52. RÉSZ.

Szabadulás a Babilóniai fogságból, Krisztus felmagasztaltatása.

Serkenj fel, serkenj fel, öltözd fel a te erősségedet óh Sion, öltözzél fel a te ékességednek ruháiba Jérusálem, szent * város; mert nem megen többé te rajtad által a körülmetéletlen és tisztátalan.

2. Tisztítsd ki magadat a porból, kelj fel, ülj fel Jérusálemm, szabadítsd ki magadat a te nyakdon való kötelekből, óh Sionnal fogoly * leánya.

3. Mert azt mondja az Úr: Ingyen adattattok el; és pénz nélkűl * megszabadíttattok.

4. Mert az mondja az Úr Isten: Égyiptomba ment vala * régen az én népem, hogy ott bujdosnék: Az Assiriabeli Király is ok nélkűl megnyomorítá őtet.

5. És most mi hasznom vagyon nékem abban, ezt mondja az Úr, hogy az én népem elvitetett ok nélkűl, és az ő rajta uralkodók jajgattatják őtet, azt mondja az Úr, és az én nevem szüntelen minden * napon bosszantatik?

6. Annakokáért megesméri az én népem az én nevemet a napon ezért, hogy én magam, a ki szólok * vala, ímé jelen vagyok.

7. Óh melly szépek e hegyeken az Evangyéliom hirdetőnek lábai, a ki békeséget hirdet, örömet mond a jóról, szabadulást prédikál, * ki azt mondja a Sionnak: Uralkodik a te Istened!

8. A te őrállóidnak szavok hallatik, felemelik szavokat, egetembe kiáltanak: mert az ő tulajdon szemekkel meglátják, mikor visszahozza az Úr a Siont.

9. Énekeljetek, örvendezzetek * mindnyájan Jérusálem pusztaságai: merg megvígasztalta az Úr az ő népét, megszabadította Jérusálemet.

10. Feltürte az Úr az ő szent karját minden Pogányoknak szemeik előtt, hogy e földnek minden határai lássák a mi Istenünknek * szabadítását.

11. Menjetek el, menjetek el, fussatok ki onnét, semmi tisztátalant * ne illessetek, menjetek ki ő közzülök, tisztítsátok meg magatokat, kik hordozzátok az Úrnak edényeit.

12. Mert nem sietséggel * mentek ki, és nem futva mentek; mert előttetek megyen az Úr, és az Izráelnek Istene gyüjt titeket öszve.

13. Ímé jó szerencsés lészen az én Szolgám, * felmagasztaltatik, felemeltetik, és igen dicsőséges lészen!

14. Miképen hogy álmélkdotak sokan te rajtad; mivelhogy az ő ábrázatja * rútabb volt, hogynem mint valamelly emberé, és az ő formája, hogynem mint az emberek fijaié:

15. Azonképen sok népeket meghint, a Királyok az ő szájokat ő előtte béfogják; mert a mit nékik nem * beszéltek volt, azt meglátják és a mit nem hallottak volt, megértik.