44. RÉSZ.
Istennek lelki jótéteményei, és dicsősége: bálványoknak
hijábavalóságok.
És most Jákób, én * szolgám, hallgasd meg, és Izráel, kit én
választottam:
2. Ezt mondja az Úr a te Teremtőd, és a ki téged formált anyád
méhétől fogva, és segéll tégedet: Ne félj * én szolgám Jákób, és én
szerelmesem, kit én választottam!
3. Mert vizeket töltök ki a * szomjúhozóra, és folyóvizeket a
szárazra; kitöltöm az én Lelkemet a te magodra, és az én áldásomat a te
csemetéidre;
4. És virágoznak mint a füvek közt a virágok, mint a fűzfák a vizek
folyásai mellett!
5. Egyik azt mondja: Én az Úré vagyok! a másik neveztetik Jákóbnak
nevéről, némelly az ő maga kezével írja ezt: Én az Úré vagyok, és az Izráelnek
nevéről nevezi magát!
6. Ezt mondja az Úr, az Izráel Királya. és az ő megváltója a
Seregeknek Ura: Én vagyok az * első és az utolsó, és nálamnál több Isten
nincsen.
7. Ha valaki én hozzám hasonlatos; hívja elő a mi elmult, és mondja
meg azt és rendelje el azt nekem, az időtől fogva, hogy e világnak népét
rendeltem, és a mellyek hamar lésznek vagy a mellyek sok idő mulva lésznek,
mondják meg nékik.
8. Ne féljetek, és ne rettegjetek; avagy nem mondottam é meg, és
nem adtam é tudtodra ezeket az időtől fogva? és ti is bizonyságim * vagytok
nékem, ha vagyon több Isten nálamnál, és hogy nincsen olly erős, kit nem
tudnék.
9. A bálványoknak csinálói mindnyájan hijábavalók, és az ő
szerelmes bálványaik nékik nem használnak, és azokról ő magok bizonyságok, hogy
nem látnak, és * semmit nem tudnak; annakokáért megszégyenülnek.
10. Ki csinál azért Istent, vagy öntött bálványt, melly semmit nem
használ?
11. Ímé annak társai * mind megszégyenülnek, és azoknak mesterei is
az emberek közzűl valók. Akármint gyűljenek mindnyájan, és mind együtt
megszégyenülnek.
12. A kovács az ő fogóját *
fogván, munkálódik a szénben; az ő pörölyeivel formálja azt, munkálódik a körül
minden erejével, annyira amegéhezik, hogy semmi ereje nincsen; nem iszik vizet
is, annyira hogy elfogyatkozzék.
13. Az ács a mérő czérnát néki vonsza, elintézi azt az ő festett
sinórjával, szegesen szabja azt, vagy czirkalommal elformálja azt mind addig,
mígnem emberi formára és emberi ábrázatra formálja, hogy üljön a bálvány az ő
házában.
14. Czédrusfát vág magának, tölgy és cserfát hoz: válogat az
erdőnek fáiban: fenyőfát plántál, mellyet az eső felnevel.
15. Azokból az ember tüzet gerjeszt: mert azoknak egy részét veszi,
hogy megmelegedjék; a kemenczét is béfűti azokkal, hogy kenyeret süssön: annak
felette Istent csinál, és azt imádja: bálványt csinál, és az előtt arczal
leborúl.
16. A felét megégeti tűzzel, a felénél húst eszik, pecsenyét süt,
és megelégedik: Azután megmelegíti magát, és azt mondja: Bezzeg jól járék,
megmelegedém, a tűznél voltam!
17. Annak maradékából Istent farag, azaz, bálványt magának:
meghajol az előtt, és imádja, könyörög néki és azt mondja: Szabadíts meg
engemet, mert Istenem vagy te.
18. Nem tudnak semmit, sem nem értenek, mert békente sz ő
szemeiket, hogy ne lássanak, és szíveket hogy ne értsenek.
19. És nem veszi eszébe, nincsen annyi tudománya vagy értelme, hogy
azt mondaná: Ennek felét megégettem tűzzel, és annak szenénél kenyeret
sütöttem, pecsenyét sütöttem, jól laktam; a maradékából pedig utálatosságot
kell é csinálnom? a fának törzsöke előtt esném é térdre?
20. .Hijábavaló dologgal * legelteti magát, az ő megcsalatkozott
szíve elhajtja őtet, és nem szabadítja meg az ő lelkét, sem ezt nem mondja;
Avagy nem hamisság vagyon é az én jobbkezemben?
21. Emlékezzél meg ezekről Jákób, és Izráel, mert én szolgám vagy
te: és formáltalak tégedet, én szolgám vagy te Izráel, el ne felejtkezzél én
rólam!
22. Eltörlöttem a te álnokságidat mint a felleget, és mint a felhőt
a te bűneidet, térj én hozzám: mert én váltottalak meg tégedet. *
23. Örüljetek Egek: mert az Úr mívelte ezeket: örvendezzetek
földnek alsó részei, hegyek énekeljetek, erdők, és azoknak minden fái: mert
megváltotta az Úr Jákóbot, és Izráelbne megdicsőíttetik!
24. Ezt mondja az Úr, a te Megváltód , és ki téged anyád méhétől
fogva formált: Én vagyok az Úr, ki mindeneket cselekszem; az Egeket egyedűl *
kiterjesztem, a földet elszélesítem az én erőmmel!
25. A jövendőmondóknak jegyeket az Isten elfordítja, megbolondítja
a varázslókat: a bölcseket megszégyeníti, és azoknak bölcsességeket
megbolondítja.
26. Az ő szolgájának beszédét megteljesíti, és az ő követeinek
tanácsokat véghezviszi, ki azt mondja Jérusálemnek: Te benned jövendőre laknak!
és a Júda városiról: Megépíttetek, és az ő pusztáit felépítem.
27. Ki azt mondja a méylségnek; Száradj meg, és a te folyóvizeidet
megszáraztom.
28. Ki Czirusnak azt mondja: Én pásztorom! * és minden akaratomat
véghezviszi, és Jérusálemnek ezt #
mondja: Megépíttetel! és a templomnak: Megfundáltatol!