48. RÉSZ.
Zsidók bűnei . Bálványok hijábavalósága. Czirus diadalma a
Babiloniaiak ellen
Halljátok ezt Jákób háza, kik nevezik magokat az Izráel nevéről, és
a Júda forrásiból származtak, kik az Úr nevére esküzsnek, és az Izráel Istenét
* emlegetik, nem híven és nem # igazán:
2. Jóllehet a szent
várostól nevezik magokat, és az Izráel Istenéhez támaszkodnak, kinek neve
Seregeknek Ura.
3. A melly régi dolgokat eleitől fogva megmondottam vala és az én
számból származott dolgokat; mellyeket szóltam vala, azokat hamar véghez
vittem, és megkövetkeztek.
4. Mivelhogy tudtam , hogy
kemény vagy, és a te nyakad vasinakból áll, és a te homlokod ollyan mint
az aczél. *
5. Annakokáért megmondottam néked eleitől foga, minekelőtte * reád
következnék, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondanád: Az én bálványom m1velte
ezeket, az én faragott vagy öntött bálványom parancsolta ezeket.
6. Hallottad vala, lássad mind ezt: ti pedig nem tésztek é erről
bizonyságot? Már most új és elrejtett dolgokat mondok néked, mellyeket nem
tudsz vala.
7. Mellyek most rendeltetnek és nem régtől fogva, és mellyeket
ennek előtte nem hallottál, hogy ezt ne mondanád: Ímé tudtam én azokat!
8. Mllyekben semmit nem hallottál, nem tudtál, a te füledbe is
attól fogva nem ment. Jóllehet tudtam ,hogy te mindenestől hitetlenül
cselekszel, és hogy eleitől fogva * rugodozónak hívattattál;
9, Mindazáltal az én nevemért * elhalasztom az én búsulásomat, és
az én tisztességemért megmértéklem ellened való haragomat, hogy téged ki ne
vágjalak.
10.Ímé megtisztítlak téged, de nem úgy mint az ezüstöt,
megtisztítlak téged a nyomorúságnak * kemenczéjében.
11. Én magamért, én magamért mívelem; mert mimódon engedném, hogy
az én nevem megfertőztessék? Az én * dicsőségemet is másnak nem adom.
12. Hallgass engem Jákób, és Izráel én tőlem hivattattál, én vagyok
én * vagyok az első, utolsó is én vagyok!
13. A földet is az én kezem fundálta, és az én jogbbkezem mérte meg
arasszal az Egeket, ha én szólítom azokat, azonnal jelen vagynak.
14. Gyűljetek ti mindnyéjan, és halljátok meg, ki mondotta meg azok
közzűl ezeket? az Úr szerette őtet, minden akaratját elvégezi * Babilóniában,
és az ő karja lészen a Káldeusok ellen.
15. Én, én szóltam, és én hívattam őtet, elhozom őtet, és az ő úta
szerencsés lészen.
16. Jöjjetek én hozzám, halljátok meg ezt: Nem szóltam eleitől
fogva * titkon: Az időtől fogva, hogy e dolgo lett, ott voltam; mert engemet az
Úr Isten küldött el, és az ő Lelke.
17. Ezt mondja az Úr a te Megváltód, az Izráelnek Szente: Én vagyok
a te Urad Istened, ki téged tanítlak hasznosan, és vezérellek az úton mellyen
jársz.
18. Vajha * figyelmeztél volna az én parancsolatimra, ollyan volna
a te békességed mint a folyóvíiz; és a te igazságod, mint a tengernek habjai.
19. A te magod is olyan volt volna, mint a tenger fövénye, és a te
méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi: Nem vágattatnék ki és nem veszme el
az ő neve az én orczám elől.
20. Menjetek ki Babilonból, * fussatok ki Káldeából, nagy kiáltó
szóval hirdessétek és mondjátok ezt, hirdessétek ezt a földnek utolsó határáig
és mondjátok megszabadította # az Úr az ő szolgáját Jákóbot.
21. Nem szomjúhoztak, mikor a pusztán általvitte őket, a
kősziklából * vizet folytatott nékik, meghasította a kősziklát, és vizek jöttek
abból.
22. Nincsen semmi * békességek az istenteleneknek, azt mondja az
Úr!