33. RÉSZ.

Az Assiriaiaknak elüzetések Jérusálem alól. Oltalma a Krisztus Egyházának.

Jaj néked, ki kóborlasz, holott te mástól nem kóboroltattál, ki más ellen hamisan cselekeszel, holott te veled hamisan nem cselekedtek. Mikor megszünöl fosztani: te is * megfosztatol; mikor a hamis cselekedetnek véget veténdesz: veled is hamisan cselekesznek!

2. Uram könyörülj rajtunk: te benned biztunk, légy ezeknek oltalmazójok minden napon, és mi szabaditónk a szorongatásnak idején.

3. A te itéleted zendülésének szava előtt elfutnak a népek, a te dicsőséged előtt a Pogányok eloszlatnak.

4. És a ti kóborlott marhátok egybegyüjtetik, mint mikor a cserebogarakat egybegyüjtik, a ragadozónak ollyan nagy gyorsaságával, minémü gyorsaságok vagyon a sáskának.

5. Felmagasztaltatik az Úr, ki lakozik magasságban, bétölti a Siont itélettel és igazsággal.

6. És a te idejidnek állandósága, erőssége és boldogsága lészen a bölcsesség és tudomány. Az Úrnak félelme lészen az * ő kincse!

7. Ímé a követek kiáltnak ottkin, a békességnek követei nagy keservesen sirnak.

8. Elpusztultak az utak, megszünt az utonjáró, felbontotta a szövetséget, megutálta a városokat, semminek állitotta az embert.

9. Sirt, meghervadott a föld, megszégyenült, a Libánus kivágatott, ollyan lett Sáron mint a puszta, és elpusztittatott Básán és Kármel!

10. Majd felkelek, azt mondja az Úr, majd felmagasztaltatom, majd felmagasztalom magamat!

11. Fogadtok polyvát, szültök pozdorját, a ti gondolatotoknak tüze emészt meg titeket;

12. És olyanok lésznek a népek, mint a meggyujtatott mészkemencze, mint a levágatott tövisek, tűzzel égettetnek meg.

13. Halljátok meg távolvalók, mit cselekedtem én és értsétek meg szomszédok az én hatalmasságomat!

14. Megrettentek vala a bünösök Sionban, a hitetleneket körülvette vala a félelem és ezt mondják vala: Kicsoda maradhatna mi közzülünk a megemésztő tűzzel? Kicsoda * lakhatnék mi közzülünk az örökkévaló lánggal?

15. A ki igazságban * jár, igazat szóöl, a ki megutálja a csalárdásgból való nyereséget, a ki kezeit megoltalmazza ajándék vételtől, a ki bédugja a fülét, hogy ne halljon kegyetlenséget, és szemeit béfogja, hogy ne lásson gonoszt;

16. Ez illy ember magasságban lakozik, ennek oltalma a kőszikláknak bástyája, az ő kenyere megadatik, az ő * vizei megmardnak.

17. A te szemeid a Királyt az ő ékességében látják, látnak messze való földet.

18. A te szived gondolkodik az elébbi félelmről. Hol vagyona az Iródeák? Hol a rováspénznek bészedője? Hol a fő házaknak irója?

19. Kegyetlen népet nem látsz, olly népet is, mellynek nyelvén nem értenél, idegen nyelvüt, mellet meg nem érthetnél!

20. Tekinthesse a mi gyülekezetünknek városát, a Siont, a te szemeid lássák Jérusálemet a nyugodalomnak hajlékát, oly sátort, melly az ő helyéből ki nem mozdittatik, mellynek szegei soha örökkéel nem vitetnek, és mellynek kötelei soha el nem szakadoznak;

21. Hanem ott nékünk az erős Úr lészen folyóvizek gyanánt, széles patakok gyanánt, mellyen által nem megen a hajósoknak hajójok, sem pedig az öreg terhes hajó azon által nem megyen:

22. Mert az Úr a mi Biránk, az Úr a mi Törvényadónk, az Úr a mi Királyunk, ő tart meg minket.

23. Megtágultak a te köteleid, nem tartják erősen az ő árboczfájokat: nem terithetik ki a vitorlát: akkor sok ragadomány osztatik el, a sánták * is kapják a prédát.

24. És nem mondja ezt a lakos: Beteg vagyok; mert a melly nép abban lakozik, megszabadul az ő * bünétől.