23. RÉSZ.

Jövendölés a Tírusbeliekről.

Tírus * város ellen való terhes jövendőmondás: Jajgassatok Társisnak # hajói: mert elrontatott Tírus annyaira, hogy egy ház is ne legyen benne, és semmi menetel ne legyen oda Kittim földéből, minekutánna e romlás nékik tudtokra lészen.

2. Hallgassatok ti szigetekben lakozók, te Sídonnak kalmára, kik a tengeren általeveztetek, kik tégedet becsültek vala.

3. A Nílus mellet termett vetemény sok vizekben vagyon, az ő élése a folyóvíznek áradása; és volt sok nemzetségnek váltó helye.

4. Szégyeneljed meg magadat Sídon városa: mert azt mondja a tenger, és a tenger erőssége mondván: Nem voltam nehézkes, nem szültem, nem neveltem fel ifjakat, és nem tartottam fel szűzeket.

5. Mihelyt a hír Égyiptomba jut, bánkódni fognak e híren, mint a Tírusbeliek.

6. Menjetek által a nagy tengeren, jajgassatok szigetnek lakosai!

7. Ez é a ti örvendező várostok, melly sok időtől fogva kérkedik régiségével? De az ő lábai viszik őtet messze földre bujdosni.

8. Kicsoda végezte ezt ama * Fejedelmek Tírus felől, kinek kereskedői Fejedelmek, és kalmárai e földnek Tiszteletesei?

9. A Seregeknek Ura végezte ezt: hogy meggyalázná minden dicsekedőknek kevélységeket, hogy gyalázatosokká tenné azokat, kik e földön Tiszteletesek.

10. Szaladj ki hamar a te földedből mint a folyóvíz, Társisnak leányához, nem lészen többé erőssége Tírusnak.

11. Az Isten az ő kezét kiterjesztette a tenger ellen, megrettentette az országokat. Az Úr adott parancsolatot Kanaán felől, hogy elvesztené az ő erősségeit.

12. Ezt mondván: Nem örülsz többé te megszeplősittetett szűz Sídonnak leánya: Kelj fel, menj el * Kittimbe; de ott is nem lészen nyugodalmad néked.

13. Ímé a Káldeusok földe nem volt először kiváltképen való nép; Assur fundálta azt a pusztának lakosiból, építének várakat, emelének palotákat: elronták az Assúr birodalmát.

14. Jajgassatok * Társisnak hajói: mert elpusztíttatott a ti erősségtek.

15. És lészen az időben, minekutánna Tírus városra hetven esztendeig * feledékenységben lészen, egy Király életének esztendei szerint, a hetven esztendő elmulván, a tisztátalan személynek természeti szerint énekel Tíus.

16. Végy hegedűt kezedbe, kerüld a várost te elfelejtett tisztátalan parázna: énekelj erősen, hosszan énekelj, hogy megemlékezzenek rólad!

17. És a hetven esztendő után meglátogatja az Úr Tírust; de az ismét az ő kereskedésére tér és paráználkodik e öldnek minden országival, mellyek vagynak a föld színén:

18. Végezetre az ő kereskedése és árúja az Úrnak szenteltetett lészen: el nem rejtik, sem el nem titkolják: hanem az ő kereskedések azoké lészen , kik az Úr előtt lakoznak, hogy eleget egyenek és jól megruháztassanak.