33. RÉSZ.
Az Assiriaiaknak elüzetések Jérusálem alól. Oltalma a Krisztus
Egyházának.
Jaj néked, ki kóborlasz, holott te mástól nem kóboroltattál, ki más
ellen hamisan cselekeszel, holott te veled hamisan nem cselekedtek. Mikor
megszünöl fosztani: te is * megfosztatol; mikor a hamis cselekedetnek véget
veténdesz: veled is hamisan cselekesznek!
2. Uram könyörülj rajtunk: te benned biztunk, légy ezeknek
oltalmazójok minden napon, és mi szabaditónk a szorongatásnak idején.
3. A te itéleted zendülésének szava előtt elfutnak a népek, a te
dicsőséged előtt a Pogányok eloszlatnak.
4. És a ti kóborlott marhátok egybegyüjtetik, mint mikor a
cserebogarakat egybegyüjtik, a ragadozónak ollyan nagy gyorsaságával, minémü
gyorsaságok vagyon a sáskának.
5. Felmagasztaltatik az Úr, ki lakozik magasságban, bétölti a Siont
itélettel és igazsággal.
6. És a te idejidnek állandósága, erőssége és boldogsága lészen a
bölcsesség és tudomány. Az Úrnak félelme lészen az * ő kincse!
7. Ímé a követek kiáltnak ottkin, a békességnek követei nagy
keservesen sirnak.
8. Elpusztultak az utak, megszünt az utonjáró, felbontotta a
szövetséget, megutálta a városokat, semminek állitotta az embert.
9. Sirt, meghervadott a föld, megszégyenült, a Libánus kivágatott,
ollyan lett Sáron mint a puszta, és elpusztittatott Básán és Kármel!
10. Majd felkelek, azt mondja az Úr, majd felmagasztaltatom, majd
felmagasztalom magamat!
11. Fogadtok polyvát, szültök pozdorját, a ti gondolatotoknak tüze
emészt meg titeket;
12. És olyanok lésznek a népek, mint a meggyujtatott mészkemencze,
mint a levágatott tövisek, tűzzel égettetnek meg.
13. Halljátok meg távolvalók, mit cselekedtem én és értsétek meg
szomszédok az én hatalmasságomat!
14. Megrettentek vala a bünösök Sionban, a hitetleneket körülvette
vala a félelem és ezt mondják vala: Kicsoda maradhatna mi közzülünk a
megemésztő tűzzel? Kicsoda * lakhatnék mi közzülünk az örökkévaló lánggal?
15. A ki igazságban * jár, igazat szóöl, a ki megutálja a
csalárdásgból való nyereséget, a ki kezeit megoltalmazza ajándék vételtől, a ki
bédugja a fülét, hogy ne halljon kegyetlenséget, és szemeit béfogja, hogy ne
lásson gonoszt;
16. Ez illy ember magasságban lakozik, ennek oltalma a kőszikláknak
bástyája, az ő kenyere megadatik, az ő * vizei megmardnak.
17. A te szemeid a Királyt az ő ékességében látják, látnak messze
való földet.
18. A te szived gondolkodik az elébbi félelmről. Hol vagyona az
Iródeák? Hol a rováspénznek bészedője? Hol a fő házaknak irója?
19. Kegyetlen népet nem látsz, olly népet is, mellynek nyelvén nem
értenél, idegen nyelvüt, mellet meg nem érthetnél!
20. Tekinthesse a mi gyülekezetünknek városát, a Siont, a te
szemeid lássák Jérusálemet a nyugodalomnak hajlékát, oly sátort, melly az ő
helyéből ki nem mozdittatik, mellynek szegei soha örökkéel nem vitetnek, és
mellynek kötelei soha el nem szakadoznak;
21. Hanem ott nékünk az erős Úr lészen folyóvizek gyanánt, széles
patakok gyanánt, mellyen által nem megen a hajósoknak hajójok, sem pedig az
öreg terhes hajó azon által nem megyen:
22. Mert az Úr a mi Biránk, az Úr a mi Törvényadónk, az Úr a mi
Királyunk, ő tart meg minket.
23. Megtágultak a te köteleid, nem tartják erősen az ő
árboczfájokat: nem terithetik ki a vitorlát: akkor sok ragadomány osztatik el,
a sánták * is kapják a prédát.
24. És nem mondja ezt a lakos: Beteg vagyok; mert a melly nép abban
lakozik, megszabadul az ő * bünétől.