6. RÉSZ.
A fösvény gazdagnak hijábavalósága.
Vagyon egy gonosz, mellyet láttam a nap alatt, és az emberek között
gyakorta vagyon:
2. Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot, jószágot, tisztességet,
és ki semmi nélkűl nem szűkölködik, valamiben gyönyörködhetnék az ő elméje, és
az Isten nem engedi annak, hogy éljen azzal, hanem más él azzal: e nagy
hijábavalóság és gonosz nyavalya!
3. Bátor szüljön valaki száz gyermekeket, és sok esztendeig éljen,
jóllehet az ő esztendeinek napjai sokak: mindazáltal ha az ő lelke azzal a
jóval meg nem elégeszik, és nem lészen * temetése néki: azt mondom, hogy jobb
annál az idétlen gyermek:
4. Mert hijábavalóságban jött, setétségben * jár, és setétséggel
fedeztetik bé annak neve.
5. Ímé ez a napot is nem * látta, és nem kisértette; türhetőbb
ennek állapotja, hogynem amannak.
6. Hogyha kétezer esztendőt élne is, és a jóval nem él: avagy nem
ugyanazon egy helyre * mennek é mind ezek?
7. Ha az embernek minden munkája jó szerencsés lészen is:
mindazáltal az ő kivánsága bé nem telik.
8. Mert mivel külömböz a bölcs a bolondtól? és a gazdag a
szegénytől, míg az élők között járnak?
9. Jobb, mondhatnád, a mit ember szemmel lát, hogynem mint az ő
kivánságának követése: ez is hijábavalóság és a léleknek keserűsége!
10. Valamint vagyon, immár rajta vagyon az emberen az emberi
nevezet, és bizonyos dolgog, hogy ő ember, és hogy nem * vetekedhetik azzal, a
ki hatalmasb ő nálánál.
11. Ha a jószág sok, a hijábavalóság is sok; és mi haszna vagyon az
embernek abban?
12. Mert kicsoda tudhatja mi legyen embernek jó e világon, az ő
hijábavaló élete napjainak számok szerint, mellyekben mintegy * árnyékon által
megyen? kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek a nap alatt, a mi következik
ő reá ezután?