16. RÉSZ.

Az embernél vagyon az elmének gondolatja: de az Úrtól vagyon a * nyelvnek beszéde.

2. Jóllehet minden ő útaiban tisztának láttassék az ember az ő szemei előtt; mindazáltal a ki a lelket viszgálja * az Úr az!

3. Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid * véghez mennek.

4. Mindeneket cselekedett az Úr az ő magáért, az istentelent is * a büntetésnek napjára ő rendelte.

5. Utálatos az Úrnak minden, a ki elméjében * felfuvalkodott, minden erejével is nem nyerheti meg, hogy meg ne büntettessék.

6. A könyörűletességgel * és igazsággal eltöröltetik a bűn; azokáért az Úrnak félelméért, távozzál el a gonosztól!

7. Mikor jóakarattal vagyon az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jó akaróivá teszi ahoz.

8. Jobb a kevés, igazsággal, * hogy nem mint a nagy temérdek gazdagság, hamissággal.

9. Az embernek elméje gondolja meeg az ő útát; de az Úr igazgatja * anak járását.

10. Mint az Isten szája, ollyan legyen a Királynak beszéde; az ítletben ne szóljon * hamisságot az ő szája.

11. Az Úré az ítéletnek mértéke és serpenyője, és az ő cselekedete minden zsáknak mérő * kövei.

12. Utálatos legyen a Királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.

13. Kedvesek legyenek a Királyoknak az igaz * beszédek; és az # igazmondót szeresse a Király.

14. A Királynak felgerjedt haragja ollyan, mint a halál követe: de a bölcs férjfiú leszállítja azt.

15. A Királynak vidám orczájában * élet vagyon, a kinek jóakaratja ollyan, mint a tavaszi esőnek sűrű köde.

16. Szerzeni bölcseséget, óh mennyivel jobb az * aranynál! és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

17. Az igazaknak erőségek eltávozni a gonosztól; megtartja az ő magát, a ki megőrizi az ő útát.

18. A megromlásnak előtte kevélység vagyon, és az esetnek előtte felfuvalkodott lélek.

19. Jobb alázatos lélekkel * lenni a szelídekkel, hogynem mint fosztott marhát osztani a kevélyekkel.

20. A ki jól meggondol minden dolgot, jót nyer: és a ki bízik az * Úrban, óh melly boldog az!

21. A ki elméjében bölcs, hivattatik értelmesnek; a beszédnek pedig ékessége neveli a tudományt.

22. Életnek kútfeje * az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondoknak tudományok bolondságnak kútfeje.

23. A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és beszéde által öregbíti a tudományt.

24. Mint a lépesméz, ollyanok a gyönyörüséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

25. Vagyon * olly út, melly láttatik igaznak az ember szeme előtt, mellynek vége a halálnak úta.

26. A munkálkodó ember magának munkálódik; mert az ő szája kénszeríti őtet.

27. Az álnok ember kiássa a gonoszt, kinek ajakiban vagyon mintegy * égő tűz.

28. A gonosz ember versengésre való alkalmatosságot szerez, és a susárló ember a Fejedelmek kzött hasonlást szerez.

29. Az álnok ember elhiteti az ő felebarátját, hogy vigye őtet hamis úton.

30. A ki hunyorgat szemeivel, mikor gondol gonosz dolgokat, és tétovázó beszédében, megcselekeszi a gonoszságot.

31. Igen szép ékes korona a vénség, melly az igazságnak útában találtatik.

32. Jobb a hosszútürő * az erősnél; és a ki uralkodik az ő indulatján, a ki várost veszen meg.

33. Az ember kebelébe vettetnek bé a sorsok; az Úrtól vagyon pedig azoknak minden ítéletek.