17. RÉSZ.
Damaskus, Samaria, Assiria romlása.
Damaskus * város felől való terhes prófétálás. Ímé Damaskus
elpusztíttatik, hogy város ne legyen, és lészen romlásnak halma.
2. Aroernek városai elhagyatnak, barmok legeltetésére valók
lésznek, és nem lészen, ki azokat onnét elrettentené.
3. Efraimnak is * erőssége megszünik, Damaskusnak is birodalma
egész Siriával egybe úgy # jár, mint az Izráeliták dicsősége megvékonyodik, és
az ő húsának kövérsége megösztövéredik:
4. És lészen akkor az időben, mellyben a Jákób dicsősége *
megvékonyodik, és az ő húsának kövérsége megősztövéredik:
5. Igaz úgy lészenm, mondom, mint mikor az arató a veteményt
öszveszedi, és a gabonafejeket kezével learatja, és úgy lészen mint mikor
valaki az elhagyott gabonafejeket felszedi a Réfaim völgyében.
6. Hagyatik ő bennek csak kevés számú, mint mikor az olajfát
megverik; két, három gyümölcs marad a magas ágnak tetején, négy, öt mag az ő
kiterjedett ágain, azt mondja az Izráelnek Ura Istene!
7. Akkor az időben tekint az ember az ő Teremtőjére, és az ő szemei
néznek az Izráelnek szentére.
8. És nem tekint az oltárokra, a maga kezeinek alkotmányára, és a
mit az ő kezének ujjai csináltak, arra nem tekint, sem a berkekre, sem a
képekre.
9. Az napon az ő erős városai hasonlók lésznek az elhagyott
vesszőkhöz vagy ágakhoz, miképen azokat elhagyták vala az Izráel fijai előtt,
és puszták lésznek;
10. Mert elfelejtkeztél a te megszabadító Istenedről, és nem
emlékeztél meg a te erős kőszikládról. Annakokáért akár mint ültess drága
plántákat, és idegen országokból hozott szőlővesszőkkel ültessed szőlődet
11. És akár mint szorgalmatoskodjál a felől, hogy melly napon
plántálod, azon napon felnevekedjék; és ha magot veténdesz hogy megvirágozzék;
de a melly napon azzal élned kellene, nem veheted gyümölcsét, és kétségbe eső
bánatod lészen rajta!
12. Jaj a sok nép sokaságának, kik úgy zúgnak, mint a tenger
szokott zúgni, és a háborgó nemzetségeknek, kik a képen dühösködnek, mint
szoktak a nagy erős vizek dühösködni.
13. Zúgnak a sok népek, miképen zúgnak a sok vizek: de megdorgálja
azt az Isten, és messze elfut, és elragadtatik mint a hegyeknek pora a szél
előtt, vagy mint a pozdorja * a forgószél előtt.
14. Estve megrémülnek, minekelőtte megvirad, nem lésznek. Ez
azoknak részek, a kik minket kóborlanak, és azoknak jutalmok, a kik minket
rabolnak!