10. RÉSZ.

Jérusálem hamis Bírái; Assirius büntetése; Zsidók megtérése s megvettetése.

Jaj a hamis dekrétom szerzőknek és a kik írnak emberek nyomorítsára való hamis szentencziákat;

2. Hogy a szegényeknek ítéleteket elfordítsák, és az * én népem szegényinek igazságokat elragadják, hogy az özvegyek legyenek ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.

3. Valyon s mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen reátok jövő psutításnak * napján? Kihez folyamodnátok segítségért? És valyon hol tennétek le a ti gazdagságtokat, mellyben dicsekedtek?

4. Az én segítségem nélkül a megkötöztetettnél nyomorultabb volna, és a megölettetteknél alábbvalók lennének: Mind ezekkel is nem mulnék el az ő haragja, hanem mégi az ő keze felhúzva * volna!

5. Jaj az * Assiriusnak, az én haragom vesszejének; jóllehet az én búsulásomnak pálczája # vagyon az ő kezekben.

6. És noha a képmutató nép ellen küldöm őtet, és a melly nép ellen * megharagudtam, az ellen parancsolok néki, hogy prédáljon és zsákmányt tégyen azokban, és hogy azt eltapodja, mint az útczán való sárt:

7. Mert ő nem a képen állítja és az ő szíve nem úgy gondolja; hanem hogy az ő * akaratja szerint veszessen; és mindenestől fogva kigyonláljon sok népeket.

8. Mert az mondja: Avagy az én főszolgáim nem ollyanok é mint * egy-egy Királyok?

9. Avagy nem megvettem é Kálnó városát mint szinte Kárkémist? avagy nem úgy meggyőztem é Hámát * városát mint Árpádot? Avagy Samariát # nem úgy megvettem é mint ## Damaskust?

10. Mivelhogy az én kezemnek erejével vettem meg azoknak a bálványoknak országaikat, mellyeknek bálványai jobbak voltak a Jérusálembelieknek * és Samariabelieknek isteneknél.

11. Avagy nem cselekedhetem é úgy a Jérusálembeliekkel, és az ő bálványaikkal, mint cselekedtem Samariával, és az ő bálványival?

12. De jövendőbe, minekutánna elvégezéndi az Úr minden dolgát a Sionnak és Jérusálemnek hegyén, meglátogatom az Assiriabeli * Király nagy akaró szívének gyümölcsét, és az ő felemelt szemeinek dicsőségét;

13. Mivelhogy azt mondotta: az én kezemnek * ereje által míveltem ezeket, és az én bölcseségem által, mivelhogy okossággal felékesíttetem; azért vettem el sok népeknek határit, azoknak kincseiben zsákmányt vetettem, és mint erős hatalmas a lakosokat megaláztam.

14. És az én hatalmasságom, mintegy fészket, úgy találta a sok nemzetségek gazdagságának fészkét, és melly könnyen elszedik az elhagyott madártojásokat: azonképen az egész föld népét én eltakartam, és nem volt senki, ki csak szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak motszant volna is.

15. Avagy dicsekedik é a fejsze az ellen, a ki azzal vág? avagy a fürész felemeli é magát az ellen, a ki azzal fürészel? a vessző avagy felemeli é magát azok ellen, a kik azt forgatják? mikor a pálczát felemelik, avagy nem fa é az?

16. Annakokáért az Úr, a Seregeknek Ura, bocsát az ő kövérire ösztövérséget, és az ő dicsőségének helyén tűznek égéséhez hasonló égés ég.

17. Mert az Izráelnek világossága lészen tűz helyett, és annak szente lszen láng helyett, mely meggyujtja, és megemészti az ő töviseit és cserjéit egy napon.

18. És az ő erdejének és mezejének ékességét lelkétől fogva testéig megemészti! és minekutánna megfélemlik, elfutamodik és budosó lészen.

19. Azután az ő erdejének fája kevés lészen, annyira, hogy egy kis gyermek felirhatná azoknak számokat.

20. És lészen az időben, hogy többé az Izráel maradéka, és a ki megmarad a Jákób nemzetségéből, nem támaszkodik az őtet nyomorgatóhoz, hanem az Úrhoz, az Izráelnek megszentelő Istenéhez támaszkodik valóban.

21. A maradék * megtér, a Jákób maradéka, az erős, hatalmas Istenhez;

22. Mert ha a te néped az Izráel szám szerint annyi lejéndene is, mint a tengernek fövénye, mégis csak a maradékja * tér meg annak az Istenhez, ki az ő igazsága által öröktől fogva való elmetszett akaratját mindenestől kiárasztja.

23. Mert öröktől fogva elrendeltetett véget cselekszik az Úr, a Seregeknek Ura, mind az egész földön.

24. Annakokáért azt mondja az Úr, a Seregeknek Ura: Ne félj én népem, Sionnak lakosa; az Assiriabeli Királytól. Az ő vesszejével megver tégedet: de az ő pálczáját felemeli te éretted, * mint szinte Égyiptomban.

25. Mert még csak egy kevés idő vagyon, és annakokáért haragomat rájok kiontom, hogy megemésztessenek;

26. Mert a Seregeknek Ura támaszt az ellen ostort mind a Midiániták * levágatásoknak idején a Horeb kősziklájánál, és a tenger mellett felemelt pálczájához hasonló pálczát, és elveszti ezeket mint # az Égyiptombelieket.

27. És az időben elvétetik az ő terhe a te válladról, és az ő igája a te nyakadról, sőt mindenestől elrontatik az iga az olajjal megkent Királyért.

28. Ajátba jő, Migronon általmegen, Mikmásnál rakja le az ő hadakozó terhes szerszámait.

29. Általmennek a réven; Gébába térnek szállásra, Ráma megrémül, Gibea, Saulnak * városa elfut.

30. Gallimnak népe, emeled fel a te szódat, hogy hallják meg mind * Láis városig, és hallja meg a nyavalyás Anatót!

31. Madména megindul, Gébimnek lakosai egybegyülnek.

32. Nób városba megyen a nap fenn lévén, hogy ott megálljon: Az ő kezét felemeli a Sion leányinak hegye ellen, a Jérusálem halma ellen.

33. Ímé akkor az Úr, a Seregeknek Ura kivagdalja az ágakat nagy erővel, annyira hogy a magasságosok kivágattatnak és a felmagasztaltattak megaláztatnak.

34. És az erdőnek sűrű ágait levágja vassal és a Libánusnak magas fái hatalmasnak keze által elesnek.