6. RÉSZ.

A fösvény gazdagnak hijábavalósága.

Vagyon egy gonosz, mellyet láttam a nap alatt, és az emberek között gyakorta vagyon:

2. Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot, jószágot, tisztességet, és ki semmi nélkűl nem szűkölködik, valamiben gyönyörködhetnék az ő elméje, és az Isten nem engedi annak, hogy éljen azzal, hanem más él azzal: e nagy hijábavalóság és gonosz nyavalya!

3. Bátor szüljön valaki száz gyermekeket, és sok esztendeig éljen, jóllehet az ő esztendeinek napjai sokak: mindazáltal ha az ő lelke azzal a jóval meg nem elégeszik, és nem lészen * temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek:

4. Mert hijábavalóságban jött, setétségben * jár, és setétséggel fedeztetik bé annak neve.

5. Ímé ez a napot is nem * látta, és nem kisértette; türhetőbb ennek állapotja, hogynem amannak.

6. Hogyha kétezer esztendőt élne is, és a jóval nem él: avagy nem ugyanazon egy helyre * mennek é mind ezek?

7. Ha az embernek minden munkája jó szerencsés lészen is: mindazáltal az ő kivánsága bé nem telik.

8. Mert mivel külömböz a bölcs a bolondtól? és a gazdag a szegénytől, míg az élők között járnak?

9. Jobb, mondhatnád, a mit ember szemmel lát, hogynem mint az ő kivánságának követése: ez is hijábavalóság és a léleknek keserűsége!

10. Valamint vagyon, immár rajta vagyon az emberen az emberi nevezet, és bizonyos dolgog, hogy ő ember, és hogy nem * vetekedhetik azzal, a ki hatalmasb ő nálánál.

11. Ha a jószág sok, a hijábavalóság is sok; és mi haszna vagyon az embernek abban?

12. Mert kicsoda tudhatja mi legyen embernek jó e világon, az ő hijábavaló élete napjainak számok szerint, mellyekben mintegy * árnyékon által megyen? kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek a nap alatt, a mi következik ő reá ezután?