54. RÉSZ.
Isten jótéteményei az új Testamentomi Hívekkel.
Énekelj meddő, * ki nrm szülsz vala: örülj és örvendezz, ki nem
szülsz vala: mert többen vagynak az özvegynek fijai, mint annak, a kinek férje
vagyon, azt mondja az Úr:
2. Szélesítsd ki a te sátorodnak helyét, és a te hajlékidnak
kárpitjait terjesszék ki, ne tiltsad azt meg; hosszabbítsd meg a te köteleidet,
és erősitsd meg a te szegeidet;
3. Mert mind jobb mind balkézre megszaporodol, és a te magod a
Pogányokat is örökség szerint bírja, és lakoznak a puszta városokban.
4. Ne félj: mert nem szégyenülsz meg: meg sem pirulsz: mert meg nem
gyaláztatol, sőt inkább a te ifjúságodnak szemérméről elfelejtkezel, és a te
özvegységednek * gyalázatjáról többé meg nem emlékezel:
5. Mert a te Férjed a te Teremtőd, Seregeknek Ura annak neve! és a
te Megváltód az Izráelnek Szente, az egész föld Istenének hívattatik!
6. Mert úgymint elhagyatott és keserves lelkű asszonyt, hívott
téged az Úr, és úgymint megvettetett ifjú asszonyt, azt mondja a te Istened.
7. Egy szempillantásig hagytalak el téged, de az én nagy
irgalmasságimban egybegyüjtlek téged.
8. Egy kis búsulásomban elrejtettem vala az én orczámat tőled egy
szempillantásig: de az én örökkévaló irgalmasságomban könyörültem rajtad, azt
mondja a te megváltó Urad!
9. Mert szinte úgy vagyon ez nékem, mint a Noé özönvize, kinek *
megesküdtem: hogy a Noé özönvize többé e földön által nem menne: azonképen
megesküszöm, hogy többé reád nem haragszom, és téged meg nem feddelek.
10. Mert a hegyek megindulnak, és a halmok megrendülnek; az én
irgalmasságom pedig tőled el nem távozik, és az én békességemnek szövetsége meg
nem tántorodik, azt mondja a te könyörülő Urad!
11. Óh te szegény, szélvésztől hányattatott, vígasztalástól
megosztatott! Ímé én a te köveidet kárbunkulus kőre rakom, és zafir köveken
fundállak tégedet!
12.És a te ablakaidat drága kövekből csinálom, és a te kapuidat
kárbunkulus kövekből, és minden te határodat kívánatos kövekből.
13. És minden te fijaid lesznek az Úrtól taníttattak, * és a te
fijaidnak békességek bőséges lészen.
14. Igazságban megerősíttetel, távol lészesz a nyomorúságtól: mert
nem félsz attól, és a rettegéstől, mert nem közelgett te hozzád.
15. Ímé minden kétség nélkül gyülekezik te ellened nép: de én hírem
nélkül. Valaki te ellened gyülekezik, te közötted elesik az!
16. Ímé én teremtettem a kovácsot, ki fúvással a szenet megéleszti,
és ki az ő szerszámát valami állatnak csinálására előhozza: azonképen én
teremtettem a pusztítót a vesztésre.
17. Semmi szerszámnak nem lészen előmenetele, valamelly te ellened
készíttetik: és minden nyelvet, valamelly te ellened perbe támad, kárhoztatsz.
Ez az Úr szolgáinak örökségek, kiknek igazságok én tőlem vagyon, azt mondja az
Úr!