13. RÉSZ.
A bölcs fiú enged az ő attya intésnéek; de a csúfoló * semmi
dorgálásnak helyt nem ád.
2. Minden jó ember az ő szájának gyümölcsével * él; a hitetleneknek
pedig lelkek bosszúságtétellel.
3. A ki megőrizi az ő száját, megtartja önmagát; a ki vakmerőképen
felnyitja száját, romlása lészen annak.
4. Kívánsággal felindúl a restnek lelke; de semmi nem lészen néki:
a gyorsaknak pedig * lelkek megkövéredik.
5. A hamis dolgot gyűlöli az * igaz; az istentelen pedig magát
gyűlölségessé teszi és megszégyeníti.
6. Az igazság megőrzi azt, a ki útában tökéletes; az istentelenség
* pedig elveszti a bűnöst.
7. Vagyon olly, ki hányja gazdagságát, holott semmije nincsen;
viszontag tetteti magát szegénynek, holott sok marhája vagyon.
8. Az ember életének váltsága az ő gazdagsága; de a szegény nem
hallja a dorgálást.
9. Az igazaknak * világoságok fénylő lészen; de az istenteleneknek
# szövétnekek megaluszik.
10. Csak kevélységből a férjfiú szerez háborúságot: de a *
tanácsosoknál vagyon a bölcseség.
11. A hijábavalóságból keresett marha megkissebbül; * a ki pedig
kezével gyüjti, megöregbíti azt.
12. A halogatott reménység * beteggé teszi az elmét; de a
megadatott kívánság, mint az életnek fája.
13. Az ígének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a
parancsolatot, az megajándékoztatik békességgel.
14. A bölcsnek tudománya életnek kútfeje, * a halál tőrének
eltávoztatására.
15. Jó előmenetelt ád a kegyelem; a hitetleneknek pedig útjok
kemény.
16. Minden eszes cselekeszik * bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti
az ő bolondságát.
17. Az istentelen követ büntetésbe esik; a hívséges követ pedig *
orvosság.
18. Szegénység és gyalázat lészen azon, ki a tudománytól magát
elvonja: a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.
19. A megnyert kívánság * gyönyörűséges lészen ennek lelkének: de
utálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.
20. A ki jár a bölcsekkel, bölcsebb lészen; a ki pedig magát társul
adja a bolondokhoz, gonoszabb * lészen.
21. A bűnösöket követi a gonosz; az igazakat pedig körűlveszi a jó.
22. A jó ember örökséget hágy unokinak; és a bűnöknek marhái
eltétetnek az igaznak * számára.
23. Bő vétele lészen a szegény munkálkodónak * mezején; de vagyon
olly, ki megemészti magát tunyasággal.
24. A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiját: a ki
pedig * szereti azt, idején bölcseségre tanítja azt.
25. Az igaz eszik az ő * kívánságának megelégedéséig; az
istenteleneknek pedig hason szűkölködik.