32. RÉSZ.

Krisztus országa, Zsidók pusztulása.

Ímé a Király uralkodik * igazságban, és a Fejedelmek előjárnak az ítélettételben

2. És lészen az a férjfiú mintegy oltalom a szél ellen, és a záporeső ellen, megmaradásnak barlangja: mint a viznek folyásai a száraz helen, mint a nagy kőszálnak árnyéka a szomjuhozó földön.

3. És a kiknek látni kell, azoknak szemeik meg nem homáyosodnak, és a kiknek hallani kell, azoknak füleik hallanak.

4. A bolondoknak is szivek figyelmetes lészen a tudományra, és a selypeknek nyelvek siet ékesen szólni.

5. Többé a gonosz ember nem neveztetik jámbornak és a fösvény nem mondatik adakozónak;

6. Hanem a gonosz mondatik gonoszság szólónak, a kinek szive cselekeszik hamisságot, ki képmutatás szerint cselekeszik, és szól az Úr ellen tévelygést, az éhezőnek lelkét megüresiti, és a szomjuhozónak italát elveszi.

7. A fösvénynek gonosz eszközei vagynak, ki gonosz tanácsot tart, hogy az alázatosokat elveszesse hamis beszédekkel, mikor a szeegény igazságot mondana is;

8. De az adakozó tanácskozik az adakozásról, és az adakozásban előmegyen.

9. Ti gazdag asszonyok keljetek fel, halljátok meg az én beszédemet! Ti nagy bátorságban élő leányzók, vagyétek füleitekbe az én beszédemet!

10. Nagy sok esztendőknek megháborodtok ti bátorságban élők; mert elfogyatkozik szüret, a takarás nem lészen.

11. Rettenjetek meg, ti gazdag asszonyok? mozduljatok meg ti bátorságban élők! vessétek le ruháitokat, és mezitelenitsétek meg magatokat, és övedzétek bé derekaitokat gyászruhával;

12. Sirjatok a csecsért, a szép mezőkért, a termő szőlőtövekért.

13. Az én népemnek földén tövis és csipke nevekedik, sőt minden örömnek házaiban, ez örvendező városban;

14. Mert a nagy paloták elhagyatnak, a városnak sokasága elpusztittatik, a tornyok és bástyák barlangok lésznek mind örökké, a vadaknak örömökre, és a barmoknak legeltetésekre.

15. Miglen kiontatik mi reánk a Lélek onnét * felül, hogy legyen a puszta ollyan, mint a Kármel, és Kármel ollyannak itéltessék; mint az erdő.

16. És lakozzék a pusztában itélet, és igazság üljön a termő mezőn!

17. Akkor az igazságnak cselekedete lészen békesség, az igazságnak cselekedete, mondom, lészen csendesség és bátorság mind örökké;

18. Mert lakozik az én népem békességnek * hajlékában, és bátorságos sátorokban, és gazdag nyugodalmakban.

19. És mikor a kőeső leszáll, az erdőre megyen, és a város megöröködik a völgyben.

20. Boldogok vagytok ti, kik minden vizek mellett vetettetek, kik a ti ökrötöknek és szamaratoknak lábát oda bocsátottátok!