7. RÉSZ.

A Mennyasszony szépsége, öröme, kedvessége.

Óh melly szépek a te lábaid a sarukban, óh Fejedelem leánya! A te tomporodnak kerületei ollyanok, mint a mesterember kezétől csináltatott kösöntyűk;

2. A te köldököd mint a szép kerekded csésze, melly soha nem szűkölködik nedvesség nélkül; a te hasad mint a liliomokkal megkeríttetett gabonaasztag.

3. A te két emlőd ollyan mint a vadkecskének kettős fijai.

4. A te nyakad mint az elefánttetemből csinált torony; a te szemeid mint az Esbonbeli halastók, a sok népű kapunál; a te orrod hasonlatos a Libánus tornyához, melly néz Damaskus felé.

5. A mi a te fejedre tétetett, hasonló a Kármelhez, és a te hajad fonatékja ollyan mint a szederjes bársony: akármelly Király is megköttetnék az ő járásiban!

6. Melly igen szép * vagy és melly ékes, oh én gyönyörűséges Szerelmem!

7. A te magasságod hasonlatos a pálmafához, és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.

8. Azt mondám: Felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lésznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának.

9. És a te ínyed mint a jóillatú bor, melly gyönyörűségesen és egyenesen mozog, melly miatt az aluvóknak ajakaik is szólnak.

10. Én * az én Szerelmesemé vagyok, és engemet kíván ő!

11. Nó, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, mulassunk a falukban.

12. Felkelvén menjünk a szőlőkbe, lássuk meg, ha virágzik a szőlő, ha kimutatta magát a szőlőszem, ha kifakadtak a pomagránátfák: ott közlöm az én szerelmimet veled.

13. A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk előtt vagynak minden drágalátos gyümölcsök, ók és ujak, mellyeket óh én Szerelmesem, néked megtartottam!