A PRÉDIKÁTOR SALAMON KÖNYVE.

1. RÉSZ.

Hijábavalósága az emberi bölcseségnek.

Salamon Prédikatornak a Dávid * fijának, Jérusálembeli # Királynak beszédei:

2. Felette nagy * hijábavalóság, azt mondja a Prédikátor; felette nagy hijábavalóság: ezek mindenek hijábavalóság;

3.  Micsoda haszna vagyon az embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik a nap alatt?

4. Egyik nemzetség elmegyen, és a másik eljő; jóllehet a föld mind örökké megmarad.

5. És a nap * feltámadván, minekutánna elnyugodt a nap: ismét az ő helyére siet a hol ő feltámadhasson:

6. Siet délre, és általmegyen észak felé; az ő elforgásával körüljárván siet az ég, és hogy az ő kerengése szerint visszatérhessen az ég.

7. Minden folyóvizek sietnek a tengerbe: mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyó vizek siessenek, ugyanazon helyre visszamennek goyrsasággal.

8. Egyenként ezek a dolgok mint fáradoznak, senki nem mondhatná meg; nem elégednék meg a szem * látván, sem bé nem teljesednék a fül hallással.

9. A mi volt, ugyanazon a mi ezután is lészen, és a mi most lészen, ugyanazon a mi ennekutánna i lészen; és semmi nincsen új dolgog a nap alatt.

10. Vagyon valami, a miről mondják: Nézhetsze ezt, uj ez; melly immár sok száz esztendővel volt mi előttünk.

11. Nincsen emlékeze az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, mellyek jövendők, nem lészen emlékezet azoknál, kik ezután lésznek.

12. Én Prédikátor, mikor volnék Királya Izráelnek * Jérusálemben.

13. Adván az én elmémet mind azoknak vizsgálására és * bölcsen való tudakozására, mellyek lésznek az egek alatt, (ez a gonosz hijábavaló foglalatosság, mellyet adott Isten az emberek fijainak, hogy foglalják magokat abban.)

14. Láttam minden dolgokat, mellyek lésznek a nap alatt, hogy ímé, mind ezek csak * hijábavalóság, és a léleknek gyötrelme!

15. Az egyetlen meg nem egyenesíttethetik, és a fogyatkozás meg nem számláltathatik.

16. Szóltam én az én elmémmel, mondván; Ímé én naggyá lettem, és nyertem bölcseséget mind azok felett, a * kik fők voltak én előttem Jérusálemben, és az én elmém tanult sok bölcseséget és tudományt!

17. Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és minden esztentelenségnek és * bolondságnak megtudására; de megesmérém ezt is lenni a # lélek nyomorúságának!