6. RÉSZ.

Az Úrnak dicsőséges méltósága.

A melly esztendőben meghala * Uzziás Király, akkor látám az Urat # ülni nagy magas és felemeltetett székben, és az ő prémei bétöltik vala a templomot.

2. Sérafim * Angyalok állanak vala a szék körül, mindeniknek hat-hat szárnya vala; melyeknek ketteivel orczáját fedezi vala bé, ketteivel lábait fedezi vala bé, és ketteivel repűl vala.

3. És egyik a másikat indítván, azt mondja vala: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles * födl az ő dicsőségével!

4. És az Angyaloknak kiáltásoktól megrendülének az ajtónak küszöbei és a ház bételék * füsttel.

5. Azért mondék én: Jaj nékem! el kell vesznem: mert megfertéztetett ajakú vagyok, és fertelmes ajakú * nép között lakom: mivelhogy a Királyt a Seregeknek Urát láták az én szemeim.

6. De egy a Serafim Angyalok közzűl hozzám repüle, kinek kezébe elvenszén vala, mellyet fogóval vett vala az oltárról.

7. És az én számat illeté azzal, mondván: Ímé ez illeti * a te ajakidat, elvétetik azért a te hamisságod, és a te bűnöd eltisztíttatik.

8. Annakutánna hallám az Úrnak * szavát, ki azt mondja vala: Kit küldjek el? és kicsoda mégyen el nékünk; és én mondék: Imhol vagyok én, küldj el engemet!

9. Akkor monda: Eredj el, mond ezt e népnek: Hallván * halljátok, és ne értesetek; és látván lássátok és ne esmérjetek.

10. Míveld azt, hogy e népnek szíve kövéredjék meg, fülei dugattassanak bé, szemeket is fedezd bé; ne lássanak szemekkel, fülökkel ne halljanak, szívekkel ne értsenek, hogy megtérvén meg ne gyógyuljanak.

11. És mikor mondanám: Meddig lészen Uram ez? monda: Míg a városok * pusztán állanak lakosok nélkül, és a házak emberek nélkül, a föld is mindenestől fogva puszta lészen.

12. És az Úr az embert nagy messze elvetvén, nagy pusztaság lészen a földön.

13. És míg a népnek csak * tizedrésze marad, és míg megtérnek Babilóniából elhullanak mint a hársfának és cserfának levelei, mellyekben a leveleknek elhullása után is a n yerség bennek vagyon: Azonképen a népnek tizedében lészen az elevenség, a szent mag.