49. RÉSZ.

Krisztus hivatalából származó jók.

Halljátok meg a beszédemet szigetben lakozók, és vegyétek eszetekbe távolvaló népek. Az Úr az én anyám méhétől fogva hívott engemet, az én anyám méhében mikor volnék, megemlékezett az én nmevemről.

2. És ollyanná tette az én számat mint az éles * szablya, az ő kezének árnyékával fedezett bé engemet, és ollyanná tett engemet, mint a fényes nyíl, az ő tegzében rejtett el engemet.

3. És monda nékem: Én szolgám vagy te Izráel, te benned dicsekedem!

4. Én pedig mondék: Hijába munkálkodtam, hijába és haszontalan költöttem el erőmet; mindazáltal az én ítéletem az Úr előtt vagyon, és az én munkám az én Istenemnél.

5. Most is pedig azt mondja az Úr, a ki engem maga szolgájának formált az én anyám méhétől fogva, hogy Jákóbot ő hozzá megtérítsem; ha pedig Izráel ő hozzá nem megyen is, mindazáltal az Úrnak szemei előtt dicsőséges lészek, és az én Istenem lészen erősségem.

6. Ezt is mondá: Kicsiny dolog ez, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére, és az Izráel pusztaságának helyreállatására; a Pogánynépeknek is * világosságul adtalak tégedet, hogy légy én Idvezítőm a földnek utolsó haátráig.

7. Ezt mondja az Úr Izráelnek Megváltója, Megszentelője, annak a kit megutálnak lelkében, az utálatos népnek, az urak szolgájának: A Királyok meglátnak téged és felkelnek a Fejedelmek, és tisztelnek az Úrért, ki igaz, au Izráelnek Szentéért, a ki válaszott tégedet,

8. Ezt mondja az Úr: Kellemetes időben * meghallgattalak téged és e szabadításnak napján segítséggel voltam néked és megtartlak téged, és tészlek téged a népnek engesztelőjévé, hogy a földet megépítsed, hogy örökségűl bírjad az elpusztult örökségeket.

9. Hogy ezt mondjad a foglyoknak: Eredjetek * ki és azoknak, kik a setétségben vagynak: mutassátok ki magatokat; az útakon legeltetnek és minden magas helyekben lészen az ő füvök.

10. Nem éheznek * sem szomjúhoznak, a hévség sem árt nékik vagy a nap: mert aki rajtok könyörűl, az igazgatja őket, és a vizeknek forrásira viszi őket.

11. Az én hegyeimet is mind útakká tészem, és az én ösvényim magasak lésznek.

12. Ímé némellyek messze földről jőnek, és némellyek északról és napnyugatról, és némellyek a Sinek földéről.

13. Énekeljetek * Egek , örvendezz föld, és  hegyek kiáltsatok: mert megvígasztalta az Úr az ő népét, és az ő szegényin könyörűl!

14. Ha azt mondja a Sion: Elhagyott engem az Úr, és az Úr elfelejtkezett én rólam!

15. Valyon elfelejtkezhetik é az anya az ő kis gyermekéről, úgy hogy ne könyörüljön az ő méhének fiján? ha azok elfelejtkeznének is, de én nem * felejtkezem el te rólad;

16. Ímé az én kezeimre felírtalak téged; a te kőfalaid szüntelen előttem forognak.

17. Te hozzád sietnek a te fijaid: a te rontóid és pusztítóid messze távoznak tőled.

18. Emeld fel köröskörűl * szemeidet és lássad, mind ezeket egybegyülvén te hozzád jöttek. Élek én, azt mondja az Úr, hogy mind azokkal mintegy ékességgel felöltöztetel, és azokat nyakad körül kötö, mint a menyasszony az aranylánczot;

19. Mert a te romlásid és pusztaságid, és elpusztittatiott földed majdan szorosabb lészen hogynem mint a lakosokat béfoghatná, és a te rontóid messze eltávoznak tőled.

20. Még a te árvaságodnak fijai füled hallására azt kezdik mondani: Szoros nékem e hely, menj el innét, hogy itt lakhassam:

21. És azt gondolod a te szívedben: kicsoda szülte nékem ezeket, holott én megfosztatott özvegy voltam? fogoly és ide s tova bujdosó voltam? és ezeket kicsoda nevelte fel? Ímé én egyedül maradtam volt,és ezek honnét vagynak?

22. Ezt mondja az Úr Isten: -------ímé felemelem az én kezemet a pogányokhoz, és a népek között felemelem az én zászlómat és elhozzák a te fijaidat ölökben, és a te leányid az ő vállakon hordoztatnak.

23.És a Királyok lésznek te táplálóid, és a Királynéasszonyok te dajkáid, hanyat-homlok leesnek előtted a földre, és a te leányaidnak porát * nyalják: És megtudod, hogy én vagyok az Úr, hogy nem szégyenülnek meg a kik várnak engemet.

24. Avagy elvétethetik é az erőstől a préda? Valyon az igaznak foglyai megszabadulhatnak

25. De az Úr azt mondja: Sőt inkább az erőstől elvétetik az ő foglyainak serege, és a kegyetlen kezéből a préda kivétetik; mert a kik téged háborgattak, én azokat megháborítom, és a te fijaidat megtartom:

26. És azt mívelem, hogy a te nyomorgatóid a magok húsokat megegyék, és mint édes borral, a magok vérekkel * megrészegedjenek; hogy megtudja minden test, hogy én Úr vagyok, a te Megtartód és Megváltód a Jákóbnak erős Istene?