A PRÉDIKÁTOR SALAMON KÖNYVE.
1. RÉSZ.
Hijábavalósága az emberi bölcseségnek.
Salamon Prédikatornak a Dávid * fijának, Jérusálembeli # Királynak
beszédei:
2. Felette nagy * hijábavalóság, azt mondja a Prédikátor; felette
nagy hijábavalóság: ezek mindenek hijábavalóság;
3. Micsoda haszna vagyon az
embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik a nap alatt?
4. Egyik nemzetség elmegyen, és a másik eljő; jóllehet a föld mind
örökké megmarad.
5. És a nap * feltámadván, minekutánna elnyugodt a nap: ismét az ő
helyére siet a hol ő feltámadhasson:
6. Siet délre, és általmegyen észak felé; az ő elforgásával
körüljárván siet az ég, és hogy az ő kerengése szerint visszatérhessen az ég.
7. Minden folyóvizek sietnek a tengerbe: mindazáltal a tenger mégis
meg nem telik: akármicsoda helyre a folyó vizek siessenek, ugyanazon helyre
visszamennek goyrsasággal.
8. Egyenként ezek a dolgok mint fáradoznak, senki nem mondhatná
meg; nem elégednék meg a szem * látván, sem bé nem teljesednék a fül hallással.
9. A mi volt, ugyanazon a mi ezután is lészen, és a mi most lészen,
ugyanazon a mi ennekutánna i lészen; és semmi nincsen új dolgog a nap alatt.
10. Vagyon valami, a miről mondják: Nézhetsze ezt, uj ez; melly
immár sok száz esztendővel volt mi előttünk.
11. Nincsen emlékeze az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról
is, mellyek jövendők, nem lészen emlékezet azoknál, kik ezután lésznek.
12. Én Prédikátor, mikor volnék Királya Izráelnek * Jérusálemben.
13. Adván az én elmémet mind azoknak vizsgálására és * bölcsen való
tudakozására, mellyek lésznek az egek alatt, (ez a gonosz hijábavaló
foglalatosság, mellyet adott Isten az emberek fijainak, hogy foglalják magokat
abban.)
14. Láttam minden dolgokat, mellyek lésznek a nap alatt, hogy ímé,
mind ezek csak * hijábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
15. Az egyetlen meg nem egyenesíttethetik, és a fogyatkozás meg nem
számláltathatik.
16. Szóltam én az én elmémmel, mondván; Ímé én naggyá lettem, és
nyertem bölcseséget mind azok felett, a * kik fők voltak én előttem Jérusálemben,
és az én elmém tanult sok bölcseséget és tudományt!
17. Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és
minden esztentelenségnek és * bolondságnak megtudására; de megesmérém ezt is
lenni a # lélek nyomorúságának!