2. RÉSZ.
A Vőlegény és Mennyasszony szépségek s egymáshoz való szerelmek.
Én Sáronnak rózsája vagyok és gyöngyvirág.
2. Mint a liliom a tövisek között: ollyan az én Mátkám a leányok
között.
3. Mint az almafa az erőnek fái közuött: Ollyan az én Szerelmesem
az ifjak között. Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni: mert az ő gyümölcse
gyönyörűséges az én ínyemnek.
4. Béviszen engemet a lakodalomnak helyére, és zászló helyett
vagyon ő nála az én hozzám való szerelme.
5. Erősítsetek engemet borral, és jóillatú almákkal tápláljatok,
mert beteg vagyok a szerelem miatt.
6. Az ő balkeze * az én fejem alatt vagyon, és jobbkezével megölelt
engemet.
7. Kénszerítlek * titeket, Jérusálemnek leányai, a vadkecskékre, és
a mezőnek szarvasaira; fel ne költsétek és fel ne serkentsétek az én
szerelmemet, a míg akarja.
8. Az én Szerelmesemnek szavát hallom, ímé ő, ímhol jő, sietvén ím
ez hegyeken, vígadozván ím ez halmokon!
9. Hasonlatos az én Szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak
fijához, ímé ő áll a mi falunkon túl, néz az ablakokról, és mutogatja magát a
rostélyokról.
10. Szólván az én Szerelmesem nékem, monda: Kelj fel én Mátkám., én
szépem és jöszte.
11. Mert ímé a tél elmult, az eső elmult és elment.
12. Szép virágok látatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött és a
gerliczének szava hallatik a mi
földünkön.
13. A figefa megérlelte első gyümölcsét, és a virágzó szőlők
jóillatot adnak; kelj fel én Mátkám, én szépem, és jöjj hozzám!
14. Én Galambom, ki lakozol ímé e kősziklának hasadékiban, és a
magas kőszálnak hasadékában, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljama a te
szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekintetes ékes!
15. Fogjátok meg nekünk a rókákat, a rókafijakat, kik a szőlőket
elpusztítják; mert a mi szőlőink virágokban vagynak.
16. Az én Szerelmesem * enyim, és is övé vagyok, ki a liliomok
között legeltet.
17. Míglen megjelenik ama * nap és ez árnyékok elmulnak; térj meg,
és hasonló légy én Szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fijához, kik
lakoznak a Béther hegyein.