29. RÉSZ.
A melly ember a gyakorta való feddésre megkeményíti az ő nyakát,
hirtelenséggel megtöretik, úgyhogy meg nem gyógyulhat.
2. Mikor uralkodnak az igazak, * örül a nép; mikor pedig uralkodik
az istentelen, óhajt a nép.
3. A bölcseség szerető ember * megvídámítja az ő attyát; a ki pedig
adja # magát a paráznákhoz, elveszti a marhát.
4. A Király ítélettel erősíti meg a tartományt; a ki pedig
ajándékot vészen, elrontja azt.
5. A férjfiú, ki hízelkedik az ő barátjának; hálót vet annak lábai
ellen.
6. A gonosz emberre gonsoz tőr következik: az igaz pedig énekel és
vígad.
7. Megérti az igaz a szegényeknek ügyeket; * az istentelen pedig
nem # gondol reá, hogy megértse.
8. A csúfoló férjfiak felgyujtják a várost; de a bölcsek
elfordítják a haragot.
9. Az eszes ember, a ki vetekedik abolonddal, akár megháborodjék, s
akár nevessen, semmi haszna sincsen.
10. A gonosz bűnös emberek gyűlölik az igaz embert; az igazak pedig
oltalmazzák annak életét.
11. Az ő egész indulatját * előmutatja a bolond; de a bölcs végre
megnyoja azt.
12. A melly uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden
szolgái latrok.
13. A szegény és a * gazdag öszvetalálkoznak; mind a kettőnek pedig
szemeit az Úr világosítja meg.
14. A melly Király hívségesen ítéli a szegényeket, annak széki mind
* örökké megmaradnak.
15. A vessző és dorgálás * bölcseséget ád; de a magának
bocsáttatott gyermek megszégyeníti az ő annyát.
16. Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a * vétek; az
igazak pedig azoknak eseteket megértik.
17. Sanyargasd meg a te * fiadat, és nyugodalmat hoz néked, szerez
gyönyörűséget is a te életednek.
18. Mikor nincsen a mennyei látásnak tudománya, a nép elszakad
Istentől; a ki pedig megtartja a törvényt, * óh melly igen boldog az!
19. Csak beszéddel nem tanúl meg a szolga, ha tudja is mit kell
cselekednie, nem míveli.
20. Láttál é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több *
reménység vagyon, hogynem a felől!
21. A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját;
végezetre ollyan lészen mint a fiú.
22. A haragos * háborgást szerez; és a dühösködőbe sok vétek esik.
23. Az embereknek kevélysége megalázza őtet; * a lelkében pedig
megaláztattat táplálja # a tisztesség.
24. A ki osztozik a lopóval, * gyűlöli az magát; és ha szidalmazzák
is, nem meri senkinek mondani.
25. Az emberektől való félelem botránkozást szerez; a ki pedig
bízik az Úrban, méltóságban helyheztetik.
26. Sokan * kívánják a Fejedelmeknek orczáját; de az Úrtól vagyon
kinek-kinek ítéleti.
27. Iszonyodnak az igazak a hamis embertől; és iszonyodik az
istentelen is az igaznak útától.