38. RÉSZ.
Ezékiás betegsége, és meggyógyulása.
Az napokban halálos betegségbe * esék Ezékiás; és Ésaiás Próféta,
Ámósnak fija hozzá menvén, monda néki: Ezt mondja az Úr: Adja parancsolatokat
házadnépének: mert meghalsz te, és nem élsz.
2. Annakokáért Ezékiás arczal a falhoz fordulván, könyörge az
Úrnak.
3. És monda: Kérlek Uram emlékezzél meg arról, hogy én jártam te
eltőted igazságban, és tökéletes szívvel, és hogy azt míveltem, a mi te
előtted jó volt: és síra Ezékiás
felette nagy sírással. *
4. Akkor szóla az Úr Ésaiásnak, mondván:
5. Eredj el és mond meg Ezékiásnak: Ezt mondja az Úr, Dávidnak a te
atyádnak Istene: Meghallottam a te imádságodat, láttam a te siralmidat, ímé én
meghosszabbítom a te életedet tizenöt esztendővel.
6. Az Assiriabeli Király kezéből is megszabadítlak tégedet és e
várost, és megoltalmazom e várost.
7. És e légyen néked jeled az Úrtól, hogy megteljesíti ezt az Úr, a
mit mondott;
8. Ímé * én visszahozom ama grádicsoknak árnyékát, melly jár az
Akháztól jegyeztetett grádicsokon a nappal egyetemben visszahozom, mondom,
tizgrádicscsal: és visszatére a nap tiz grádicscsal azon grádicsokon mellyeken
aláment vala.
9. Ezékiásnak Júda Királyának írása, mikor megbetegült volna, és
betegségéből meggyógyult volna;
10. Én azt mondom vala: Az én életem idejének megröviditésekor a
koporsó kapujára kell mennem, az én esztendeimnek több részétől megfosztatom!
11. Ezt is mondom vala: Nem látom az Urat, az Urat az élőknek *
földökben; nem látom többé az embert e világnak lakói között;
12. Az én életem elvitetik, és eltávozik én tőlem, mint a
pásztoroknak hajlékok az én életemet elszakaszottam, mint a takács elszakasztja
a fonalat, betegséggel vág ki engemet az Isten! reggeltől fogva estvéig megölsz
engemet!
13. Gondolám vala reggel, hogy mint az oroszlán, a képen megrontja
Isten minden tetemimet; reggeltől fogva éjszakáig, hogy megölsz te engemet!
14. Mint a daru és a fecske, a kpen csivogok vala; nyögök valamint
a galamb: az én szemeim felemelkednek vala a * magasságba: Uram, erőszakot szenvedek,
adj nyugalmat nékem!
15. Mit mondjak? Szóla nékem; és megteljesíté a mit monda: Az én
életemnek minden idejében lelkemnek keserűségében járok!
16. Uram, mint azoknak is, kik az én életemnek esztendei után
élnek, tudtokra lészen az én lelkemnek élete hogy engem elaltattál és *
megelevenítettél.
17. Ímé a békességnek idején keserűség esék rajtam; de te hozzám
való szerelmedből megszabadítád az én életemet * a koporsóból: mert hátad megé
vetéd minden bűneimet.
18. Mert nem a koporsó tészen * rólad vallást, nem a halál dícsér
téged: nem várják, a kik koporsóba szállanak, a te igazságodat:
19. Az élő, az élő * dícsér téged mint én most: az atya a fiaknak
hirdeti a te igazságodat.
20. Az Úr jelen vagoyn az én * megtartásomra; azért az én énekimet
énekeljük életünknek minden napjaiban az Úrnak házában!
21. Megmondotta vala pedig Ésaiás: Vegenek egy csomó figét, kössék
* a sebre, és meggyógyul.
22. Ezékiás pedig * ezt mondotta vala: Micsoda jele vagyon annak,
hgoy én felmegyek az Úr házába?