13. RÉSZ.

A bölcs fiú enged az ő attya intésnéek; de a csúfoló * semmi dorgálásnak helyt nem ád.

2. Minden jó ember az ő szájának gyümölcsével * él; a hitetleneknek pedig lelkek bosszúságtétellel.

3. A ki megőrizi az ő száját, megtartja önmagát; a ki vakmerőképen felnyitja száját, romlása lészen annak.

4. Kívánsággal felindúl a restnek lelke; de semmi nem lészen néki: a gyorsaknak pedig * lelkek megkövéredik.

5. A hamis dolgot gyűlöli az * igaz; az istentelen pedig magát gyűlölségessé teszi és megszégyeníti.

6. Az igazság megőrzi azt, a ki útában tökéletes; az istentelenség * pedig elveszti a bűnöst.

7. Vagyon olly, ki hányja gazdagságát, holott semmije nincsen; viszontag tetteti magát szegénynek, holott sok marhája vagyon.

8. Az ember életének váltsága az ő gazdagsága; de a szegény nem hallja a dorgálást.

9. Az igazaknak * világoságok fénylő lészen; de az istenteleneknek # szövétnekek megaluszik.

10. Csak kevélységből a férjfiú szerez háborúságot: de a * tanácsosoknál vagyon a bölcseség.

11. A hijábavalóságból keresett marha megkissebbül; * a ki pedig kezével gyüjti, megöregbíti azt.

12. A halogatott reménység * beteggé teszi az elmét; de a megadatott kívánság, mint az életnek fája.

13. Az ígének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, az megajándékoztatik békességgel.

14. A bölcsnek tudománya életnek kútfeje, * a halál tőrének eltávoztatására.

15. Jó előmenetelt ád a kegyelem; a hitetleneknek pedig útjok kemény.

16. Minden eszes cselekeszik * bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát.

17. Az istentelen követ büntetésbe esik; a hívséges követ pedig * orvosság.

18. Szegénység és gyalázat lészen azon, ki a tudománytól magát elvonja: a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.

19. A megnyert kívánság * gyönyörűséges lészen ennek lelkének: de utálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.

20. A ki jár a bölcsekkel, bölcsebb lészen; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, gonoszabb * lészen.

21. A bűnösöket követi a gonosz; az igazakat pedig körűlveszi a jó.

22. A jó ember örökséget hágy unokinak; és a bűnöknek marhái eltétetnek az igaznak * számára.

23. Bő vétele lészen a szegény munkálkodónak * mezején; de vagyon olly, ki megemészti magát tunyasággal.

24. A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiját: a ki pedig * szereti azt, idején bölcseségre tanítja azt.

25. Az igaz eszik az ő * kívánságának megelégedéséig; az istenteleneknek pedig hason szűkölködik.