29. RÉSZ.

A melly ember a gyakorta való feddésre megkeményíti az ő nyakát, hirtelenséggel megtöretik, úgyhogy meg nem gyógyulhat.

2. Mikor uralkodnak az igazak, * örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, óhajt a nép.

3. A bölcseség szerető ember * megvídámítja az ő attyát; a ki pedig adja # magát a paráznákhoz, elveszti a marhát.

4. A Király ítélettel erősíti meg a tartományt; a ki pedig ajándékot vészen, elrontja azt.

5. A férjfiú, ki hízelkedik az ő barátjának; hálót vet annak lábai ellen.

6. A gonosz emberre gonsoz tőr következik: az igaz pedig énekel és vígad.

7. Megérti az igaz a szegényeknek ügyeket; * az istentelen pedig nem # gondol reá, hogy megértse.

8. A csúfoló férjfiak felgyujtják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

9. Az eszes ember, a ki vetekedik abolonddal, akár megháborodjék, s akár nevessen, semmi haszna sincsen.

10. A gonosz bűnös emberek gyűlölik az igaz embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

11. Az ő egész indulatját * előmutatja a bolond; de a bölcs végre megnyoja azt.

12. A melly uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

13. A szegény és a * gazdag öszvetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

14. A melly Király hívségesen ítéli a szegényeket, annak széki mind * örökké megmaradnak.

15. A vessző és dorgálás * bölcseséget ád; de a magának bocsáttatott gyermek megszégyeníti az ő annyát.

16. Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a * vétek; az igazak pedig azoknak eseteket megértik.

17. Sanyargasd meg a te * fiadat, és nyugodalmat hoz néked, szerez gyönyörűséget is a te életednek.

18. Mikor nincsen a mennyei látásnak tudománya, a nép elszakad Istentől; a ki pedig megtartja a törvényt, * óh melly igen boldog az!

19. Csak beszéddel nem tanúl meg a szolga, ha tudja is mit kell cselekednie, nem míveli.

20. Láttál é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több * reménység vagyon, hogynem a felől!

21. A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját; végezetre ollyan lészen mint a fiú.

22. A haragos * háborgást szerez; és a dühösködőbe sok vétek esik.

23. Az embereknek kevélysége megalázza őtet; * a lelkében pedig megaláztattat táplálja # a tisztesség.

24. A ki osztozik a lopóval, * gyűlöli az magát; és ha szidalmazzák is, nem meri senkinek mondani.

25. Az emberektől való félelem botránkozást szerez; a ki pedig bízik az Úrban, méltóságban helyheztetik.

26. Sokan * kívánják a Fejedelmeknek orczáját; de az Úrtól vagyon kinek-kinek ítéleti.

27. Iszonyodnak az igazak a hamis embertől; és iszonyodik az istentelen is az igaznak útától.