2. RÉSZ.
Intés az Isten beszéde bölcsességének követésére.
Szerető fiam! ha bevejénded az én beszédimet és az én
parancsolatimat elrejténded te nálad;
2. Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtándod a te
elmédet az értelemre;
3. Ha a bölcsességért kiáltándasz, és az értelemnek megnyeréséért a
te szódat felemelénded;
4. Ha keresénded azt, mint az ezüstöt, és mint az elrejtett
kincseket vizsgálándod azt;
5. Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek esméretire
jutsz:
6. Mert az Úr ád * bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem
származik:
7. Eltéve vagyon az igazaknak hasznokra valami valóságos; paizsa *
lészen a tökéletesen járóknak.
8. Megőrizvén az igazságnak útait: és azoknak, kiket kegelmébe
vészen, útjokat megtartja.
9. Akkor megérted az igazságot, és a törvényt és valami igaz, és
mind jó útat:
10. Mikor menénd a bölcseség a te elmédben, és a tudomány a te
elmédben gyönyörűséges leszen.
11. A szorgalmatosság becsül tégedet, az értelem megőriz tégedet.
12. Megszabadítván tégedet a gonosznak útától, és a gonoszság szóló
férjfiaktól.
13. A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek
útain.
14. Kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz
hijábavalóságokban.
15. Kik az ő ösvényekben feslettek, és az ő útjokban gonoszok.
16. Megszabadítván tégedet a kivűl való asszonytól, * az idegentől,
ki az ő beszédével # hízelkedik.
17. Ki elhagyja az ő ifjúságának férjét: és az ő Istenének
szövetségéről elfelejtkezik.
18. (Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet
nélkűl valókhoz.
19. Valakik mennek ahoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az *
életnek útait.)
20. Hogy járj a jónak útjokon, és az igazaknak útjokat kövessed.
21. Mert az igazak lakják * a földet és a tökéletesek megmaradnak
abban:
22. A gonoszok pedig a földről * kivágattatnak, és a hitetlenűl
cselekedők kiszaggattatnak abból.