42. RÉSZ.

Messiásról: Zsidók megkeményedésekről.

Ímé az én szolgám, kihez én támaszkodom, az én választottam, kit az én lelkem kedvell, az én Lelkemet # adom ő belé, a Pogányoknak ítélet szól! *

2. Nem kiált, nem emeli fel magát, és nem hallják az ő szavát az utczán.

3. A megrepedezett nádat meg nem rontja; és a füstölgő gyertyabélet nem oltja meg: igazságban szolgáltat ítéletet.

4. Nem fárad el és nem unja el mígnem e földön ítélet tészen és az ő törvényét a szigetben lakozók nagy örömmel vészik.

5. Ezt mondja hatalmas Úr Isten, a mennyeknek teremtője, és ki azokat kiterjeszti , ki a földet és abból való állatokat elterjeszti, ki * ád lelket a földön lakozó népnek, és lehelletet azoknak, kik a földön járnak.

6. Én Úr, hivtalak téged igazságban, és a te kezedet fogván megőrizlek téged; és tészlek téged népnek szövetségévé; Pogányoknak * világosságává;

7. Hogy a vakoknak szemeiket megnyissad, kihozzad a foglyot * a tömlöczből, és a fogházból a # setétségben ülőket.

8. Én vagyok az Úr, ez az én nevem, és az én dicsőségemet * másnak nem adom. sem az én tisztességemet a bálványoknak.

9. A régi dolgok ímé eljöttek, és uj dolgokat én jövendölök, minekelőtte meglennének megmondom néktek!

10. Énekeljetek az Úrnak * új éneket, az ő dícséretit énekelék a földnek határán: kik a tnegeren jártok, és a tengerben való állatok, szigetek, és azoknak lakói.

11. Emeljék fel szavakat * a puszta, és annak városi a falik, mellyekben lakoznak a Szerecsenek; énekeljenek a kőszikláknak lakosai, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.

12. Adjanak dicsőséget az Úrnak, és az ő dícséretit a szigetekben hirdessék.

13. Az Úr, mintegy erős Óriás kijő, mintegy hadakozó férjfia felserkenvén búsultában kiált és örül az ő ellenségin erőt vészen.

14. Ezt mondván: Régtől fogva hallgattam, siket voltam, magamat megtartóztattam: mint a gyermekszülő kiáltok, pusztítok, és mindeneket emésztek!

15. Elpusztítom a hegyeket és halmokat, és azoknak minden füvöket megszáraztom, és a folyóvizeket szigetekké tészem, és a tókat megszáraztom;

16. Hogy vezéreljem a vakokat az úton, mellyet nem tudnak vala, viseljem őket az ösvényeken, mellyeket nem tudnak vala, a setétséget világosságra változtassam ő előttök, és az egyenetlen földet egyenessé ; ezeket cselekszem velek, és el nem hagyom őket!

17. Hátrafordulnak, megszégyenülnek, a kik bíznak * a bálványban, a kik mondják az öntött bálványnak: Ti vagytok a mi Istenünk!

18. Óh ti siketek, halljátok, és ti vakok, lássátok!

19. Kicsoda vak, hanem csak az én * Szolgám? és kicsoda ollyan siket, mint az én Követem, kit elbocsátok? kicsoda ollyan vak, mint a Fejedelem és ollyan vak, mint az Úr Szolgája?

20, Sok dolgokat láttál; * de nem vetted eszedbe, füleid nyitva vagynak; de nem hallasz.

21. Az Úr gyönyörködik vala * ő benne az ő igazságáért, az ő törvényével méltóságossá és becsületessé # tette vala őtet.

22. De e nép elragadoztatott; és eltapodtatott, megkötözvén minden ifjakat tömlöczbe vetik, elraboltatnak, és nem lészen, ki megszabadítsa őket, prédáltatnak, és nem lészen ki azt mondja: Add vissza!

23. Kicsoda veszi ezt is * közzűletek fülébe? kicsoda figyelmez erre, hogy ezután eszébe vegye magát?

24. Kicsoda adta ragadományra Jákóbot , és Izráelt a kóborlóknak? avagy nem az Úr é? Ő, a ki ellen vétkeztünk: mert nem akartak az ő útaiban járni, és nem engedtek az ő törvényének.

25. Annakokáért kiontotta ő reá az ő búsulásának haragját, és a hadnak erejét: meggyuijtotta őtet mind körül, és nem vette eszébe: felgerjedett ő ellene, és nem vette eszébe.