18. RÉSZ.

A Szerecsenek és Assiriusok ellen jövendöl.

Jaj a vitorlák árnyékának földének, melly Szerecsenországnak folyóvizein túl vagyon.

2. Kik a tengeren küldenek követeket, gyékényből csinált hajókon a vizeknek színén, ezt mondván: Menjetek el követek hamarsággal az elszaggatott és raboltatott nemzetséghez; a néphez, melly rettenetes volt miolta kezdett lenni, s azután is; a nemzetséghez, melly lassan-lassan eltapodtatott, melynek földét a * folyóvizek elborították

3. Ti világnak minden lakói és földnek lakosai, mikor a hegyeken zászlómat felemelem, és mikor az én kürtömet megfuvallom, meghalljátok.

4. Mert azt mondá az Úr nékem: Én nyugszom, és nézek az én sátoromból, és ollyan lészek e népnek, mint az eső szárasztó meleg, mint a harmatozó felhő az aratásnak hévségében.

5. Mert miképen a szüret előtt, mikor immár a szőlő jövése megerősödött, és virágából az ő gyümölcsei kitisztultak, elvagdalja annak vesszeit a szőlősgazda metszőkésekkel, és jövéseit elmetéli és elhányja;

6. Így ezek hagyatnak a hegyen lakozó madaraknak és földi vadaknak, hogy a madarak azokon nyaraljanak, és a föld vadai azokon teleljenek.

7. Akkor az időben viszen ajándékot a Seregek Urának, az elszaggatott és raboltatott nép, melly rettenetes volt, miolta kezdett lenni, s azután is; a nemzetség, melly lassan-lassan eltapodtatott, mellynek földét a folyóvizek elpusztították, a Seregek Urának nevének helyére a Sion hegyére.