60. RÉSZ.
Az isten népe Gyülekezetinek állapotja az Evangyéliom
prédikálásának kezdetiben.
Kelj fel, világoskodjál: mert eljött a te világosságod, és az Úrnak
dicsősége rajtad feltámadott!
2. Mert ímé a setétség béborította a földet, és a homályosság a
népeket! rajtad pedig feltámad az Úr, és az ő dicsősége te rajtad megláttatik.
3. És járjanak a Pogányok * a te világosságodban, és a Királyok a
néked támadott fényességben.
4. Emeled fel köröskörűl a te szemeidet, és * lásd meg: Mind ezek
egybegyültek, hogy hozzád jöjjenek: A te fijaid nagy messze földről eljőnek, és
a te leányid ölben hozatnak el!
5. Akkor meglátod, és világos lészesz, elálmélkodik ugyan, de
kiterjed a te szíved; mivelhgoy hozzád fordult a tengernek soksága, hozzád
gyülekezett a Pogányoknak erejek.
6. A tevéknek soksága elborít tégedet, Midiánnak és Efának tevéinek
fijai mindnyájan Sébábol eljőnek aranyat és temjétn hoznak, és az Úrnak
dícséretit hirdetik:
7. Kédárnak minden juhai hozzád gyülnek; Nébajótnak * kosai
szolgálnak néked; a kik az én oltáromhoz járulnak, kedvesek lésznek és az én
dicsőségemnek házát megdícsőítem!
8. Kicsodák ezek, a kik úgy jőnek mint a felleg, és mint galambok
az ő ablakokra?
9. Mert a szigetek engemet várnak, és először is Társisnak hajói,
hogy elhozzák a te fijaidat messze földre, az ő ezüstöket és aranyokat velek
egybe, a te Urad Istened nevének, és az Izráel Szentének: mert megdicsőítetett
tégedet!
10. És megépítik az idegenek * a te kőfalaidat, és azoknak
Királyaik szolgálnak néked, mert haragomban megvertelek vala; de jóvoltomból
könyörültem rajtad.
11. És nyitva lésznek * a te kapuid szüntelen, éjjel és nappal bé
nem zároltatnak, hogy bévigyék hozzád a Pogányoknak sokságát, azoknak Királyaik
is bévitessenek.
12. Mert a nemzetség, az ország, melly néked nem szolgáland; *
elvész, és azok a népek mindenestől elpusztíttatnak.
13. A Libánus ékessége te hozzád megyen, a jegenyefa, a puszpang és
a fenyőfa mind egyetemben az én szent helyemnek megékesítésére, hogy az én
lábaimnak helyét megékesítsem.
14. És a kik téged nyomorgattak azoknak fijaik hozzád mennek
magokat mealázván, és * leborúlnak a te lábaidnak talpainál, valakik téged
megutálnak vala, és neveznek téged Úr városának és e Siont az Izráel szent
Istenéjének.
15. A helyébe, hogy te elhagyattál volt, és gyűlölséges voltál: és
hogy nem volt senki, ki te rajtad általmenne: örökkévaló szépséget adok
tenéked, és nemzetségről nemzetségre való örömet.
16. És szopod a Pogányok tejét, és a Királyoknak * csecseket
szopod: akkor meegtudod, hogy én Úr vagyok te Megtartód, és te Megváltód, a
Jákób erős Istene!
17. A réz helyébe aranyat hozok, a vas helyébe ezüsöt hozok, és a
fákért rezet, és a kövekért vasat, és békességnek Fejedelmit adok néked, és
igaz adószedőket.
18. Nem hallatik többé a te földeden ragadozás, pusztítás és rontás
a tehatáridban, és a szabadulást hívod te kőfalaidnak, és kapuidnak a
dícséretet.
19. Nem lészen többé néked a * nap nappali vílágosságod, és a
holdnak fénye nem világosít meg téged; hanem az Úr lészen néked örökkévaló
világosságod, és a te Istened te dicsőséged!
20. A te napod nem megyen többé alá, és a te holdod nem fogyatkozik
el; mert az Úr lészen néked örökkévaló világoságod, és a te keserűséged
napjainak vége szakad.
21. A te néped mind * igaz lészen, mind örökké örökségűl bírja a
földet, azok plántáljoknak csemetéje az én kezem gyümölcse lészen, hogy én
dicsőíttessem.
22. A kicsiny, ezerre szaporodik, és a kevés, erős nemzetségre. Én
Úr, az ő idejében nagy hamarsággal megmívelem ezt!