48. RÉSZ.

Zsidók bűnei . Bálványok hijábavalósága. Czirus diadalma a Babiloniaiak ellen

Halljátok ezt Jákób háza, kik nevezik magokat az Izráel nevéről, és a Júda forrásiból származtak, kik az Úr nevére esküzsnek, és az Izráel Istenét * emlegetik, nem híven és nem # igazán:

2.  Jóllehet a szent várostól nevezik magokat, és az Izráel Istenéhez támaszkodnak, kinek neve Seregeknek Ura.

3. A melly régi dolgokat eleitől fogva megmondottam vala és az én számból származott dolgokat; mellyeket szóltam vala, azokat hamar véghez vittem, és megkövetkeztek.

4. Mivelhogy tudtam , hogy  kemény vagy, és a te nyakad vasinakból áll, és a te homlokod ollyan mint az aczél. *

5. Annakokáért megmondottam néked eleitől foga, minekelőtte * reád következnék, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondanád: Az én bálványom m1velte ezeket, az én faragott vagy öntött bálványom parancsolta ezeket.

6. Hallottad vala, lássad mind ezt: ti pedig nem tésztek é erről bizonyságot? Már most új és elrejtett dolgokat mondok néked, mellyeket nem tudsz vala.

7. Mellyek most rendeltetnek és nem régtől fogva, és mellyeket ennek előtte nem hallottál, hogy ezt ne mondanád: Ímé tudtam én azokat!

8. Mllyekben semmit nem hallottál, nem tudtál, a te füledbe is attól fogva nem ment. Jóllehet tudtam ,hogy te mindenestől hitetlenül cselekszel, és hogy eleitől fogva * rugodozónak hívattattál;

9, Mindazáltal az én nevemért * elhalasztom az én búsulásomat, és az én tisztességemért megmértéklem ellened való haragomat, hogy téged ki ne vágjalak.

10.Ímé megtisztítlak téged, de nem úgy mint az ezüstöt, megtisztítlak téged a nyomorúságnak * kemenczéjében.

11. Én magamért, én magamért mívelem; mert mimódon engedném, hogy az én nevem megfertőztessék? Az én * dicsőségemet is másnak nem adom.

12. Hallgass engem Jákób, és Izráel én tőlem hivattattál, én vagyok én * vagyok az első, utolsó is én vagyok!

13. A földet is az én kezem fundálta, és az én jogbbkezem mérte meg arasszal az Egeket, ha én szólítom azokat, azonnal jelen vagynak.

14. Gyűljetek ti mindnyéjan, és halljátok meg, ki mondotta meg azok közzűl ezeket? az Úr szerette őtet, minden akaratját elvégezi * Babilóniában, és az ő karja lészen a Káldeusok ellen.

15. Én, én szóltam, és én hívattam őtet, elhozom őtet, és az ő úta szerencsés lészen.

16. Jöjjetek én hozzám, halljátok meg ezt: Nem szóltam eleitől fogva * titkon: Az időtől fogva, hogy e dolgo lett, ott voltam; mert engemet az Úr Isten küldött el, és az ő Lelke.

17. Ezt mondja az Úr a te Megváltód, az Izráelnek Szente: Én vagyok a te Urad Istened, ki téged tanítlak hasznosan, és vezérellek az úton mellyen jársz.

18. Vajha * figyelmeztél volna az én parancsolatimra, ollyan volna a te békességed mint a folyóvíiz; és a te igazságod, mint a tengernek habjai.

19. A te magod is olyan volt volna, mint a tenger fövénye, és a te méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi: Nem vágattatnék ki és nem veszme el az ő neve az én orczám elől.

20. Menjetek ki Babilonból, * fussatok ki Káldeából, nagy kiáltó szóval hirdessétek és mondjátok ezt, hirdessétek ezt a földnek utolsó határáig és mondjátok megszabadította # az Úr az ő szolgáját Jákóbot.

21. Nem szomjúhoztak, mikor a pusztán általvitte őket, a kősziklából * vizet folytatott nékik, meghasította a kősziklát, és vizek jöttek abból.

22. Nincsen semmi * békességek az istenteleneknek, azt mondja az Úr!