18. RÉSZ.
A Szerecsenek és Assiriusok ellen jövendöl.
Jaj a vitorlák árnyékának földének, melly Szerecsenországnak
folyóvizein túl vagyon.
2. Kik a tengeren küldenek követeket, gyékényből csinált hajókon a
vizeknek színén, ezt mondván: Menjetek el követek hamarsággal az elszaggatott
és raboltatott nemzetséghez; a néphez, melly rettenetes volt miolta kezdett
lenni, s azután is; a nemzetséghez, melly lassan-lassan eltapodtatott, melynek
földét a * folyóvizek elborították
3. Ti világnak minden lakói és földnek lakosai, mikor a hegyeken
zászlómat felemelem, és mikor az én kürtömet megfuvallom, meghalljátok.
4. Mert azt mondá az Úr nékem: Én nyugszom, és nézek az én
sátoromból, és ollyan lészek e népnek, mint az eső szárasztó meleg, mint a
harmatozó felhő az aratásnak hévségében.
5. Mert miképen a szüret előtt, mikor immár a szőlő jövése
megerősödött, és virágából az ő gyümölcsei kitisztultak, elvagdalja annak
vesszeit a szőlősgazda metszőkésekkel, és jövéseit elmetéli és elhányja;
6. Így ezek hagyatnak a hegyen lakozó madaraknak és földi vadaknak,
hogy a madarak azokon nyaraljanak, és a föld vadai azokon teleljenek.
7. Akkor az időben viszen ajándékot a Seregek Urának, az
elszaggatott és raboltatott nép, melly rettenetes volt, miolta kezdett lenni, s
azután is; a nemzetség, melly lassan-lassan eltapodtatott, mellynek földét a
folyóvizek elpusztították, a Seregek Urának nevének helyére a Sion hegyére.