27. RÉSZ.

Ne dicsekedjél a holnapi * napról; mert nem tudod mit hoz a nap te reád.

2. Dícsérjen meg tégedet a kivülvaló ember, és nem a te szájad; az idegenek, és nem a te beszédid.

3. Nehézség vagyona kőben, és tereli a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.

4. A búsulásban kegyetlenség vagyon. és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?

5. Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

6. Türhetők a barátságos embertől vett sebek, de a gyűlölőnek csókjai csalárdok.

7. A megelégedett ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éh embernek minden keserű édes.

8. Mint a madárka, melly eltévezti az ő fészkét; ollyan az ember, ki eltéved az ő helyétől.

9. Mint a kenet és jóillat megvídámítja az elmét; úgy mindent az ő barátjának édes tanácsa inkább megvídámít, hogynem az ő tulajdon tanácsa.

10. A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyjad, és a te atyádfiának házába bé ne menj a nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál. *

11. Bölcselkedjél, szerelmes fiam, és vídámítsd meg az én elmémet; hogy megfelelhessek annak, a ki nékem valamit szemeimre vetne.

12. Az eszes meglátván a következendő nyavalyát, elrejti magát: az * esztelenek belé esvén, megbüntettetnek.

13. Vedd el annak ruháját. a ki * kezes lett a kivűlvalóért, és az idegen aszonyért való kezest zálogold meg.

14. És a ki áldja az ő barátját beszédével, reggel jó idején felkelvén, átkozás gyanánt vagyon annak.

15. A sebes záporeső, idején való szüntelen * csepegés, és a morgó asszonyember, egyaránt vagynak!

16. Valaki el akarja azt titkolni, haszontalan dolgot cselekszik; miképen az ő jobbjának kenete kitetszik, úgy az is kimutatja magát.

17. Miképen egyik vassal a másikat élesíti az ember; a képen az embert élesítit az ő barátjával való nyájassága.

18. Mint a ki őrizi a figét, eszik annak gyümölcsében; úgy a ki becsüli az ő urát, tiszteltetik.

19. Mint a vizekben egyik orcza a másikat megmutatja: úgy egyik embernek elméje a másikat.

20. Mint a koporsó és a veszedelem meg nem elégednek; úgy az embernek szemei meg * nem elégednek.

21. Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében * próbáltatik meg; úgy az ember az őtet dicsérőnek szájában.

22. De ha megtörtnéd is a bolondot mozsárban, a mozsártörővel megtört gabona között; nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága. *

23. Szorgalmatosan megismérjed a te jelenvaló barmaidat, gondot viselj a te nyájaidra;

24. Mert avagy örökkévaló é a gazdagság? és az ékesség lészen é minden nemzetségre?

25. Mihelyt kinő a szénafű és megtetszett a gyenge fű: ottan bészedetnek a hegyekről a füvek.

26. A te juhaid legyenek a te ruházatodra valók, és a mezőnek árra e kecskebakok:

27. Ennekfelette a mennyi kecsketej vagyon a te ételedre, és leányidnak ételekre való legyen.