40. RÉSZ.
Krisztus eljövetele a testben: Istennek kiábrázolása. Isteni
oltalom.
Vígasztaljátok, vígasztaljátok az én népemet, azt mondja a ti
Istentek.
2. Szóljatok Jérusálemnek kedve szerint valókat, és hirdessétek
néki, hogy eltölt az ő elrendelt * ideje, hogy megbocsáttatott az ő bűne: hogy
kétképen való jutalmat is elvett az Úr kezéből minden ő bűneiért.
3. Kiáltó szó * a pusztában: Tisztítsátok az Úrnak útát,
egyengessétek meg a pusztában a mi Istenünknek útát!
4. Minden völgy felmagasztaltatik, és minden hegy és halom
megaláztatik, és az egenetlen út egyenessé lészen, és a magas helyek szép
térfölddé lésznek!
5. Hogy az Úrnak dicsősége megjelenjék, és minden test egyenlőképen
meglássa, hogy az Úrnak szája szólott!
6. A szó ezt mondja vala: Kiálts! * és mondék: Mit kiáltsak? Ezt
hogy minden test ollyan mint a fű, és annak szépsége, mint a mezei virág.
7. Megszárad a fű, leesik a virág, mikor az Úrnak szele fuvall
arra. bizony ollyan a nép mint a fű!
8. Megszárad a fű, a virág elhull; de a mi Istenünk beszéde
megmarad * mind örökké!
9. Magas hegyre menj fel te örömmondó Sion, emeld fel szódat
magasan te örömmondó Jérusálem, emeld fel szódat, ne félj, mondjad a Júda
városainak: Ímhol jő a ti Istentek!
10. Ímé az Úr Isten * eljő nagy hatalommal, kinek karja erős! Ímé
az ő jutalma vele vagyon, és az ő cselekedete ő előtte.
11. Mint a * pásztor, úgy legelteti az ő nyáját, az ő karjával
egybegyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, az ellőket gyengén hordozza.
12. Kicsoda mérte meg markával * a vizeket, és arasszal kicsoda
mérte meg az Egeket? vagy kicsoda foglalhatja három újja közzé e földnek porát,
és kicsoda mérte meg fonttal a hegyeket, és serpenyőben a halmokat?
13. Kicsoda igazgatta az Úrnak Lelkét, vagy ki adott néki *
tanácsot vagy tanította őtet?
14. Kitől kérdett tanácsot, és ki tanította őtet? Kicsoda igazgatta
őtet az ítéletnek útában, hogy őtet tanítaná bölcseségre, és megmutatná néki az
okosságnak útát?
15. Ímé a Pogányok, mint a vedernek cspje, és int a mérőserpenyőben
a pornak lángja, ollyanoknak ítéltetnek; Ímé a szigeteket, mint egy kis port,
messze elvethetné!
16. A Libánus erdő nem volna néki elég tűznek, és azon való vadak
nem elegek volnának néki áldozatra.
17. Minden népek ő előtte * ollyanok, mint a semmi, a seminél és a
hijábavalóságnál alábbvalók ő hozzá képest.
18. Kihez hasonlítjátok * tehát az Istent, és micsodát hasonlítotok
ő hozzá?
19. A mesterember csinálja a bálványt, és az ötvös aranyozza meg
azt, és ő csinál annak ezüst lánczot:
20. A ki szegény, hogy nincs mivel ajándékozza a bálványt, olly fát
választ, melly meg ne rothadjon: tudós mestert * keres a bálvány csináláshoz,
melly meg ne mozdíttathassék helyéből.
21. Nem tudjátok é? nem hallottátok é? nem mondották é néktek
eleitől fogva? nem tanultátok é meg a földnek fundamentomitől fogva?
22. Azt, a ki ül a föld kerekségén, ki előtt a földnek lakosai mint
a sáskák: ki az egeket kiterjeszttte mint egy vékony kárpitot, és
kiszélesítette azokat, mintegy lakásra való * sátort.
23. Ki a Fejedelmeket * semmivé teszi, e földnek Bíráit úgymint
hijábavalósággá teszi.
24. Mintha nem plántáltattak volna, és nem ültettettek volna, és az
ő törzsökök meg nem gyökerezett volna a földben. Mert ha reájok fúvall;
megszáradnak és a forgószél, mint a pozdorját, elragadja őket.
25. Mihez hasonlítanátok azért engemet, hogy * hasonló volnék ahoz?
azt mondja a szent Isten!
26. Emeljékte fel a magasságba a ti szemeiteket, és lássátok meg,
kicsoda teremtette * azokat? A ki előhozza azoknak seregét szám szerint,
mindeniket nevén szólítja, az ő nagy hatalmassága és erőssége miatt, csak egy
híjok is nincs azoknak!
27. Miért mondod Jákób, és miért szólsz Izráel: Eltitkoltatott *
úgymond, az én útam az Úrtól, és az én ügyem elmult az én Istenem elől?
28. Nem tudod é? nem hallottad é, hogy az örökké * való Isten, az
Úr, ki teremtette a földnek határit, nem fárad és nem lankad meg? az ő
bölcseségének # nem mehet senki végére.
29. A megfáradottnak erőt ád, és a kinek nincs ereje, erejét
megsokasítja.
30. Meglankadnak és megfáradnak a gyermekek, és az ifjak elesvén
elesnek.
31. De a kik az Úrban bíznak, azoknak erejek megújul és szárnyokkal
magasságra repülnek mint a saskeselyűk: futnak, és nem fáradnak el; járnak, és
nem lankadnak meg.