59. RÉSZ.

Zsidó nép bűne, nyomorúsága: Szabadítás felől való igéret.

Ímé az Úrnak keze nem * rövidült meeg, hogy meg nem szabadíthatna, és meg nem siketült az ő füle, hogy meg nem hallgathatna:

2. De a ti hamisságitok tettek külömbséget köztetek és a ti Istentek között, és a ti bűneitek miatt rejtezeett el * az ő orczája ti előttetek, hogy meg ne hallgatna;

3. Mert a ti kezeitek megfertéztettek vérrel, * és a ti újjaitok hamissággal: a ti ajakitok szólnak hazugságot, a ti nyelvetek hamisságot szól.

4. Nincsen senki, ki az igazság mellett szólna, és senki nincsen, ki az igazságért perlene: haszontalan dologban bíznak, és hijábavalóságot szólnak, bosszúságtételről * gondolkodnak, és hamisságot cselekesznek:

5. Áspis kígyónak tojásit költik ki, és póthálót szőnek: Valaki annak tojásiban eszik, meghal, a kire reá feccsen, mintha a kígyó marná meg.

6. A póknak hálójából * bem lészen ruha, és senki a pókoknak munkájokkal bé nem fedezi magát, azoknak cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, és erőszaknak cselekedete vagyon az ő kezeikben.

7. Az ő lábaikkal gonoszra * futnak és sietenk, hogy ártatlan vért ontsanak: az ő gondolatjaik hamis gondolatok, pusztítás és romlás vagyn az ő útaikban.

8. A békességnek útát nem tudák, és semmi igazság nincsen az ő útaikban; a magok útát elfordították: valaki azon jár, nem tudhatja a békességet.

9. Azért messze eltávozott tőlünk az ítélet, és az igazság nem vészen körűl minket. Várjuk a világosságot; de ímé setétség * vagyon: a fényességet várjuk; de ímé nagy homályosságban járunk.

10. Tapogatjuk, mint a vakok a falt, és mint a kiknek szemek nincsen: a képen tapogatunk, megütközünk délben is, mint estve; kietlen helyeken vagyunk, mint a halottak!

11. Kiáltunk mindnyájan, mint a medvék, és felette igen nyögünk, mint a galambok; vártuk az ítéletet, és nincsen: a szabadulást is, és eltávozott tőlünk;

12. Mert megsokasodtak a mi gonoszságink te előtted, és a mi bűneink bizonyságot * tettek ellenünk: mert a mi hamisságink velünk vagynak, és a mi hamisságinkat esmérjük!

13. Hamisan cselekedtünk, és hazudtunk az Úrnak és hátra állottunk a mi Istenünktől: szóltunk patvart, és Istentől való elszakadást, gondoltunk és szóltunk szívünkből hazug beszédeket;

14. Annakokáért eltávozott tőlünk az ítélet, és az igazság messze állott; mert az igazság * elesett az útczán, és az igazságnak nincsen előmente.

15. Elfogyott az igazság, és a ki a gonoszságtól eltávozott, azt bolondnak tartják, mellyet látá az Úr, és nem tetszék néki, hogy semmi igazság nem volna.

16. Látá, mondom, hogy egy iga ember sem vona, és csudálkozék rajta, hogy senki nem volna Közbenjáró: Annakokáért az ő karjával * szabadítá meg azt, és az ő igazságával erősíté meg azt.

17. És felöltözé az * igazságot mintegy pánczélt, és a szabadításnak sisakját fejébe tevé; felöltözé a bosszúállást mintegy ruhát, és búsulással körűlvevé magát, mintegy palásttal.

18. Hogy megfizessen, hogy bosszút álljon az ő ellenségin haraggal, megfizessen ellenséginek, a szigetekben lakozóknak is haosnló fizetéssel megfizessen.

19. És rettegik napnyugottól fogva az Úr nevét, és naptámadattól fogva az ő dicsőségét. Mert az ellenség eljő mint a * folyóvíz, de az Úrnak szele elkergeti azt.

20. És eljő Sionnak a * Megváltó, és szoknak, kik megtérnek az ő hamisságokból a Jákób közzűl, azt mondja az Úr!

21. És én velek illyen szövetséget szerzek, azt mondja az Úr: Az én Lelkem, melly te benned vagyon, és az én beszédim, mellyeket adtam a te szádba, el nem távoznak a te szádtól, és a te magodnak szájától, és a te magod magvának szájától, azt mondja az Úr, mostantól fogva soha örökké!