17. RÉSZ.

Damaskus, Samaria, Assiria romlása.

Damaskus * város felől való terhes prófétálás. Ímé Damaskus elpusztíttatik, hogy város ne legyen, és lészen romlásnak halma.

2. Aroernek városai elhagyatnak, barmok legeltetésére valók lésznek, és nem lészen, ki azokat onnét elrettentené.

3. Efraimnak is * erőssége megszünik, Damaskusnak is birodalma egész Siriával egybe úgy # jár, mint az Izráeliták dicsősége megvékonyodik, és az ő húsának kövérsége megösztövéredik:

4. És lészen akkor az időben, mellyben a Jákób dicsősége * megvékonyodik, és az ő húsának kövérsége megősztövéredik:

5. Igaz úgy lészenm, mondom, mint mikor az arató a veteményt öszveszedi, és a gabonafejeket kezével learatja, és úgy lészen mint mikor valaki az elhagyott gabonafejeket felszedi a Réfaim völgyében.

6. Hagyatik ő bennek csak kevés számú, mint mikor az olajfát megverik; két, három gyümölcs marad a magas ágnak tetején, négy, öt mag az ő kiterjedett ágain, azt mondja az Izráelnek Ura Istene!

7. Akkor az időben tekint az ember az ő Teremtőjére, és az ő szemei néznek az Izráelnek szentére.

8. És nem tekint az oltárokra, a maga kezeinek alkotmányára, és a mit az ő kezének ujjai csináltak, arra nem tekint, sem a berkekre, sem a képekre.

9. Az napon az ő erős városai hasonlók lésznek az elhagyott vesszőkhöz vagy ágakhoz, miképen azokat elhagyták vala az Izráel fijai előtt, és puszták lésznek;

10. Mert elfelejtkeztél a te megszabadító Istenedről, és nem emlékeztél meg a te erős kőszikládról. Annakokáért akár mint ültess drága plántákat, és idegen országokból hozott szőlővesszőkkel ültessed szőlődet

11. És akár mint szorgalmatoskodjál a felől, hogy melly napon plántálod, azon napon felnevekedjék; és ha magot veténdesz hogy megvirágozzék; de a melly napon azzal élned kellene, nem veheted gyümölcsét, és kétségbe eső bánatod lészen rajta!

12. Jaj a sok nép sokaságának, kik úgy zúgnak, mint a tenger szokott zúgni, és a háborgó nemzetségeknek, kik a képen dühösködnek, mint szoktak a nagy erős vizek dühösködni.

13. Zúgnak a sok népek, miképen zúgnak a sok vizek: de megdorgálja azt az Isten, és messze elfut, és elragadtatik mint a hegyeknek pora a szél előtt, vagy mint a pozdorja * a forgószél előtt.

14. Estve megrémülnek, minekelőtte megvirad, nem lésznek. Ez azoknak részek, a kik minket kóborlanak, és azoknak jutalmok, a kik minket rabolnak!