7. RÉSZ.
Intés a paráznaság ellen.
Szerelmes fiam, tartsd meg az én beszédeimet és az én
parancsolatimat rejtsd el te nálad.
2. Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; * és az én
törvényemet mint a te szemeidnek fényét.
3. Kösd azokat a te ujjaidra, írd fel azokat a te szívednek
táblájára.
4. Mond ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet
sógorodnak hívjad;
5. Hogy megőrizzen téged a kívűl való asszonytól és az ő *
beszédivel hízelkedő idegentől;
6. Mert az én házamnak ablakán, és az alblakfiókról nézvén,
7. Láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között, egy *
boond ifjat,
8. Kimenvén az útczán, annak szegeletinél, a tisztátalan személynek
* házához menő úton megyen vala.
9. Estve későn a napnak estvéjén, setét és homályos éjjel.
10. Holott ímé egy asszony eleibe méne annak, paráznának
ékességébne, álnok az ő elméjében.
11. (Melly * csácsogó és vakmerő, kinek házában nem maradhatnak meg
az ő lábai.
12. Néha kinn, néha az útczákon, vagy minden szegeletnél
leselkedik.)
13. És megragadván őtet, megcsókolá őtet, s szemtelenségre vetvén
önn magát, monda néki:
14. Háláadó-áldozatnak húsai vagynak én nálam; ma adom meg
fogadásimat.
15. Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresvén a te orczádat;
jókor találok te reád!
16. Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, melly ékes
külömb-külömbféle szép rakássokkal, és Égyiptomi * szőnyegekkel!
17. Jó illatot csináltam az én ágyasházamban, mirhából, aloesből,
és fahéjból.
18. No foglaljuk magunkat bőségesen mind viradtik, a szeretetben,
mi magunkat, vidámítsuk meg szerelemhez való dolgokkal;
19. Mert nincsen az én férjem az ő házában, elment messze útra.
20. Egy erszény pénzt vőn kezéhez; bizonyos napra jő meg az ő
házához.
21. Elhiteté őtet az ő mesterségének sokaságával, az ő ajakinak *
hízelkedésével meggyőzé őtet.
22. Követé azt hirtelenséggel, mint az ökör a megnyúzásra megen, és
miképen mikor a békót a bolondoknak tanításokra, lábokra vetik.
23. Mígnem általjárja a nyíl az ő szívét, miképen siet a madár a
tőrre, nem tudván azt az ő élete ellen lenni.
24. Annakokáért most, szerelmes fijaim, hallgassatok engemet, és
figyelmezzetek az én számnak beszédire.
25. Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak
ösvényin:
26. Mert sok megsebesitett embereket elejtett, és sokan vagynak, a
kik attól megölettettek.
27. A koporsóra való útak, az ő házához menő útak, mellyek
szállanak a halálnak fenekére!