57. RÉSZ.

Zsidó nép bűnei, fenyegetése. A megtérőknek ígéret.

Az igaz elvész; és nincsen senki ki eszébe venné: az irgalmasságtevő emberek elszedetnek, és senki meg nem gondolja, hogy a következendő * veszedelem előtt vétetik el az igaz.

2. Eljő a békesség, nyugosznak az ő ágyasházaikban, a ki járánd ő előtte.

3. Ti pedig jöjjetek ide, szemfényvesztőnek fijai, paráznának * magva, melly paráználkodol!

4. Ki ellen gyönyörködtetik magokat? ki ellen tátottátok fel szátokat? és vetettétek ki nyelveteket? Avagy nem engedetlen fiak vagytok é ti, és hazug magvai azoknak.

5. Kik bujálkodtak a bálványokkal minden * zöld fa alatt, kik az ő gyermekeiket megölték # a patakokban a magas kősziklák alatt.

6. A völgynek szép sima köveiben vagyon a te gyönyörűséged; azok, azok a te örökséged, sőt azoknak töltöttél italiáldozatot, áldoztál minhával! Avagy jó néven vehetném é ezeket tőled?

7. A magas és tettetes helyen helyheztetted a te * ágyadat, oda is felmentél áldozatot tenni.

8. Az ajtónak belső részére is, és a küszöbre a te bálványozásodnak jelenségét helyheztetted; és én tőlem eltávozván, magadat megmezítelenítetted, a te ágyadat megszélesítetted, szövetséget vetettél azokkal, szeretted azoknak ágyasházokat minden helyen, valamellyet láttál.

9. És elmentél a Királyhoz olajjal, és megsokasítottad a te kenetidet; és elküldötted a te követidet messze földre: és megaláztatol azért nem fáradtál el.

10. A te sok útaiddal fárasztottad magadat, még is nem mondottad: Haszontalan az én fáradságom ! Segítséget találtál magadnak, azért nem fáradtál el.

11. És kitől rettegtél és féltél, hogy hazudtál, és én rólam meg nem emlékeztél, meg sem gondoltál? Avagy, azért nem félsz é engemet, hogy én hallgattam mind eleitől fogva?

12. Én megjelentem a te igazságodat, és a te cselekedetidet, mellyek néked nem használnak.

13. Mikor kiáltándaz, szabadítsanak meg téged a bérlett vitézid. De azokat a szél mind elviszi, a hijábavalóság elragadja; a ki pedig én bennem * veti reménységét örökségűl bírja a földet, és bírja az én szent hegyemet.

14. És ezt mondja: Töltsétek, töltsétek, egyengessétek * az útat, szedjétek fel az én népemnek útáról a botránkozást;

15. Mert azt mondja a Magasságos és dicsőséges, ki örökkévalóságban lakozik, kinek neve Szent: Én magasságban és szent helyen lakom; de a * töredelmes, alázatos szívű emberrel is, hogy megelevenítsem az alázatosoknak lelkeket, és megélesszem a töredelmeseknek szíveket.

16. Mert nem min örökké * perlek, és nem mind örökké haragszom, mivelhogy az én orczám előtt a lelkek megemésztetnek, és a lelkeket én teremtettem.

17. A telhetetlenségnek hamisságáért haragudtam meg, és megvertem őtet, elrejtvén az én orczámat és megharagudtam: ő pedig elfordulván, az ő szívének gondolatja szerint jár vala.

18. Az ő útait látom: mindazáltal meggyógyítom őtet, hordozom, megvígasztalom őtet és a kik ő közöttök * sírnak.

19. Megújítom az ajakaknak beszédeket, hogy azt mondják a Próféták: Békesség, békesség * a messzevalónak, és a közelvalónak azt mondja az Úr: és meggyógyítom őket;

20. A hitetlenek pedig ollyankok lésznek, mint a megháborodott tenger, melly nem nyughatik, és annak vizei minden rútságot és sárt hánynak ki.

21. Nincsen * békességek, azt mondja az én Istenem, a hitetleneknek!