2. RÉSZ.

Intés az Isten beszéde bölcsességének követésére.

Szerető fiam! ha bevejénded az én beszédimet és az én parancsolatimat elrejténded te nálad;

2. Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtándod a te elmédet az értelemre;

3. Ha a bölcsességért kiáltándasz, és az értelemnek megnyeréséért a te szódat felemelénded;

4. Ha keresénded azt, mint az ezüstöt, és mint az elrejtett kincseket vizsgálándod azt;

5. Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek esméretire jutsz:

6. Mert az Úr ád * bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik:

7. Eltéve vagyon az igazaknak hasznokra valami valóságos; paizsa * lészen a tökéletesen járóknak.

8. Megőrizvén az igazságnak útait: és azoknak, kiket kegelmébe vészen, útjokat megtartja.

9. Akkor megérted az igazságot, és a törvényt és valami igaz, és mind jó útat:

10. Mikor menénd a bölcseség a te elmédben, és a tudomány a te elmédben gyönyörűséges leszen.

11. A szorgalmatosság becsül tégedet, az értelem megőriz tégedet.

12. Megszabadítván tégedet a gonosznak útától, és a gonoszság szóló férjfiaktól.

13. A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

14. Kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz hijábavalóságokban.

15. Kik az ő ösvényekben feslettek, és az ő útjokban gonoszok.

16. Megszabadítván tégedet a kivűl való asszonytól, * az idegentől, ki az ő beszédével # hízelkedik.

17. Ki elhagyja az ő ifjúságának férjét: és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik.

18. (Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkűl valókhoz.

19. Valakik mennek ahoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az * életnek útait.)

20. Hogy járj a jónak útjokon, és az igazaknak útjokat kövessed.

21. Mert az igazak lakják * a földet és a tökéletesek megmaradnak abban:

22. A gonoszok pedig a földről * kivágattatnak, és a hitetlenűl cselekedők kiszaggattatnak abból.