22. RÉSZ.

Jövendölés Jérusálem és Sóbna ellen.

A látásnak völgye ellen való jövendőmondás! Mi lelt most tégedet, hogy mindenestől a te házad tetejére mentél fel?

2. Holott ez előtt nagy zengéssel, csattogással teljes város, és víg város voltál? és te megöletetteid nem fegyverrel olettek meg, sem pedig nem harczon hullottak el:

3. Hogy a te Hadnagyid mindnyéjan elszaladtak a kézív előtt, megkötöztettek mindenek, valakik te benned találtattak, egyetembe megkötöztettek azok is, kik messzünnen futottak volt oda.

4. Annakokáért mondom: Hagyjatok béké nékem, hadd * kesergessem magamat sírással; ne erőltessetek engemet, hogy megvigazstaljatok az én népem leányainak romlása felől;

5. Mert nyomorgatásnak, rontásnak és szorongatásnak napja ez, az Úrtól, a Seregeknek Urától, a látásnak völgyében a kőfal romlásának, és a hegyek között való kiáltásnak napja!

6. Az Elamiták * felveszik az ő tegzeket emberek szekerivel és lovagokkal egybe, a Kir előveszi az ő paizsát;

7. És a te választott drága völgyeid bételnek szekerekkel, és a lovagok a kapu eleibe szállnak táborba.

8. És minekutánna elveszi Júdának minden erősségét, jóllehet tekintesz akkor a Libánus erdejéből építtetett fegyveres tárházra.

9. És megtekintitek, hogy a Dávid városán sok repedések vagynak, és az alsó halastónak vizeit megszapirítjátok;

10. És a Jérusálem házait megszámlálván, némelly házakat elrontotok a kőfalnak építésére:

11. Annakfelette árkot csináltok a két kőfal között a régi halastó vizeinek: De nem tekintetek annak fundálójára, és annak formálójára nem néztek jó idején;

12. Mert mikor az Úr a Seregeknek Ura hívna titeket, akkor az időben, sírásra, jajgatásra, magatok megkopaszitására, és gyászruhában való öltözésre:

13. Ímé öröm és vígasság vala, ökröknek levágása, juhoknak megölése, húsétel, borital, kik ezt mondják vala: * Együnk és igyunk, mert holnap meghalunk!

14. És ez a Seregek Urának füleibe ment; bátor ha megbocsáttatik néktek ez a hamisság, míg meghaltok: Ezt mondja a Seregeknek Ura!

15. Ezt mondá az Úr a Seregeknek Ura: Eredj el, menj bé a kincstartóhoz Sóbnához, ki a Király házának gondviselője, és ezt mondjad néki:

16. Micsodád vagyon néked itt? és kicsoda néked itt nemzetséged? hogy te koporsót vágattál itt magadnak, mint a ki magas helyen építteti koporsóját, vagy a ki kősziklából vágat magának hajlékot?

17. Ímé az Úr elköltöztet téged nagy nevezetes költözéssel, és megruházván megruház tégedet.

18. Hempelygetvén elhempelyget téged mintegy tekét messze földre: ott halsz meg, és ott szünnek meg a te dicsőségednek folyásai, te, ki a te Urad házának galázatja vagy!

19. Kivetlek téged a te állapotodból, és a te helyedből kiütlek tégedet.

20. És lészen az napon, szólítom az én szolgámat * Eliákimot Hilkijásnak fiját.

21. És felöltöztetvén őtet a te öltözetedbe. és öveddel megerősítvén őtet, a te uraságodat az ő kezébe adom, hogy attyok gyanánt legyen a Jérusálem lakosainak és a Júda házának.

22. És az ő vállára vetem a Dávid házának kulcsát, és mikor ő * valamit megnyit, senki bé nem zárja; és mikor bézár valamit, senki meg nem nyitja.

23. És felfüggesztem őtet mintegy szeget erős helyre, és lészen tisztességére a Király székinek, és az ő attya házának!

24. És ő reá függesztik az ő attya házának minden dicsőségét, a fiak és unokák csak a legkisebb házi eszközt is, mind az ivópoharakat, mind a vígasságtevő minden szerszámokat.

25. Az napon * azt mondja a Seregek Ura, elvétetik az a # szeg, melly erős helyre függesztetett vala, és elvágatván leesik, és a reá rakott tereh is leesik: mert az Úr mondotta!