51. RÉSZ.
Istennek külömb-külömbféle igéretei.
Hallgassatok engemet, kik követitek az igazságot, kik az Urat
keresitek! Tekintsetek a kősziklára, mellyből kivágattatok, és a menyilatkozott
kútfőre, a honnét kihozattatok.
2. Tekintsetek Ábrahámra a ti atyátokra, és Sárára, * ki titeket
szült: mert egyedűl hívtam őtet, s megszaporítám őtet.
3. Kétség nélkűl megvígasztalja az Úr a Siont, megvígasztalja
minden ő pusztaságit, és ollyanná teszi az ő pusztáját mint a Hédent *; és
annak pusztáját, mint az Úrnak kertét; öröm és vígasság találtatik abban,
háláadás és dícséretnek szava.
4. Hallgass én hozzám én népem, és én nemzetem a te füleid
figyelmezzenek én hozzám; mert a törvény én tőlem kimegyen, és az én ítéletemet
a népeknek világosításokra megjelentem.
5. Közel vagyon az én igazságom, kijő az én szabadításom, és az én
karjaim a népeket megítélik: A szigetekben lakozók engem várnak, és az én
karomban vetik reménységeket.
6. Emeljétek fel mennybe a ti szemeiteket, és nézzetek a földre ide
alá; mert az egek mint a füst * elfogynak, és a föld mint a ruha megavúl, annak
lakosai is hasonlatosképen elvesznek; az én szabadításom pedig mint örökké
lészen, és az én igazságom el nem romol.
7. Hallgassatok engemet, kik tudjátok az igazságot, ti népek,
kiknek szívekben vagyon * az én törvényem. Ne féljetek az emberek #
gyalázatjoktól, és azoknak szidalmokért kétségbe ne essetek;
8. Mert mint a ruhát, megeszi őket a moly, és mint a gyapjat,
megemészti őket a féreg: az én igazságom pedig mind örökké lészen; és az én szabadításom
nemzetségről nemzetségre.
9. Kelj fel, kelj fel, öltözd fel az erőt, óh Úrnak karja serkenj
fel mint a régi időkben, és régen elmult napokban. Avagy nem te vagy é az erő,
melly * elveszté Égyiptomot, és fájdalommal # megemészté a sárkányt?
10. Nem te vagy é az erő, melly a tengert * megszáraztotta, és a
mélységes örvényeknek vizeit, melly a mélységes tengert úttá tette? hogy a
megszabadultak általmennének.
11. És az Úrtól megváltattak haza jőnének, és Sionba mennének nagy
* dícsérettel, és örökkévaló öröm lenne az ő fejeken: örömet és vígasságot
találjanak; a bánat és nyögés eltávozzék tőlök.
12. Én vagyok, én vagyok a ti megvígasztalótok! kicsoda vagy te,
hogy félsz * a halandó embertől, és az embernek fijától, ki ollyan lészen mint
a # fű?
13. És elfelejtkeztél a te teremtő Uradról, ki az egeket *
kiterjesztette, és a földet fundálta; és szüntelen mindennap félsz a te
nyomorgatódnak haragjától, ki azon igyekezik, hogy elveszessen; de hol vagyon a
nyomorgatónak haragja!
14. Sőt inkább siet a fogoly, hogy megszabaduljon, és ne haljon meg
* a tömlöczben, és hogy el ne fogyjon az ő kenyere.
15. Én vagyon a te Urad Istened, ki a tengert ketté * választja,
mellynek habjai zúgnak, Seregeknek Ura annak neve!
16. A ki adtam az én beszédemeet a * te szádba, és az én kezemnek
árnyékával oltalmaztalak tégedet hogy megplántáljam az egekeet, és fundáljam a
földet, é azt mondom a Sionnak: Én népem vagy te.
17. Serkenj fel, serkenj fel, kelj fel Jérusálem, ki * megittad az
Úr kezéből az ő haragjának poharát, a keserűség poharának seprejét ittad meg,
és ugyan kiszoptad azt.
18. Minden ő fijai közzűl kiket szült vala, senki nem vezérli vala
őtet, és senki nem fogja vala az ő kezét minden ő fijai közzűl, kiket felnevelt
vala.
19. E kettő esett rajtad, kicsoda szánna téged? pusztaság * romlás,
éhség és fegyver; kicsoda vígasztalna meg téged?
20. A te fijaid megrettenvén, feküldtek minden őtczáknak fejeinél,
mint a hálóba esett erdei vad, kik teljesek voltak az Úrnak haragjával, a te
Istenednek feddésével.
21. Annakokáért halld meg ezt most te szegény, és
megrészegíttetett, de nem borral!
22. Ezt mondja a te Urad, az Úr, és a te Istened, az ő népének
gondviselője: Ímé elvettem a te kezedből a keserűségnek poharát, az én haragom
poharának seprejét, nem iszod többé azt meg;
23. Hanem adom azt a te nyomorgatóidnek * kezekbe, kik azt
mondották a te lelkednek: Hajolj le előttünk, # hogy menjünk által te rajtad:
Kik előtt a te testedet olyaná tészed vala, mint a föld, és mint az út a
járóknak.