7. RÉSZ.
Sokféle eszköz a boldogságra ez életben.
Jobb embernek a jó hír * a drága kenetnél; de a halálnak napja jobb
az ő születésének napjánál.
2. Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához;
mivelhogy minden embernek vége vagyon, és az élő ember megemlékezik arról.
3. Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága *
által jobbá lészen az embernek lelke.
4. A bölcs embernek elméjek a síralmas házban vayon, a bolondoknak
pedig elméjek a vígasságnak házában.
5. Sokkal jobb a bölcs embernek dorgálását * hallani, hogynem
valaki hallja a bolondoknak énekléseket;
6. Mert ollyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek * ropogása a
fazék alatt: Ez is hijábavalóság!
7. A nyomorúság mivelhogy megháborítja a bölcs embert is, és annak
szívének erejét elveszti az ajándék.
8. Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél: jobb a tűrő, hogynem
a kevély.
9. Ne légy hirtelen a haragra: mert a harag a bolondok kebelekben
nyugoszik.
10. Ne mondjad ezt: Micsoda az oka, hogy a régi napok jobbak voltak
ezeknél? mert nem bölcseségből származik ez illyen kérdés.
11. Jó a bölcseség az örökséggel és előmentelekre vagyon az
embereknek, kik a napot látják;
12. Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka
alatt nyugoszik az ember! de a bölcseségnek * tudománya becsületesb, melly
életet ád az ő urainak.
13. Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda állíthatja
helyére azt a mit ő elront?
14. A jó szerencsének idején élj a jóval: a gonosz szerencsének
pedig idejére vigyázz; mert ezt az Isten * amannak ellenébe helyheztette,
annyira, hogy az ember semmit abban eszébe nem vehet, a mi reá következik.
15. Mind ezeket láttam az én hijábavalóságomnak napjain, hogy
vagyon olly igaz, ki az ő igazságában elvesz; és vagyon gonosz * ember, ki az ő
életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában.
16. Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne * bölcselkedjél; miért
keresnél magadnak veszedelmet.
17. Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg
időd előtt?
18. Jobb hogy ezt megfogjad, sőt inkább a te kezedet ettől meg ne
vonjad: hogy a ki az Istent tiszteli, mind ezektől megszabadúl.
19. E bölcseség megerősíti a bölcset inkább, hogynem mint tiz
Hatalmasok, kik azon egy városban vagynak:
20. Jóllehet * nincsen egy igaz ember is e földön, ki jót
cselekednék és nem vétkeznék.
21. Ne figyelmezzél minden beszédre, mellyet mondanak, még a te
szolgád beszédére is ne figyelmezzél, ha néked gonoszt mond;
22. Mert gyakorta a te lelked vádol tégedet, hogy te is gonoszt
mondottál egyebeknek.
23. Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által: Mikor azt
gondolnám, hogy bölcs vagyok; én tőlem a bölcseség akkor távol vala.
24. Mert a mi felette igen messze vagyon, és felette mélységes,
kicsoda tudhatja meg azt?
25. Fordítám én magamat, és az én szívemet a bölcseségnek tudására,
megkísértésére és keresésére, az okoskodásnak is megtanulására; azonképen hogy
megtudnám a boldogságnak gonoszságát, és minden tévelygésnek balgatagságát:
26. És találtam én egy dolgot; melly keservesb a halálnál;
tudniillik az ollyan asszonyt, kinek az ő szíve ollyan, mint a tőr és * a
vereségek, az ő kezei pedig olyanok, mint a kötelek: A ki Isten előtt kedves,
megszabadúl attól; a bűnös pedig megfogattatik attól.
27. Láthatsza, azt megtaláltam, (azt mondja a Prédikátor); mikor
gyakorta nagy szorgalmatossággal keresném az okoskodást.
28. De mennél inkább keresi az én lelkem, annál inkább nem találom
meg: Ezer közzűl egy embernek megtalálom: de az asszonynak gonoszságát, melly
mind azokkal megjegyeztetett, meg nem tudhatom.
29. Lássad ezt, a mit találtam,hogy tudniillik az Isten teremtette
az embert igazságban; * ők pedig kerestek hijábavaló gondolatokat!