16. RÉSZ.
Az embernél vagyon az elmének gondolatja: de az Úrtól vagyon a *
nyelvnek beszéde.
2. Jóllehet minden ő útaiban tisztának láttassék az ember az ő
szemei előtt; mindazáltal a ki a lelket viszgálja * az Úr az!
3. Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid * véghez
mennek.
4. Mindeneket cselekedett az Úr az ő magáért, az istentelent is * a
büntetésnek napjára ő rendelte.
5. Utálatos az Úrnak minden, a ki elméjében * felfuvalkodott,
minden erejével is nem nyerheti meg, hogy meg ne büntettessék.
6. A könyörűletességgel * és igazsággal eltöröltetik a bűn;
azokáért az Úrnak félelméért, távozzál el a gonosztól!
7. Mikor jóakarattal vagyon az Úr valakinek útaihoz, még annak
ellenségeit is jó akaróivá teszi ahoz.
8. Jobb a kevés, igazsággal, * hogy nem mint a nagy temérdek
gazdagság, hamissággal.
9. Az embernek elméje gondolja meeg az ő útát; de az Úr igazgatja *
anak járását.
10. Mint az Isten szája, ollyan legyen a Királynak beszéde; az
ítletben ne szóljon * hamisságot az ő szája.
11. Az Úré az ítéletnek mértéke és serpenyője, és az ő cselekedete
minden zsáknak mérő * kövei.
12. Utálatos legyen a Királyoknál istentelenséget cselekedni; mert
igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
13. Kedvesek legyenek a Királyoknak az igaz * beszédek; és az #
igazmondót szeresse a Király.
14. A Királynak felgerjedt haragja ollyan, mint a halál követe: de
a bölcs férjfiú leszállítja azt.
15. A Királynak vidám orczájában * élet vagyon, a kinek jóakaratja
ollyan, mint a tavaszi esőnek sűrű köde.
16. Szerzeni bölcseséget, óh mennyivel jobb az * aranynál! és
szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17. Az igazaknak erőségek eltávozni a gonosztól; megtartja az ő
magát, a ki megőrizi az ő útát.
18. A megromlásnak előtte kevélység vagyon, és az esetnek előtte
felfuvalkodott lélek.
19. Jobb alázatos lélekkel * lenni a szelídekkel, hogynem mint
fosztott marhát osztani a kevélyekkel.
20. A ki jól meggondol minden dolgot, jót nyer: és a ki bízik az *
Úrban, óh melly boldog az!
21. A ki elméjében bölcs, hivattatik értelmesnek; a beszédnek pedig
ékessége neveli a tudományt.
22. Életnek kútfeje * az értelem annak, a ki bírja azt; de a
bolondoknak tudományok bolondságnak kútfeje.
23. A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és beszéde
által öregbíti a tudományt.
24. Mint a lépesméz, ollyanok a gyönyörüséges beszédek; édesek a
léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25. Vagyon * olly út, melly láttatik igaznak az ember szeme előtt,
mellynek vége a halálnak úta.
26. A munkálkodó ember magának munkálódik; mert az ő szája
kénszeríti őtet.
27. Az álnok ember kiássa a gonoszt, kinek ajakiban vagyon mintegy
* égő tűz.
28. A gonosz ember versengésre való alkalmatosságot szerez, és a
susárló ember a Fejedelmek kzött hasonlást szerez.
29. Az álnok ember elhiteti az ő felebarátját, hogy vigye őtet
hamis úton.
30. A ki hunyorgat szemeivel, mikor gondol gonosz dolgokat, és
tétovázó beszédében, megcselekeszi a gonoszságot.
31. Igen szép ékes korona a vénség, melly az igazságnak útában
találtatik.
32. Jobb a hosszútürő * az erősnél; és a ki uralkodik az ő
indulatján, a ki várost veszen meg.
33. Az ember kebelébe vettetnek bé a sorsok; az Úrtól vagyon pedig
azoknak minden ítéletek.