15. A helyébe, hogy te elhagyattál volt, és gyűlölséges voltál: és hogy nem volt senki, ki te rajtad általmenne: örökkévaló szépséget adok tenéked, és nemzetségről nemzetségre való örömet.

16. És szopod a Pogányok tejét, és a Királyoknak * csecseket szopod: akkor meegtudod, hogy én Úr vagyok te Megtartód, és te Megváltód, a Jákób erős Istene!

17. A réz helyébe aranyat hozok, a vas helyébe ezüsöt hozok, és a fákért rezet, és a kövekért vasat, és békességnek Fejedelmit adok néked, és igaz adószedőket.

18. Nem hallatik többé a te földeden ragadozás, pusztítás és rontás a tehatáridban, és a szabadulást hívod te kőfalaidnak, és kapuidnak a dícséretet.

19. Nem lészen többé néked a * nap nappali vílágosságod, és a holdnak fénye nem világosít meg téged; hanem az Úr lészen néked örökkévaló világosságod, és a te Istened te dicsőséged!

20. A te napod nem megyen többé alá, és a te holdod nem fogyatkozik el; mert az Úr lészen néked örökkévaló világoságod, és a te keserűséged napjainak vége szakad.

21. A te néped mind * igaz lészen, mind örökké örökségűl bírja a földet, azok plántáljoknak csemetéje az én kezem gyümölcse lészen, hogy én dicsőíttessem.

22. A kicsiny, ezerre szaporodik, és a kevés, erős nemzetségre. Én Úr, az ő idejében nagy hamarsággal megmívelem ezt!