58. RÉSZ.
Böjtölés és Innepszentelés.
Kiálts teljes torokkal, meg * ne szünjél, mint a trombita emeld fel
a te szódat, és mond meg az én népemnek az ő bűnöket, és a Jákób házának az ő
hamisságokat!
2. Akármint keressenek minden nap engemet, és az én útaimat akarják
tudni: mintha olly nép volna, melly * igazságot cselekedett volna és az ő
Istenének ítéletit hátra nem hagyta volna: tudakoznak én tőlem az igazságnak
törvényéről, az Istenhez való menetelben gyönyörködnek.
3. Mi az oka, azt kérditek, hogy mikor böjtölünk, nem tekintesz
reánk? A mi lelkünket gyötröttük; és nem vetted eszedbe! Ímé a ti
böjtölésteknek napján azt mívelitek, a mi néktek tetszik, hogy a ti marháitokat
kiszedjétek.
4. Ímé perlődésnek és versengésnek okáért böjtöltök, és hogy
verjetek valakit kegyetlenül a ti kezeitekkel: nem böjtöltök, (a mint ez az idő
vagyon) hogy a magasságban felemelnétek a ti szótokat.
5. Avagy illyen é a böjt, mellyet én parancsoltam, hogy napestig az
* ember gyötörje az ő lelkét, mint a káka lehajtsa az ő fejét, vagy hogy
zsákot, és hamvat terítsen maga alá? ezt nevezed é böjtnek, és az Úr előtt
kedves napnak?
6. Avagy inkább nem ez é a böjt, mellyet én választottam; hogy a
gonsozságnak köteleit eloldjad, megoldjad a terhes igákat, és szabadon
bocsássad a megromlottakat, és hogy minden igát elszaggassatok;
7. Avagy nem ez é, hogy az * éhezőnek megszegd a te kenyeredet, és
a szeegény bujdosókat bévigyed házadba? mikor mezítelent látsz, megruházzad és
a te tested előtt el ne rejtsed magadat?
8. Akkor feltámad mint a hajnal a te világosságod; és a te
ékességed mindjárt kivirágzik, és a te igazságod előtted megyen, * az Úrnak
dicsősége fedez be téged.
9. Akkor könyörgesz, és az Úr meghallgat, kiáltasz, és azt mondja:
Ímhol vagyok? ha a terhet elveténded te közzűled, és megszűnöl kezeidet
bocsátani gonoszra, és álnokságot szólni.
10. És ha az éhezőnek a te lelkedet kiadándod, és a megéhezett
embert megelégíténded: feltámad a setétségben a te világosságod, és a te
homályossádog ollyan lészen, mint a dél!
11. És az Úr lészen néked mindenkor vezéred és megelégíti a nagy
szárazban is a te lelkedet, a te csontaidet meghizlalja, és ollyan lészesz mint
a nedves kert, és mint a vizeknek folyása, mellynek vizei el nem fogynak.
12. És lésznek ti közzűletek ollyak, kik megépítik a sok * időtől
fogva való pusztákat, a sok nemzetségtől fogva való fundamentomokat felrakatod;
és neveztetel romlás épitőjének, útak megújítójának, hogy az emberek ott
lakozzanak.
13. Ha megtartóztatod a te lábadat szombatnapon, hogy azt ne míveljed,
a miben gyönyörködöl, az én szent napomon, és a szombatot gyönyörűségesnek
tartándod, hogy szenteltessék és tiszteltessék az Úr, és annak tisztességet
tejéndesz, úgy hogy nem a te dolgaidat tészed, és nem cselekeszel s nem szólsz
olly beszédet, mellyben gyönyörködnél;
14. Akkor téged, ki az Úrban gyönyörködöl, a magas földre *
viszlek, és azt mívelem, hogy Jákobnak a te atyádnak örökségével élj: mert az
Úr szája mondotta!