36. RÉSZ.

Az Assiriusok megszállják Jérusálemet.

És lőn Ezékiás * Királynak tizennegyedik esztendejében, feljöve Sénakhérib az Assiriai Király Júdának mnden erős városaira, és megvevé azokat.

2. És elküldé az Assiriának Királya Rabsakét Lákisból Jérusálembe Ezékiás Királyhoz nagy sereggel, ki megálla a felső halastónak folyásánál, a ruhafestők mezejének útánál.

3. És kiméne ő hozzá Eliákim * Hilkiásnak fija, ki a Király házában Tiszttartó vala, és Sebna, ki Íródeák vala, és Jóák, Asáfnak fija, ki Kanczellárius vala.

4. Kiknek mona Rabsaké: Mondjátok meg most Ezékiásnak: Ezt mondja a nagy Király, Assiriának Királya: Micsoda bizodalom ez, a mellyhez te támaszkodol?

5. Mondhatnám (de ha mondom is hijábavaló,) hogy eszességed és erősséged vagyon a hadakozáshoz: annakokáért mihez bízol, hogy ellenem támadtál?

6. Ímé bízol te ím e megromlott nádszálhoz, az Égyiptomi Királyhoz, mellyhez, a ki támaszkodik, * bémegen az ő kezébe, és megsérti azt: ollyan Faraó, Égyiptomnak Királya mind azokhoz, a kik ő hozzá támszkodnak.

7. Hogyha azt mondándod nékem: A mi Urunkban Istenünkben bízunk: avagy nem az é az, a kinek kápolnáit é oltárit elrontotta Ezékiás? ezt mondván Judának és Jérusálemnek: Ez oltár eltőt hajoljatok meg!

8. Ha pedig tetszik, az én uralmmal az Assiriai Királlyal most harczolj meg; és adok néked kétezer lovat, ha adhatsz embereket, kik azokra üljenek.

9. Mimódon maradhatnál azért meg az én uramnak legkissebb szolgáli közzűl egyik Hadnagy előtt? De bizodalmad vagyon az Égyiptombeli Királyhoz, a hadakozó szekerekért és lovagokért.

10. De mostan, avagy az Úr hírenélkül jöttem é én e tartományra hogy azt elpusztítsam? az Úr mondotta nékem; Eredj e tartományra, és pusztítsd el azt!

11. És monda Eliákim, Sebna és Jóák, Rabsakénak: Kérünk téged szólj nékünk te szolgáidnak Siriai nyelven: mert értünk azon a nyelven: és ne szólj nékünk zsidóul e nép hallására, melly a kőfalon vagyon;

12. És monda Rabsaké: Avagy a te uradhoz, vagy te hozzád küldött é engemet az én uram, hogy ezeket szólanám? avagy nem az emberekhez é, kik a kőfalon ülnek, hogy az ő ganéjokat egyék, és vizelleteket igyák veletek együtt?

13. Azért megállván Rabsaké, kiálta felszóval zsidóul, és monda: Halljátok a nagy Királynak, Assiria Királyának beszédit!

14. Ezt mondja a Király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás: mert meg nem szabadíthat titeket:

15. És el ne hitessen titeket Ezékiás, hogy bízzatok az Úrban, ezt mondván: Kétség nélkül megszabadít minket az Úr; nem adatik e város az Assiriabeli Király kezébe!

16. Ne engedjetek Ezékiásnak: mert azt mondja Assiriának Királya: Tégetek velem szövetéget, és jöjjetek ki én hozzám, és egyék kiki az ő szőlőjéből, és kiki az ő figéjéből, és kiki igya az ő kútjának vizeit.

17. Miglen eljövén, felveszlek titeket, hogy vigyelek titeket a ti föletekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szőlős földre.

18. El ne csaljon titeket Ezékiás, ezt mondván: Az Úr megszabadít minket. Avagy megszabadították é a Pogányoknak isteneik, kiki az ő földét, az Assiriabeli Király kezéből.

19. Hol vagyon Hámátnak és Árpádnak Istene? hol vagyon Séfárvaimnak Istene? Avagy megmentették é Samariát az én kezemből?

20. Kicsoda ezeknek a földeknek minden istenei közzűl, a ki megszabadította volna az ő földét az én kezemből; hogy az Úr megszabadítaná Jérusálemet az én kezemből.

21. Hallgatának pedig, és nem felelének néki semmit: mert a Király parancsolatja vala, ki meghagyta vala, hogy semmit ne felelnének néki.

22. Elméne azért Eliákim, a Hilkiás fija, ki a Király házában Tiszttartó vala, és Sebna, ki Íródeák vala, és Joák, Asáfnak fija, ki Kanczellárius vala Ezékiáshoz meghasogatott ruhákban, és megmondák néki a Rabsaké beszédit.