26. RÉSZ.

Mint a hó a nyárhoz, és az eső az aratáshoz: úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

2. Miképen a madár elmegyen és a fecske elrepül: azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

3. Miképen ostort * vesznek a lóhoz, féket a szamárhoz: azonképen vesszőt a # bolondoknak hátokhoz.

4. Ne felelje meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;

5. Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs az ő szemei előtt.

6. A ki bolond által izen valamit, mintha lábait vagdalná el annak, és bosszúságot szenved.

7. Mint a sántának lábai egyenetlenek; úgy a beszéd a bolondoknak szájokban.

8. Min a ki követ csinál a számszerívben: úgy cselekszik a ki bolondnak tisztességet tészen.

9. Mint a részeg ember kezébe akadott tövis: ollyan az eszes mondás a bolondoknak szájokban.

10. Gyakorta mindeneket bánattal illet e részeg; azonképen, mikor jutalmat vészen magának a bolond, még az ártatlanokat is örömest abba keverné.

11. Mint az eb * megtér az okádásra: Úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.

12. Láttál é ollya embert, ki az ő szemei előtt bölcs volt volna? A bolond felől jobb reméynséged * legyen, hogynem mint a felől!

13. Azt mondja a rest: Fene * oroszlán vagyon ottkin az úton! oroszlán vagyon az utczákon!

14. Mint az ajtó forog az ő sarkában; úgy a rest * az ő ágyában.

15. Elrejti a rest * az ő kezét ruhája ujjában, restelli azt csak szájához is vinni.

16. Bölcsebbnek láttatik a rest a maga szemei * előtt, hogynem mint hét bölcsek, kik az okosságra intenék őtet.

17. Az ebnek füleit ragadja, a ki elmenvén megharagszik a dolgoban, melly őtet nem illeti.

18. Minémű a balgatag, a ki tűzet, nyilakat, és halálos szerszámokat bocsát ki;

19. Ollyan, valaki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: Csak tréfálok vala!

20. Miképen a fák, mikor megfogyatkoznak a tüzön, megaluszik a tűz: úgy, mikor nincsen susárló, * megszünik a háborgás.

21. Mint az elevenszén alkalmatos a holtszénnek, és a fa tűznek gerjesztésére; ollyan a háborúságot szerző * ember a patvarkodásnak felgyujtására.

22. A fondorlónak beszédei hasonlatosak a vereségekhez, mellyek gyakorta elhatnak az ember * belső részeire.

23. Minémű a meg nem tisztíttatott ezüst, mellyet valami edényre borítottak; ollyanok a haragra ingerlő ajakak, és a gonosz szív.

24. Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.

25. Mikor kedvesen szól: ne bizzál ő, hozzá; mert két iszonyatosságok vagynak az ő elméjében.

26. Elfedeztetik a gyűlölség álnoksággal; de kijelentik az ő gonoszsága a gyülekezetben.

27.A ki vermet ás másnak: abba belé esik. *

28. Az álnok nyelvű ember gyűlöli a megromlott embert, és a hízelkedő beszéd nagy romlást szerez.