5. RÉSZ.
A Zsidó népnek háláadatlansága.
Éneklém immár az én Szerelmesemnek, az én Szerelmesem énekét az ő
szőlőjéről: Az én Szerelmesemnek * szőlője vagoyn felette kövér helyen.
2. Mellyet gyepűvel körűlvett, kövektől megtisztított beültetett
drága szőlőkkel, és épített abban tornyot, és készített abban sajtót is: de
mikor várná, hogy édes szőlőt termene; * vadszőlőt terme.
3. Mostan azért Jérusálem lakosai, és Júda férjfiai, tégyetek,
kérlek én köztem és az én szőlőm között ítéletet!
4. Mit kellett volna egyebet cselekednem az én szőlőmmel, mellyet
nem cselekedtem volna ő vele? Micsoda tehát az oka, hogy mikor várnám, hogy
édes shzőlőt termene, vadszőlőt termett?
5. Annakokáért most megmondom immár néktek, mit cselekeszem az én
szőlőmmel: Elvonszom az ő * kerítését, hogy elpusztíttassék, elrontom az ő
gyepűjét, hogy eltapodtassék.
6. És paralaggá teszem azt, nem metszetik meg, nem kapáltatik meg,
és a tövis, s a gaz felnövi; és meghagyom a fellegeknek, hogy esőt ne adjanak
reá.
7. A Seregek Urának pedig szőlője, az Izráel háza; és az ő *
gyönyörűséges ültetése, a Júdának férjfiai. Várá pedig az Úr, hogy
cselekedjenek ítéletet # de ímé nyomorgatás! igazságot vár vala, de ímé óhajtás
vala!
8. Jaj azoknak, kik házokhoz más házat ragasztanak, * mezőt
foglalnak az ő mezejekhez mind addig, hogy semmi hely ne maradjon, hogy csak ti
magatok lakjatok e földön!
9. Az én hallásomra a Seregeknek Ura megesküdt, ha a nagy sok szép
házakat el nem pusztítja, annyira, hogy senki ne legyen azoknak lakója.
10. És tíz hold szőlő egy Bát * bort ereszt: és egy öreg köböl
vetés, egy Efa magot ád.
11. Jaj azoknak, kik jó reggel felkelnek, hogy * részegeskedjenek,
mulatnak mind estvéig, hogy a bor felgerjessze őket!
12. Kiknek lakodalmokban vagyon hegedű, lant, dob, síp, és bor: a
Úrnak pedig dolgát nem tekintik meg, és az ő kezeinek cselekedetit nem
gondolják meg.
13. Ennekokáért vitetik az én népem fogságra, mivelhogy nincsen *
semmi bölcsesége: és ő között a tiszteletes emberek felette igen nagy # éhséget
szenvednek, és a sokaság szomjuság miatt eped meg.
14. Azért a koporsó is igen kiterjeszteette az ő hasát, és az ő
torkát felette igen feltátotta, hogy abba leszálljanak az én népemnek
tiszteletesi, és közönséges sokasága, és kik a földön gyönyörüséggel éltek.
15. És ilyen módon nyomorgattatik a közönséges ember, és a tisztes
ember is * lenyomattatik, és a nagyoknak szemeik megaláztatnak.
16. És felmagasztaltatik a Seregeknek Ura az ő ítéletiért, és az
erős szent Isten szentnek esmértetik az ő igazságáért.
17. És a bárányok legeltetnek, mint az előtt szoktak volt, és a
fogságból haza jött szegények a gazdagoktól elhagyatott jókból táplálják
magokat.
18. Jaj azoknak, kik a hamisságot ugyan hozzájok vonszák
hazugságnak köteleivel, a bűnt pedig temérdek kötelekkel!
19. Kik azt mondják: Siessen, jöjjön el hamar az ő ítélete, hogy
lássuk, és elközelgetvén, jöjjön el az Izráel szent Istenének elvégzett
tanácsa, hogy kísértsük meg. *
20. Jaj azoknak, kik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak,
kik a setétséget világossággá, a világosságot setétséggé változtatják: a
keserűt édesnek, az édest keserűnek mondják!
21. Jaj azoknak kik magok bölcseknek láttatnak * lenni, és magok
előtt eszesek!
22. Jaj a nagy * borihatóknak, és kik serények a részegitő italnak
töltésére:
23. Kik a latrot ajándékért * megjámborítják, és az igazaknak
igazságokat elfordítják ő tőlök.
24. Annakokáért miképen megemészti a pozdorját a láng, és a polyva
semmivé lészen a láng előtt: azonképen ezeknek gyökerek megrothad, és ezeknek
virágok, mint a por, elmulik: mert a Seregek Urának törvényét megutálták, és az
Izráel szent Istenének beszédét megkáromlották.
25. Annakokáért gerjedett fel az Úrnak haragja az ő népe ellen, és
felhúzván ellene az ő kezét, megverte azt annyira, hogy a hegyek
megrendülnének, és az ő holttestek elvettetvén, az utczákon hevernének: * Mind
ezekkel is pedig az ő haragja el nem mult, hanem mégis felhuzva vagyon az ő
keze;
26. Mert a távol való Pogánynépek között zászlót emel és
süvöltéssel int * a föld határán lakozónak, hogy eljöjjenek; és nagy
hamarsággal könnyen eljőnek.
27. Nem lészen egy is közzülök elfáradott, sem pedig a fáradság
miatt tántorgó, nem szunnyad, sem aluszik, az ő derekánek is öve meg nem oldik,
sem pedig saruja kötele el nem szakad.
28. Az ő nyilaik élesek, és minden kézíveik felvetve, az ő
lovaiknak körmök mint a kova és az ő szekereknek kerekei mint a forgószél.
29. Az ő ordítások olyan, mint az oroszlán ordítása, és ordítanak
mint az oroszlánkölykök, dühösködnek és kapják a prédát, békességgel elveszik
azt, és senki el nem veszi tőlök.
30. És az időben nagy zúgással dühösködnek ő ellene, a mint szokott
zúgással dühösködni a tenger: és akármint nézzék a földet: de nem látnak
egyebet setétségnél, azaz, nyomorúságnál, annyira, hogy a nap láttatik *
meghomályosodni az égen.