6. RÉSZ.
Az Úrnak dicsőséges méltósága.
A melly esztendőben meghala * Uzziás Király, akkor látám az Urat #
ülni nagy magas és felemeltetett székben, és az ő prémei bétöltik vala a
templomot.
2. Sérafim * Angyalok állanak vala a szék körül, mindeniknek
hat-hat szárnya vala; melyeknek ketteivel orczáját fedezi vala bé, ketteivel
lábait fedezi vala bé, és ketteivel repűl vala.
3. És egyik a másikat indítván, azt mondja vala: Szent, szent,
szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles * födl az ő dicsőségével!
4. És az Angyaloknak kiáltásoktól megrendülének az ajtónak küszöbei
és a ház bételék * füsttel.
5. Azért mondék én: Jaj nékem! el kell vesznem: mert
megfertéztetett ajakú vagyok, és fertelmes ajakú * nép között lakom: mivelhogy
a Királyt a Seregeknek Urát láták az én szemeim.
6. De egy a Serafim Angyalok közzűl hozzám repüle, kinek kezébe
elvenszén vala, mellyet fogóval vett vala az oltárról.
7. És az én számat illeté azzal, mondván: Ímé ez illeti * a te
ajakidat, elvétetik azért a te hamisságod, és a te bűnöd eltisztíttatik.
8. Annakutánna hallám az Úrnak * szavát, ki azt mondja vala: Kit
küldjek el? és kicsoda mégyen el nékünk; és én mondék: Imhol vagyok én, küldj
el engemet!
9. Akkor monda: Eredj el, mond ezt e népnek: Hallván * halljátok,
és ne értesetek; és látván lássátok és ne esmérjetek.
10. Míveld azt, hogy e népnek szíve kövéredjék meg, fülei
dugattassanak bé, szemeket is fedezd bé; ne lássanak szemekkel, fülökkel ne
halljanak, szívekkel ne értsenek, hogy megtérvén meg ne gyógyuljanak.
11. És mikor mondanám: Meddig lészen Uram ez? monda: Míg a városok
* pusztán állanak lakosok nélkül, és a házak emberek nélkül, a föld is
mindenestől fogva puszta lészen.
12. És az Úr az embert nagy messze elvetvén, nagy pusztaság lészen
a földön.
13. És míg a népnek csak * tizedrésze marad, és míg megtérnek
Babilóniából elhullanak mint a hársfának és cserfának levelei, mellyekben a
leveleknek elhullása után is a n yerség bennek vagyon: Azonképen a népnek
tizedében lészen az elevenség, a szent mag.