14. RÉSZ.

Szabadítás a Babilóniai fogságból.

Mert könyörül az Úr Jákóbon, és az Izráelitákat ismét * választja, hogy azokat az ő földökbe visszavigye; és jövevények adják magokat ő hozzájok és ragaszkodnak a Jákób házához;

2. Mert a népeket hozzájok kapcsolják, és azokat az ő lakhelyekbe viszik, és azokat birni fogják az Izráeliták az Úrnak földén, hogy azok nékik szolgák és szolgálóleányok legyenek; és a kiknek ők foglyaik voltak, azok lésznek ő foglyaik, és uralkodnak azokon a kik őket nyomorgatták.

3. És a melly napon az Úr néked nyugodalmat adánd a te fáradságodtól, nyomorúságodtól, és ama kemény szolgálattól, mellyen szolgáltattak tégedet;

4. Akkor illyen csőfoló közbeszédet szólasz a Babilóniai Királyról, és ezt mondod: Mimódon romla el a sarczoltató? mint vesze el az aranynak kivánója?

5. Eltöre az Úr a gonoszoknak pálczájokat, az uralkodóknak vesszejeket.

6. Ki a népeket az ő haragjában szüntelen sanyargatja vala, ki a pogánynépeken nagy dühösséggel uralkodik vala, a nyomorgatókat nem tiltotta meg a nyomorgatástól.

7. Nyugszik és csendes az egész föld, nagy örrömmel éneket mondanak.

8. Sőt a jegenyefák is örvendeznek te rajtad, és a Libánus czédrusai, * ezt mondván: Miolta te elvesztél, senki nem jött mi reánk, ki minket kivagdalna!

9. A koporsók is a föld alatt megindultak te éretted, hogy te elődbe menjenek, feltámasztják néked a halottakat, a földön minden Fejedelmit, a pogányoknak minden Királyit felköltik az ő székeikből.

10. Kik mindnyájan téged megszólítván, azt mondják: Te is erőtlenné lettélé, mint mi; mihozzánk hasonlatos lettél é?

11. A te kevélységed a koporsóra jutott, mind a te vígasságtevő szerszámiddal egyetemben, a te ágyad éreg lészen, lepled is féreg lészen!

12. Mimódon estél alá az égről, * te Luczifer, hajnalnak fija? a földhöz vetettél é, ki sok nemzetségeket erőtlenné tettél vala?

13. Te pedig azt mondod vala szívedben: A mennybe megyek fel, az erős Isten csillagai felett helyheztetem az én székemet, és ülök a gyülekezet hegyének észak felől * való oldalára.

14. A magas felhőknek felibe hágok, hasonlatos lészek a magasságos Istenhez:

15. De a koporsóba * vettettél, a temetésre való veremnek szélire.

16. A kik téged látnak, reád függesztik szemeket, reád figyelmeznek, és ezt mondják: Ez é ama férjfiú a földnek háborgatója, ki az országokat megrontja vala?

17. Ki a földnek kerekségét olyanná tette minémű a puszta, és annak városit rontotta, és az ő folyóinak nem nyitotta meg a tömlöczöt?

18. Minden pogány Királyok, valamennyin vagynak, tisztességesen feküsznek, kiki az ő koporsójában.

19. Te pedig kivettetel a te * koporsódból, mint valami utálatos csemete, mint a megöletett embereknek ruhájok, kik fegyverrel verettek által, mlelyek a verembe vettettek, vagy mint a megtapodtatott holttest.

20. Nem temettetel te el úgy, mint azok: mert a te földedet elvesztetted, a te népedet megölted. A gonoszoknak * magvok nem lészen soká emlékezetben.

21. Készítsetek öldöklést az ő fijainak is az ő attyaiknak * bonoszságokért; hogy fel ne gyarapodjanak, és ne bírják e földet örökségűl és ne töltsék bé a földet erős városokkal.

22. És felkelek ő ellenek, azt mondja a Seregeknek Ura, és elvesztem Babilonnak nevét is, a maradékokat a fiakkal és unokákkal egybe, azt mondja az Úr.

23. És adom azt hogy * örökségűl bírja, a süldisznó, és tészem azt állatoknak helyévé, és megseprem azt pusztító seprővel, azt mondja a Seregeknek Ura!

24. Sőt megesküldt a Seregeknek Ura ezt mondván: Ha úgy nem lészen a mint gondoltam, és ha úgy nem megyen véghez, a mint én elvégeztem;

25. Hogy megrontsam az Assiriust az én földemen és megtapodjam őtet az én hegyeimen, hogy annak igája elvétessék * az én népemtől, és annak terhétől megmenekedjék ezeknek vállok.

26. Ez a tanács, mellyet végezett Isten az egész föld felől; és ez ama felhuzott kéz, mind e pogányok ellen.

27. Mert a Seregeknek * ura végezte, és kicsoda tészi azt erőtlenné? és az ő felemelt kezét kicsoda fordíthatja el?

28. A melly esztendőben megholt Akház Király, * akkor volt e terhes Jövendőmondás.

29. Ne örvendezz te Filiszteusoknak egész országa, hogy annak vesszeje megromlott a ki téged * ver vala: mert a kígyónak magvából basiliskus származik, és annak magva lészen tüzes szárnyas sárkány!

30. Azután legeltetnek a szegényeknek elsőszülötteik, és a szűköldködők bátorsággal nyugosznak; minekutánna éhséggel megölendem a te gyökeredet, és a te maradékidat megölendi.

31. Ordíts kapu, kiálts város, elromlottál te Filisztea * mindenestől fogva: mert észak felől jő füst, és senki a hadbamenésre rendeltetett napon otthon nem marad!

32. És mit felelnek akkor a * pogánynépeknek követei? Ezt: Hogy az Úr fundálta a Siont, hogy az ő népének szegényei ahoz folyamodjanak.