37. RÉSZ.

Az Assiriusok levágatása Jérusálem alatt.

És mikor hallotta volna Ezékiás Király ezeket; meghasogatá * ruháit, és gyászruhába öltözvén béméne az Úr házába!

2. És elküldé Eliákimot az ő házának Gondviselőjét, és Sebnát az Íródeákot, és a Papoknak Véneit gyászruhákba öltöztetvén, Ésaiás * Prófétához, Ámós fijához.

3. Kik mondának néki: Ezt mondja Ezékiás; Háborúságnak, dorgálásnak, és káromlásnak napja ez nap; mert jutottak a fiak szinte a szülsére, és nincsen szülésre való erő.

4. Vajha hallaná a te Urad Istened a Rabsaké beszédit, kit elküldött az ő ura az Assiriai Király, hogy az élő Istent szidalommal * illetné, és ollyan beszédekkel szidalmazná, mellyeket hallott a te Urad Istened: Annakokáért te könyörögj a # nép maradékáért melly még találtatik.

5. Elmenének azért Ezékiás Király szolgái Ésaiáshoz.

6. És monda nékik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, mellyeket hallottál, mellyekkel káromlottak * engemet az Assiriabeli Király szolgái.

7. Ímé én adok ő belé olly lelket, hogy hírt hallván megtérjen az ő földébe: annakutánna levágatom őtet * fegyverrel az ő földében.

8. Megtérvén pedig Rabsaké, találá az Assirabeli Király Libna város alatt, hogy azt vitatná; mert meghallotta vala hogy Lákis alól elment volna.

9. Mikor hallott volna pedig Tirháka felől, ki Szerecsenországnak Királya vala illyen hírt: Eljött, hogy hadakozzék te ellened! ezt, mondom, meghallván, követeket külde ezékiáshoz, ezt mondván:

10. Ezt mondjátok Ezékiásnak, a Júda Királyának, mondván: Meg ne csaljon téged a te Istened, a kiben bízol, ezt mondván: Nem adatik Jérusálem az Assiriabeli Király kezébe.

11. Ímé te hallottad mit míveltek az Assiriabeli Királyok minden egyéb tartományokkal, elvesztvén mindenestől azokat, te pedig megmenekedhetnél é?

12. Avagy megszabadították é azokat a Pogányoknak istenei, mellyeket az én eleim elvesztettek? Gósánt, Háránt, Résefet és az Eden fijait, kik voltak Tétassárban?

13. Hol vagyon Hámátnak Királya, és Árpádnak Királya? és Séfárvaim városnak, Hénának és Hivvának Királya?

14. És mikor elvette volna Ezékiás a levelet a követek kezéből, és elolvasta volna azt, felmenvén az Úr házába, kiterjeszté azt Ezékiás az Úr előtt.

15. És könyörge Ezékiás az Úrnak, mondván:

16. Seregeknek Ura, Izráelnek Istene, ki ülsz a * Kérubimokon, te vagy egyedűl a földnek minden országinak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet!

17. Hajtsd le Uram a te füledet, és hallgasd meg; nyisd meg Uram a te szemeidet és lásd meg! Hallgasd meg! mondom, Sénakhéribnek minden beszédit, ki elküldött, hogy gyalázattal * illetné az élő Istent.

18. Igaz dolog Uram, hogy Assiriának Királyai elpusztították mind azokat a Pogányokat, és azoknak földöket.

19. És azoknak isteneiket megégették; mert nem Istenek valának, hanem ember kezeinek csinálmánya, kő és fa; azért vesztették el azokat.

20. Most azért Uram, mi Istenünk, szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy e földnek minden országai esmérjék meg, hogy csak egyedűl te vagy az Úr!

21. Akkor külde Ésaiás, az Ámós fija Ezékiáshoz, mondván: Ezt mondja az Irznek Ura Istene: Mivelhogy könyörgöttél nékem Sénakhérib ellen az Assiriabeli Király ellen;

22. Ez a beszéd, mellyet szólott az Úr ő felőle: Megútál téged, megcsúfol * téged a Sionnak szűz leánya, te rajtad hajtogatja fejét a Jérusálemnek leánya!

23. Kit szidalmaztál és káromlottál? és ki ellen emelted fel szódat? Kétség nélkűl felemelted a te szemeidet az Izráelnek Szente ellen.

24. A te szolgáid által gyalázattal illetéd az Urat, mikor azt mondanád: Az én szekereimnek sokaságával én felmentem a hegeknek magasságokra a Libánusok oldalára: és kivágom annak magas czédrusfáit, válogatott jegenyefáit, és bémegyek annak végének magasságára is, erdeire és mezeire.

25. Én kútat ások, és annak vizét iszom: mert az én lábaimnak talpával minden megszállott helyeknek folyásit megszárasztom.

26. Avagy nem hallottad é régtől fogva hogy én dolgom ez? mellyet még a régi időkben elvégeztem, és azt most vittem véghez; hogy lennél * az erős városoknak rakásokra való rontattatásokra.

27. Mert azoknak lakosainak kezek megcsonkíttatott, megrettentek, és meggyaláztattak: Ollyanok lettek mint a mezőnek fűve, mint a zöld fű a ház * tetjén nevekedett virág, melly minekelőtte megérnék, elszárad.

28. A te lakásodat, jöveteledet, meneteledet én jól tudom, a te ellenem való búsulásodat is.

29. Mivelhogy te dühösködöl * én ellenem, és a te háborgásod feljött az én füleimbe; annakokáért az én horgomat vetem a te orrodba, és az én zabolámat a te szádba és visszaviszlek az úton a mellyen jöttél.

30. E legyen pedig néked ennek a jele: Ez esztendőben egyed azokat, a mellyek szabadon vetés nélkül teremnek, és a más esztendőben is, a mellyen terem; a harmadik esztendőben vessetek és arassatok, plántáljatok szőlőket, és egyétek azoknak gyümölcsét.

31. Mert a Júda házának maradéka, a melly még megvagyon, ismét meggyökerezik mélyen oda alá, és gyümölcsöt terem ide fel.

32. Mert Jérusálemből kimennek a maradékok, és a kik megmaradtak, a Sion hegyéről: a Seregek Urának buzgó szerelme * míveli ezt!

33. Annakokáért azt mondja az Úr az Assiriabeli Királyról: Nem jő bé e városba, és nyilat sem lő ide bé, paizsosok nem foglalják azt el, és töltést nem tészen az ellen.

34. A melly úton jött, azon úton megtér, e városba pedig nem jő, azt mondja az Úr;

35. És megoltalmazom e várost, * hogy megtartsam azt, én érettem, és az én szolgámért Dávidért.

36. Annakokáért kijövén az Úrnak Angyala, levága az Assiriabeliek seregében száz * nyolczvanöt ezer embert: És mikor felköltek volna reggel: ímé mindnyájan halva feküsznek vala.

37. Akkor elindulván elméne, és megtére Sénakhérib az Assiriabeli Király és lakozék Ninivében.

38. És történék, hogy mikor imádkoznék Nisróknak az ő Istenének házában; Adrámélek és Saréser az ő fijai általverék * őtet fegyverrel, és elszaladának az Ararát földébe és uralkodék ő helyében az ő fija Esárhaddon.